Mit használtak az emberek a vécépapír felfedezése előtt?

Borítókép: Mit használtak az emberek a vécépapír felfedezése előtt? Forrás: Getty Images
Még ma is meglepően sokan nem használnak vécépapírt. Akik viszont igen, azok sokkal többet, mint kellene...

– Ki törli ki? – kurjantja Julian király a Madagaszkár című 2005-ös animációs filmben. Kétségtelenül mindig léteztek olyan kultúrák ugyanis, ahol a vécépapír (vagy falevelek vagy bármi más) nem képezte a higiénia természetes részét – még csak nem is kizárólag az állatok világában.

" urlTarget="_blank" alt=" " style=" " expiration-date=" "]

Ám a magunk részéről nehezen tudnánk elképzelni az életünket vécépapír nélkül, annak ellenére, hogy alig másfél évszázada kapható ehhez hasonló alkalmatosság a boltokban. Most végigvesszük nélkülözhetetlen higiéniai eszközünk történetét, és megnézzük, hogyan tartották tisztán magukat az emberek, amíg nem állt ennyi papír a rendelkezésükre.

Rongyok, fűcsomók, faforgácsok, levelek, homok, széna, kövek, moha, víz, hó, kukorica, háncsok – amíg nem volt papír, az emberek a legváltozatosabb anyagokkal tartották tisztán magukat. A gazdagabbak gyapjúval vagy kenderrel törülköztek.

Az ókori görögök köveket és agyagot használtak a személyes higiéniájuk fenntartására. A rómaiak viszont szivacsot erősítettek egy bot végére, amit a közösség minden tagja használt. Mármint mindannyian ugyanazt… Amikor épp nem volt használatban, a szivacs egy vödör sós tengervízben vagy ecetes vízben pihent a közös fürdőszobában. A nyilvános illemhely egy hosszú fa- vagy márványpadból állt, amelybe lyukakat ütöttek – és külön lyuk szolgált a szivacs tárolására.

Forrás: Getty Images
Márványvécé Epheszoszban, az ókori görög, majd római uralom alatt álló városban (a mai Törökország területén)

Az ókori zsidók száraz füvet és törött agyagedények simább felületeit használták tisztálkodásra – legalábbis ez derül ki bizonyos, a Talmudban található feljegyzésekből.

Kínában a Ming-dinasztia idején, egész pontosan 1393-ban a császár 720 ezer darab 60x90 centiméteres papírlapot rendelt Nanking városának árnyékszékeibe. De a kínaiak addig is változatos papírtermékeket használtak: már a 7. században feljegyezte egy arab utazó, hogy Kínában senki sem használ vizet vécézés után.

Amerika felfedezésének idejére sem indult be túlságosan a fejlődés a személyes higiénia terén. Amikor az első telepesek megérkeztek az Újvilágba, mindössze kukoricacsutkákkal tudták kielégíteni a tisztaság iránti igényüket, ami gyakran fájdalmasnak bizonyult. Csak jóval később fedezték fel, hogy újságpapírok és katalógusok is megfelelnek a célnak. Az akkoriban kiadott Mezőgazdasági Almanach kötetét eleve egy lyukkal a sarkában árusították, hogy a farmerek fel tudják függeszteni a budi falán egy kampóra.

Az Óvilágban, Angliában már 1596-ban feltalálták az úgynevezett angolvécét, vagyis a vízöblítéses toalettet, de a kereskedelmi forgalomban kapható vécépapír csak 1857-ben került először a boltok polcaira. Az is Amerikában; az első vécépapírt Joseph Gayetty nevéhez kötik, aki „orvosi segédeszközként” hozta forgalomba a portékáját, ami aloét is tartalmazott a jobb hidratáció érdekében.

Ma is léteznek olyan kultúrák, ahol a vécépapír nem annyira forog közkézen; Indiában például sokan megelégszenek azzal, hogy a puszta kezükkel és egy vödör vízzel megmossák magukat. Azzal érvelnek, hogy a tiszta víznél nincs higiénikusabb.