Somerton Man

1948. december 1-jén egy ismeretlen férfi holttestére bukkantak a dél-ausztrál Somerton folyó partján. Az esetet az tette különösen érdekessé, mikor a férfi zsebében egy kis papírdarabot találtak, amelyre a következő volt írva: „tamám shud” – ami perzsa nyelven annyit tesz: vége. Az esetet tovább bonyolította, hogy a férfi személyazonossága és a gyilkosság okai évtizedekig ismeretlenek voltak.

A boncolás nem talált egyértelmű bizonyítékot arra utalóan, hogy erőszak történt-e, sőt, mérgezésre utaló közvetlen jeleket sem találtak. Viszont az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ebben az időben még nem volt olyan pontos a mérgezés vizsgálata.

Azonban hónapokkal később szintén egy nagyon izgalmas fordulat történt, ugyanis egy könyvre bukkantak rá a nyomozók, amelyből egy részletet kiszakítottak. A hiányzó darab a férfi zsebében talált idézet volt. A hátsó borító belső oldalán a nyomozók korábbi kézírásból származó bemélyedéseket olvashattak: egy helyi telefonszámot, egy másik azonosítatlan számot, valamint egy kódolt üzenetre emlékeztető szöveget. A szöveget nem sikerült megfejteni vagy értelmezni.

A rendőrségi nyomozás korai szakasza óta az esetet „Ausztrália egyik legkomolyabb rejtélyének” tartják. Azóta heves találgatások folynak az áldozat kilétével, halálának okával és az ahhoz vezető eseményekkel kapcsolatban. Az eset iránti közérdeklődés több okból is jelentős: a haláleset a hidegháború kezdetét követő fokozott nemzetközi feszültségek idején történt; a titkos kód nyilvánvaló szerepe a gyilkosságban, és egy kimutathatatlan méreg esetleges használata; illetve a hatóságok képtelensége vagy vonakodása az elhunyt férfi azonosítására szintén jelentősen érdekfeszítővé tette az adott esetet.

A férfi halálról rengeteg feltételezés született. Sokak szerint ügynök volt, akit elhallgattattak, mások öngyilkosságot véltek felfedezni az eset mögött, és arra gondoltak, hogy a férfi a saját végzetére utalhatott a zsebében lévő papírdarabbal.

2022. július 26-án Derek Abbott, az Adelaide-i Egyetem professzora Colleen M. Fitzpatrick genealógussal együttműködve a férfi hajának DNS-éből származó genetikai genealógia alapján arra a következtetésre jutott, hogy a férfi beazonosíthatóan Carl Webb, aki 1905-ben született villamosmérnökként és műszerkészítőként dolgozott, azonban a rendőrség a mai napig nem erősítette meg az eredményt.

Hinterkaifeck-gyilkosságok

1922. március 31-én este egy ismeretlen támadó meggyilkolta egy elszigetelt kis bajor tanya 6 lakóját. Az eset Münchentől körülbelül 70 kilométerre történt. A gyilkosság áldozatai Andreas Gruber (63 éves), felesége, Cäzilia (72 éves), özvegy lányuk, Viktoria Gabriel (35 éves), Viktoria gyermekei, Cäzilia (7 éves) és Josef (2 éves), valamint szobalányuk, Maria Baumgartner (44 éves) voltak. A gyilkos fegyverként egy csákányt használt, amelyet később a pajta padlásán találtak meg. Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy a tettes vagy tettesek még napokig a helyszínen maradtak, használták a kandallót, etették az állatokat, ellátták magukat étellel. Azonban mind az indíték, mind pedig az elkövető továbbra is ismeretlen.

A gyilkosság vélhetően úgy történt, hogy a gyilkos a pajtába csábította az áldozatait. Ugyanis négy holttestet találtak egymásra rakva a pajtában, az áldozatokat valószínűleg egyenként csábították oda. Az incidens előtt más családtagok és egy volt szobalány arról számoltak be, hogy furcsa zajokat hallottak a padlásról, ami miatt az említett szobalány felmondott.

A gyilkosságok előtt néhány nappal Andreas azt mondta a szomszédainak, hogy a friss hóban nyomokat fedezett fel, amelyek az erdőből egy törött zárú ajtóhoz vezettek, amely a farm gépházába vezetett. Ugyanazon az éjszakán a Gruber család lépteket hallott a padlásról, de a keresés során senkit sem találtak. Bár több embernek is beszélt ezekről az állítólagos megfigyelésekről, visszautasította a segítségnyújtási ajánlatokat, és az esetek nem kerültek bejelentésre a rendőrségen. Utólag látva ez végezetes hiba volt.

Sokan úgy vélik, hogy a gyilkos egy elköltözött rokon lehet, hiszen egyes jelek arra utalnak, hogy az elkövető ismerte a terepet, a ház elosztását, különösen érdekes volt, hogy még egy kulcs is eltűnt, ez is arra utal, hogy valaki olyan tehette, aki ismerte az ott lakókat.

Ezentúl olyan feltételezések is napvilágot láttak, miszerint családi konfliktusok vezethettek ehhez a kegyetlen gyilkossághoz. Az eset a német történelem egyik legszörnyűbb és legrejtélyesebb bűncselekményének tartott gyilkosságai közé tartozik, amelyek máig megoldatlanok.

Az alábbiakban pedig további 4 rejtélyes, megoldatlan esetet gyűjtöttünk össze!