Ez a cikk az Éva egy korábbi lapszámában jelent meg.

Tizenhét évvel ezelőtt, amikor végeztem az egyetemen, egyáltalán nem létezett embriológusképzés Magyarországon. Véletlenül, egy állásinterjún csöppentem ebbe a szakmába: az egyik intézet biológust keresett, én pedig jelentkeztem. A szakdolgozatom témája kapcsán három éven keresztül mikroszkópon át nézegettem a mintákat, ez a jártasság pedig előnyt jelentett a felvételinél, így fel is vettek, de a szakma fortélyait az élet és a munka során tanultam meg lépésről lépésre.

Először ivarsejtekkel foglalkoztam, és szép lassan eljutottam a létra felső fokára: amikor a petesejtet megtermékenyítheti egy általa kiválasztott hímivarsejttel a biológus, ebből embrió fejlődik, és végül megszületik a baba, ez a munkánk értelme. De nem minden lombikprogram, beavatkozás eredményes. A sikeresek viszont adnak annyi energiát és örömet, hogy tovább tudjak lépni, képes legyek elfogadni a kudarcokat is. Muszáj, hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem minden embrióból fog kisbaba fejlődni, még akkor sem, ha a beültetés előtt és alatt minden körülményt a lehető legjobbnak találtam.

Sokan gondolják, hogy egész nap egy sötét laborban ülök, és rém monoton a munkám, de ez egyáltalán nem így van, hiszen mi a páciensekkel is foglalkozunk. Ez igazi csapatmunka, mert a kezelőorvostól az asszisztensen át az embriológusig a leendő szülőpárra koncentrálva, velük együtt hozunk döntéseket. Ehhez elengedhetetlen, hogy a pácienseink megértsék, mi miért történik velük, végig biztonságban érezzék magukat, ami csak akkor lehetséges, ha minden információt megkapnak. Az én feladatom, hogy érthetően elmagyarázzam, mi történik a petesejtleszívás és az embrióbeültetés közötti időszakban, hiszen az embriológus az, aki ezt a folyamatot aktívan végigkíséri. Mindig arra biztatom a párokat, hogy ne féljenek kérdezni, akkor tudják elfogadni az eredményeket, ha értik a folyamatot, amelynek során két sejtből elindulhat egy élet. Folyamatosan tájékoztatjuk őket és velük együtt izgulunk mi is.

A megtermékenyülésbe sok tényező beleszólhat, amit nem tudok befolyásolni. Úgy vagyok részese a folyamatnak, hogy nem tudom teljes mértékben kézben tartani, viszont a saját feladatomat koncentráltan kell elvégeznem, hogy azon biztosan ne múljon semmi. A nyomás csak fokozódik olyan páciens esetében, aki már több sikertelen beavatkozáson van túl. Az állandó kapcsolattartás miatt a végére sokszor személyessé válik a kapcsolat a párokkal, együtt ünnepeljük a sikert, de a kudarcot is közösen dolgozzuk fel. Az is hozzátartozik a munkámhoz, hogy mi ünnepnapokon, hétvégén is dolgozunk, hiszen a női ciklus nem tud a naptárhoz igazodni. A labort is folyamatosan szemmel tartjuk a kollégáimmal, mert a kis életekért mi vagyunk a felelősek, ez a hivatásunkhoz tartozik. Cserébe mi itt a Róbert Károly Magánkórházban duplán szerencsések vagyunk, hiszen nemcsak a sikeres beültetések következtében pocakossá lett anyukákat láthatjuk nap mint nap, de sokan közülük itt is szülnek. Így embrió koruktól egészen a születésükig szemtanúi lehetünk a babák érkezésének. A közösségi felületeken is sok visszacsatolás érkezik, a fotókat nézegetve figyelemmel kísérhetjük a segítségünkkel világra jött gyerekek fejlődését, ami borzasztó sok örömet, boldogságot és erőt ad.

Kíváncsi vagy, milyen az élet ikrekkel? Megmutatjuk!