4 perc, néhány évtized

Annak idején olyan fiatalok voltunk… de biztosan mi is készültünk az esküvőre. Ám igazán a szüleink verték a tamtamot. Lakodalom, násznép, minden, ami kell. Sok a 100 vendég? Talán sok. Ott volt 6 jóbarátunk és 94 családtag – ebből is látszik, kinek szólt ez a felhajtás. Ékes bizonyságául, hogy jogi értelemben az esküvő véletlenül sem az érzelmek menyegzője, a hivatalos esemény 4 percig tartott. Csilliárdért kölcsönzött menyasszonyi ruha ide, külön erre az alkalomra szabatott luxusszmoking oda, az anyakönyvvezető 16.00 perckor belépett a terembe, és 16.04 perckor kijelentette, hogy „önöket házastárssá nyilvánítom”. Gyorsan ment. És ugyanilyen gyorsan meglett a három gyerek, a ház, az autó, a kutya. Sokkal, sokkal tovább tartott elválni, mint ahogy minderre igent mondtunk. A válás, még ha jogilag egyszerűbb is, mint régen, valójában az érzelmek felbontása.

Egyszerűen sem könnyű

Ennyi év és három fiatal felnőtté nevelt gyerek után is nehéz kimondani, hogy eltávolodtunk egymástól. Főleg azért, mert valakinek fel kell vállalni ezt. Ő lesz az elhagyó. Kevés extrém esettől eltekintve a másik fél a sértett, az elhagyott lesz. Hiába, hogy ő is mindent látott előre. Abban a pillanatban, hogy az elhagyó kimondja, ő most kilép, jön a vad vihar, üvöltő szelek, shakespeare-i indulatok támadnak.

Az sem ritka, hogy a megalázkodó könyörgés és a durva fenyegetés között minden módszert bevet az elhagyott fél, hogy visszaszerezze, ami elveszett. Legfőképp az önbecsülését. Ez a felértékelődés szinte biztosan feledteti az elhagyottal, hogy nemrég ő maga is szívesen kilépett volna ebből a kapcsolatból.

Közben az elhagyó egyáltalán nem éli vidám, szabad életét. Sőt. Valószínűleg valami átmeneti kölcsönszálláson, vagy egy haverja kisszobájában ül, és lelkifurdall heteken át.

Ismétlem: ezen a ponton érzelmileg tökéletesen érthető, mégis rendkívül bonyolult a helyzet. És bizony az is előfordul, hogy házastársak megpróbálnak újra párként funkcionálni. Mi is megpróbáltuk egyszer, néhány éve. Most, másodszor azonban már felvállaltam az elhagyó szerepét. Amikor beadtam a válókeresetet a bíróságra, 30.000 forintot fizettem azért, hogy új titulust kapjak. Felperessé váltam. Az érzelmi válóháborúnak vége lett. Kezdődött a jogi játszma.

Keresetlevél, viszontkereset, ellenvélemény, perfelvétel, érdemi rész

A válás egy keresetlevél személyes benyújtásával kezdődik az utolsó közös lakhely szerinti bíróságon. Ennek illetéke 30.000 forint. A keresetlevelet közös megegyezés esetén is csak az egyik félnek kell benyújtania (a pénzen persze osztozhatnak…) Egy eredeti házassági anyakönyvi kivonat, az kötelező melléklet. Ha nincs házassági, bármelyik házastárs kérhet személyesen másodlatot (az eredetivel egyező, hiteles példányt), ennek a megérkezése 2-3 hét.

A bíróság ezután a keresetlevelet postán megküldi az Alperesnek, akinek lehetősége van viszontkeresettel élni. Ebben kiegészítheti az eredeti kereset tényeit, illetve kérheti a bíróságot, hogy döntsön bizonyos kérdésekben, amelyekben szerinte nincs egyetértés. Itt kezdődhetnek a bonyodalmak, elsősorban, ha van kiskorú, vagy fiatalkorú gyermek.

A bíróság ezek után megküldi a Felperesnek az Alperes viszontkeresetét, erre a Felperes ellenvéleményt nyújthat be. Ellenvéleményében kifejtheti, hogy miért neki van igaza az Alperessel szemben. Tovább mérgesedik a helyzet, mert ezt az ellenvéleményt a bíróság megküldi az Alperesnek, legtöbbször egy tárgyalási idézéssel együtt.

A perfelvételi tárgyaláson a bíróság a peres felek jelenlétében összegzi az iratokból kiolvasható tényeket. Személyesen kell mindkét félnek megerősítenie, hogy amit leírt, továbbra is fenntartja. Ez a tárgyalás végzéssel zárul, ahol a bíró az érdemi részt elrendeli.

Teljes közös megegyezés esetén az érdemi rész azonnal elkezdődik, és a válást 15-20 perc múlva kimondják. Közös megegyezés hiányában kezdődik a végtelen huzavona, az első tárgyalást 30 napon belül kiírja a bíró, és tanúkat fog beidézni. Hol a vége? Ki tudja.

Vagyoni kérdések

A házassági bontópernek vagyoni kérdések nem képezik részét. Csak külön perben lehet döntést kérni. Ennek illetéke a tárgyalt vagyoni érték egy elenyészőnek tűnő százalékos része. Ám könnyű belátni, hogy nem érdemes a közös tulajdonú ház elperlésével, az egyik vagy másik fél nevén lévő autó megszerzésével foglalkozni. Csupán a pert kezdő illeték könnyedén lehet milliós tétel.

Elmondom, hogy megy ez a legvégén. A bíróság alapvetően három kérdést tesz föl. 1. El akarnak válni? El – mondtuk mi. 2. A lakhatás kérdésében megegyeztek? Meg – mondtuk mi, mert én elköltöztem, és nem akarok az eddigi közös lakásunkban lakni. 3. Van kiskorú közös gyermekük? Nincs – mondtuk mi. Puff. Ennyi. Ha azt nyilatkozzuk, hogy a kapcsolatunk visszafordíthatatlanul megromlott, el is választanak. Hol itt a probléma?

Ott, hogy ha van egyéb vitás kérdés, mint esetünkben a rokontartás, az az eljárás részévé tehető.

És akkor megelevenednek legrosszabb álmaink, akkor személyesen élhetjük át a rémtörténeteket, amiket mások borzalmas válásáról hallottunk, mert akár évekig tartó bizonyítási eljárás következhet. Akkor beidézik tanúnak a felnőtt gyerekeket, szakértőt kérnek fel az igények megállapítására éppúgy, mintha kiskorúak lennének. És mindez nemcsak pénzbe, rengeteg lelki energiába is kerül. Mert ki akarna tényszerűen, jegyzőkönyvbe nyilatkozni arról, hogy „Pontosan mikor kezdődött kapcsolatuk megromlása?”, vagy „Egyetért-e a Felperes azon állításával, hogy ő természetben is támogatja a gyermekeit?”.

Gyerektartás – rokontartás – házasfél tartása

A gyerektartás kérdése a 18 év alatti közös gyermekeket érinti. A bíróság ebben mindenképpen kötelező érvényű, végrehajtó által behajtható döntést fog hozni az együtt nem élő szülőre vonatkozóan. (Persze előbb döntést hoz a gyermekelhelyezésről is…)

A rokontartás olyan szülői (vagy egyéb rokoni) támogató hozzájárulás, amit a törvény szerint 25 éves korig a tanulmányait végző, keresőképes végzettséggel még nem rendelkező gyermek igényelhet (esetleg idős ember, de ez egy másik történet). Szó szerint! A gyermek perelheti be egyik, vagy mindkét szülőjét, ha úgy érzi, nem támogatták eléggé.

Házastársi tartást csak csökkent munkavégző képességű vagy tartós táppénzen lévő házastárs igényelhet a válás utáni időszakra.

Lehet, és érdemes előre megegyezni bármelyik tartás kérdésében. Nekem a rokontartás kérdésében volt nézeteltérésem a volt nejemmel. Tudja a kedves olvasó, mit mondott a bíró, mikor megtudta, hogy mégis van egyezség? Nem szó szerint idézem: a bíróságnak komoly problémát okozott az Önök ügye, mert a rokontartás kérdésére nincs bevett gyakorlat. Ki tudja, milyen hosszú eljárás következett volna, ha mégsincs közös megegyezés az utolsó pillanatban…

A varázsige: közös megegyezés

Az én történetem végül úgy zárult, hogy ami 4 perc alatt megköttetett, másfél óra alatt választatott szét, köszönhetően annak, hogy végül sikerült egy ügyvéd közvetítésével (ez a mediáció!) megegyeznünk minden kérdésben. Erről személyes nyilatkozatot tettünk a bíróság előtt, és benyújtottuk az ügyvéd által ellenjegyzett szerződést a megegyezésünkről. Ezzel minden korábbi viszontkereset, ellenvélemény és hercehurca nyugvópontra ért. Elváltam. És nem került százezrekbe és évekbe. Részemről a válás ára ötszámjegyű maradt (ha nem számolom a kezdő illetéket…), és néhány óra alatt lement.

A válás másnapján felhívtam édesapámat, sajnos édesanyám már nem él. Mondom, zsipsz-zsupsz, elválasztottak. Azt mondja: „Tudtam én!”

Pedig mennyit ügyködött a lagzin.

Kérdések, amiket fel kell tenned magadnak, mielőtt a válást választod: