A jó idő megérkeztével egyre színesedik az elérhető programok palettája, mindenki találhat a gyerekek korához, vérmérsékletéhez, na és a család pénztárcájához passzolót. Olykor már éppen a bőség zavara az, ami megnehezíti a választást, de egy programmal sosem lehet mellélőni: ez pedig az állatok felfedezése. Ez nagyjából olyan, mint a fagyi vagy a pizza: ritka az olyan gyerek és felnőtt, aki ne szeretné az állatokat, vagy legalább bizonyos fajtákat.

Miért kötődünk ennyire az állatokhoz?

Ezt a kérdést persze le lehetne tudni annyival, hogy végső soron mi is az állatokból fejlődtünk ki, társas lényként pedig a mai napig keressük az állatok közelségét is. De azért a téma megérdemel szerintem egy részletesebb kifejtést is, ha másért nem, akkor már csak azért, hogy tudjunk mit válaszolni, ha a kíváncsi gyerekünk nekünk szegezi egyszer ezt a kérdést – ahogy velem tette a nagyobbik lányom a héten. Az emberek ősidők óta mély érdeklődést mutatnak az állatok iránt, ami nemcsak a természetes kíváncsiságból fakad, hanem evolúciós, pszichológiai és kulturális gyökerei is vannak.

Már az ősember is figyelte és utánozta az állatok viselkedését, hiszen túlélésének egyik záloga volt, hogy megértse őket. Ez az ősi kapcsolat máig fennmaradt, és a modern ember életében is jelen van: az állatok közelsége megnyugtat, segít ellazulni, sőt bizonyítottan hozzájárul a mentális jólléthez is. A pszichológusok szerint az állatok közelsége biztonságérzetet ad, mivel kiszámíthatóbbak, őszintébbek, mint az emberek. Nem ítélkeznek, nem manipulálnak, jelenlétük így különösen gyógyító lehet stresszes, szorongó emberek számára. Az állatokkal való foglalkozás csökkenti a kortizolszintet (ez a stresszhormon), növeli az oxitocin termelését (a kötődéssel kapcsolatos hormon), ezáltal valóban megnyugtató hatása van a testünkre. Ezt a jelenséget használják ki például az állatasszisztált terápiák is.

A gyerekek különösen fogékonyak az állatokra, ami nemcsak biológiai vonzalom, hanem érzelmi és fejlődési szempontból is jelentős. Az állatokkal való kapcsolat segíti az empátia, a felelősségérzet és a gondoskodás képességének fejlődését. A mesékben megjelenő állatok – mint a beszélő róka, bölcs bagoly vagy jószívű medve – pedig lehetőséget adnak a gyerekeknek arra, hogy biztonságos formában dolgozzák fel az érzelmeiket, megértsék a világ működését, és azonosuljanak különböző jellemvonásokkal. Az állatok megszemélyesítése ráadásul megkönnyíti a tanítást: sok erkölcsi vagy társadalmi üzenet hatásosabban átadható egy állatfigurán keresztül, mint egy emberi karakterrel.

Miért jó vadasparkba járni?

A gyerekek azért is élvezik annyira az állatokkal való találkozást és a megfigyelésüket, mert így megelevenednek a mesékből már ismert karakterek, figurák. Szívesen tanulnak arról, hogy akár a vadonban, akár elzárva hogyan viselkednek az egyes állatfajok, mikkel táplálkoznak, hol alszanak, hogyan játszanak egymással. A vadasparkban ráadásul az állatkerttel ellentétben nem épített környezetben, hanem általában erdős vidéken ismerkedhetünk a vadállatokkal. Az emberi idegrendszer pedig eredetileg nem a mesterséges környezethez, hanem a természethez alkalmazkodott, így a zöld vidék, a fák, a víz csobogása, az állatok hangjai ösztönösen lelassítják a gondolatainkat, csökkentik a szorongást. A természetes élővilág megfigyelése meditatív élmény lehet, ezért érezzük magunkat sokan jobban egy erdei séta vagy egy vadasparki látogatás után.

Galériánkban a 11 legjobb magyarországi vadaspark és szafari!