Borítókép: "33 éves lettem én" - egy 3 gyermekes apa születésnapi vallomása Forrás: Farkas Hajnalka

"33 éves lettem én" - egy 3 gyermekes apa születésnapi vallomása

"Hamarosan éjfélt üt az óra és ismét beköszönt az életemben egy dupla születésnap, de addig is kiélvezem a harminckettedik évem utolsó pillanatait." Sánta Dávid "tollat" ragadott és leírta gondolatait, születésnapja margójára.

Harminchárom - leírni és érdekes érzés. Nem csak azért, mert hamarosan krisztusi korba lépek, hanem azért is, mert nem értem, hogyan telt el így az idő. Őszintén, néha csak nézem a gyerekeimet és azt is nehéz felfognom, hogy van egy ötéves nagylányom és egy három éves ikerpár is megszépíti az unalmas hétköznapjaim. Boldog vagyok és hálás.

Olykor csak ülök a játszótéren és nézem őket, aztán azon gondolkodom, még a minap volt, hogy ugyanígy nyúztam a tesóimat én is.

Fura, mert úgy érzem, legbelül ugyanaz a kisfiú vagyok, mint akkor, mégis rengeteget hozzám tett ez a harminchárom év.

Sokszor hallom a bölcs, idősebb rokonaimtól, hogy éljem meg ezeket az éveket, mert ezek a legjobb, és legemlékezetesebb időszakok az életben. Aztán persze ilyenkor mindig egy picit megállok, majd újra kezdem előről a hétköznapi feladat-cunaimt.

Kicsit mindig azt érzem, jó persze osztogatod a tanácsokat, de ez egy teljesen más világ, mint anno; sokkal gyorsabb és sokkal nehezebb. Aztán jön valami, nevezzük pofonnak az élettől; és rádöbbenek, mennyire buta is voltam és mennyire igazuk is volt. Hiszen ha jobban belegondolunk, a múltunk, a jövőnk - hányszor érzem szülőként - már egyszer megtörtént. Csak most nem én vagyok a gyerek. Vagy hányszor érzem felnőttként azokat a terheket a vállamon, amiket anno a szüleim cipeltek.

Forrás: Farkas Hajnalka

De idén próbáltam tanulni az életből és azokból a bölcsességekből, amiket az idősektől és nálam okosabb emberektől kaphattam. Igen, harminchárom éves férfi lettem, akiben örökké ott él a gyerek. Felelősségteljes szülő lettem, aki folyamatosan tanul, és egy élete teljében lévő, szerelmes férj vagyok, aki sohasem szeretne elfelejteni szeretni.

Mik azok a dolgok, amiket magammal viszek a krisztusi korba?

Az első és legfontosabb, hogy figyelj mindig a belső hangodra, azokra az érzésekre, ösztönökre, amik meghatároznak és egyedivé tesznek. Azokra a momentumokra, amiktől önmagad lehetsz mindig.

Azt tedd, ami boldoggá tesz, hiszen ha legbelül boldog vagy, az mindenkire hatással lesz. Érezni fogod a szerelmeden, a gyerekeiden, a munkatársaidon, mindenkin.

Ne foglalkozz az idővel és éld meg a pillanatokat. Nem szeretnék rohanni és kapkodni, átgondoltan szeretném élvezni a napokat, szépen egymás után. Meglátni mindenben a csodát. Nem volt egyszerű évem, de megérte! Mert bölcsebben és sokkal nyugodtabban vágok neki a dupla hármasnak.

Egy biztos, figyelem a gyerekeim és látom magam bennük gyermekként, figyelem magam és látom a szüleimet fiatalként, és figyelem a szüleim és látom bennük a nagyszüleim. Harminchárom éves lettem én, három gyermekes apuka, aki végre megtanulta, hogy az élet mindig tanít, csak értened kell a leckéket és tudnod kell eddigi életed melyik tanulsága az, amit újra használhatsz.

Figyelem a múltam, hiszen abból épültem, figyelem az őseim, hiszen általuk lettem az, aki a mai nap a születésnapját ünnepli.

Lassan élek, hiszen elég, ha csak a világ pörög körülöttem.

Galériánkban pedig 12 szupervicces és/vagy elgondolkodtató idézetet olvashatsz az apaságról