Mikor és hol hívhatjuk a 112-es segélyhívószámot?

A 112 az egységes európai segélyhívószám, amelyet 1991-ben vezettek be az Európai Unióban azzal a céllal, hogy az uniós állampolgárok bárhol Európában ugyanazt a segélyhívószámot használhassák vészhelyzet esetén – függetlenül attól, hogy melyik országban tartózkodnak. Mivel nem kell országonként külön-külön segélyhívószámokat megjegyezni, ez egyszerűbbé teszi a külföldön tartózkodók számára a segítségkérést. Mára több mint 80 országban használják, az EU-tagállamokon túl például Norvégiában, Svájcban, Izlandon, Törökországban, Ausztráliában és Kanadában is (bár utóbbi kettőnél nem ez az egyetlen segélyhívóvonal). És hogy miért éppen a 112 számsort választották? Könnyen megjegyezhető, rövid, gyorsan tárcsázható: ezek mind fontos szempontok vészhelyzetben. A 112 számjegyei egyszerűen elérhetők még régi típusú, tárcsás telefonokon is, sőt, a legtöbb mobiltelefonon akár lezárt képernyőről is hívható ez a segélyhívó. A 112 kombinációt pedig nem használták korábban más, nemzetközi jelentőségű hívószámként, így minden szempontból ideális választásnak bizonyult.

Magyarországon a 112-es számot 2004 óta lehet hívni, de csak 2014-től vált az egyetlen egységes segélyhívószámmá, amely kiváltotta a korábbi 104 (mentők), 105 (tűzoltók) és 107 (rendőrség) számokat. A hívást egy Központi Hívásfogadó Központ fogadja, ahol a diszpécser a helyzet függvényében továbbítja a hívást a megfelelő szolgálatnak: a rendőrségnek, a mentőknek vagy tűzoltóknak, illetve a katasztrófavédelemnek. A 104, 105 és 107 telefonszámok formálisan még élnek, tehát ha valaki ezeket tárcsázza, a hívás nem kapcsol szét, de automatikusan átirányításra kerül a 112-es központi segélyhívóhoz. Kizárólag sürgős, életet vagy vagyont veszélyeztető helyzetekben szabad hívni, melyek közé tartoznak:

• a balesetek (közúti, munkahelyi, otthoni)
• a tűzesetek
• a bűncselekmények (rablás, betörés, erőszakos cselekmény)
• az akut, gyors orvosi segítséget igénylő egészségügyi problémák (eszméletvesztés, mellkasi fájdalom, légzési nehézség stb.)
• a természeti katasztrófák (árvíz, földrengés, vihar)

Amerikában majdnem 60 éve működik a 911 segélyhívó

Az Egyesült Államokban az 1960-as évekig nem volt egységes, országos segélyhívószám, minden városnak vagy rendőrségi körzetnek külön telefonszáma volt, ami sok esetben nehezítette a segítségnyújtást. 1967-ben Lyndon B. Johnson amerikai elnök Közbiztonsági Bizottsága javasolta, hogy legyen egy országos szám, amely mindenfajta vészhelyzet bejelentésére alkalmas. Angliában akkor már működött a 999-es vészhívó, de mivel az egyforma számjegyek miatt sok félretárcsázást okoztak (illetve okoznak a mai napig), az amerikaik két számjeggyel szerettek volna operálni. Így született meg a 911, amihez a telefontárcsa két végéről válogatta össze a számjegyeket. 1968. február 16-án az Alabama állambeli Haleyville városában hívta először Rankin Fite szenátor, az ehhez használt telefont pedig a mai napig múzeumban őrzik.

Bár 1967-ben elkezdték bevezetni, a 911 elterjedése lassan haladt, hiába szorgalmazta a Fehér Ház is. Az 1980-as években még csak az amerikai lakosság kb. 50%-a rendelkezett hozzáféréssel, 1987-re már az ország 50 államából 38-ban működött valamilyen formában. és 2000-re vált elérhetővé az USA teljes területén. A 112-höz hasonlóan bármilyen készülékről, aktív előfizetés nélkül is hívható. A 911-re érkező hívások egy helyi vagy regionális segélyhívó központba futnak be, ezek az úgynevezett PSAP-ek (Public Safety Answering Pointok). A technológia fejlődésével pedig bevezették az E911 rendszert, amely automatikusan továbbítja a központba a hívó telefonszámát és helyét, valamint mobiltelefonok esetén is igyekszik minél pontosabb helymeghatározást adni a GPS vagy cellainformációk alapján. Emellett egyre több területen elérhető a „Text-to-911” funkció is, amikor SMS-ben is lehet segítséget kérni, például ha valaki nem tud vagy nem mer beszélni. Megnyugtató a tudat tehát, hogy folyamatosan fejlesztik a segélyhívó rendszereket, de persze még mindig az a legjobb, ha nem kell használnunk.

És ha már segélyhívó, korábbi cikkünkben olyan kisgyerekes baleseteket gyűjtöttünk össze, amelyeknél szerencsére nem kellett nagyobb mentés, anélkül is happy end lett a vége: