Az a jól megérdemelt hétvégi pihenés, amikor végre tovább lehet aludni, amikor nincs óra, ami felverne és amikor végre csak egy dolgod van; kisimítani az idegeidet, akár otthon, a teraszon ücsörögve.

És akkor valaki nekiáll fúrni.

Tapintatos, mert csak 10-kor kezd neki, de akkor is belekezdett. Lakóközösségeknél általában él egy szabály, mely szerint csak szombat 12-ig vagy délután 2-ig lehet nagy hanggal járó tevékenységet folytatni, így kénytelen mindenki elviselni, hogy a szomszéd bizony csak szombat délelőtt tudja fixálni a karnist és a 28 képet a falon.

Mi is költöztünk. Mi is fúrtunk, kopácsoltunk, mert bizony nálunk is vannak képek a falon. Egész pontosan 48 darab. Nem, nem galériában lakunk, csak van egy fal, ami kis fotókkal van kirakva. Na most mire annak a végére értünk, már joggal vártam, hogy 3-4 szomszéd a küszöbünkön áll. Dolgozó emberekként, mi is csak szombat délelőtt tudtuk ezeket felpattintani a falra.

Viszont ahol kert van, ott bizony a lakók más finomságokról is be tudnak számolni, teljes hétvégére értendő zajforrások tekintetében.

Szerintem nem elhanyagolható jelenség a ’Jaj, csak gyorsan átcsiszolom a kerti garnitúrát az excentrikus csiszolóval’ és a ’Jaj, csak a flexszel ívbe igazítom a garázs vasszerkezetét’.

Végül pedig, hogy a vasárnapi ebédet mik tudják félbevágni, esetenként szó szerint?

A galériában megtalálod őket!