Ha a szüleim elvittek valahova, például Olaszországba, Franciaországba vagy a németekhez, boldogan mentem persze, de saját pénzem még arra sem volt, hogy belföldön utazgassak. Ez lényegében akkor sem változott sokat, amikor dolgozni kezdtem, a kezdő tanári fizetés ugyanis épp annyira volt elég, hogy hónap végéig ne haljak éhen. (Az egyetemi diákhitelemet – kivétel – máltai és korfui útra költöttem, ami nem volt nyerő ötlet, hosszú évekig nyögtem a tartozást kamatostul – de ebből a felelőtlen döntésből is látszik, mennyire szerettem volna világot látni).

Változó kor

Harmincas éveim elején tartottam, amikor végre megtört a jég, nem részletezem, mert szétfeszítené a cikk kereteit, de valamivel több pénzt tudtam keresni, s ezzel egy időben beindult a világ felfedezésére való vágyakozás gyakorlati megvalósítása is. Külfölddel kezdtem, mohón habzsoltam az európai országokat, majd következett Ázsia és az amerikai kontinens meghódítása is – szordinóban, mert egyrészt nem volt annyi pénzem, másrészt korlátozott volt az időm, harmadrészt lassan belopóztak afféle egyre érvényesebbé váló környezetvédelmi szempontok is, hogy a világ nem azért van, hogy a mi kényünket-kedvünket szolgálja.

Magyar táj magyar ecsettel

Ezen utóbbi aspektus, illetve a Covid-járvány nem várt tarolása irányította utazói tekintetemet belföldi célpontok felé, s kezdtem tudatosan feltérképezni a magyar tájakat magyar ecsettel. Utaztam mindenfelé az országban: jártam a Balaton-felvidéken, az Alföldön, a Pilisben, a Börzsönyben, Villányban, megnéztem szinte az összes nagyobb várost, volt, hogy ott is aludtunk, de ha más nem, reggel bepattantunk a vonatba, később a kocsiba, és estig jártunk egy macskaköves utat valamelyik távoli vidéki helyszínen. A mai napig gyakran eszembe jut a Truman Show egyik mondata, amikor Jim Carrey azt válaszolja mozoghatnékja okát firtató (ál)feleségének: „Mert ott még nem voltam. Az ember ezért utazik, nem igaz?”

Az egyik napos félnyári hétvégén – éppen húsvétra esett – Tokaj-Hegyalja irányába indultunk el, ahol ugyan jártam többször, de Mádon még nem: a férjem kapott ajándékul féláras szállásutalványt egy fogadóba, így bepakoltuk 9 hónapos, egyre rutinosabb utazóvá váló kisbabánkat a kocsiba, és elindultunk, hogy új színezetet kapjunk az ismert ismeretlenről.

Galériánkban csodálatos fotókat láthatsz Mádról, Tokajról és Regécről!