– Mikor és hogyan alakult ki benned az utazás szeretete?

– Még csecsemőkoromban. A szüleim állandóan úton voltak az ország két, egymástól 230 kilométerre lévő helysége között, ahol az ő szüleik éltek, és engem takaróba csavarva utaztattak magukkal. 3 éves koromig ment ez így, akkor konszolidálódtunk, lakásunk lett Budapesten.

– Mikor és hova utaztál életedben először külföldre?

– Romániába. És 1962-ben.

– Miért pont oda?

– Rokonlátogatás volt a szüleimmel, édesapám odavaló volt. Máshova nem is mentünk 1977-ig, akkor viszont elkezdtem üzleti célból utazgatni – kereskedelmi üzletkötőként dolgoztam –, amiket nagyon szerettem. Voltam baráti országokban, a Szovjetunióban természetesen, Moszkvában többször, de Azerbajdzsánban is. Ezenkívül utaztam Bulgáriába, az igazi kuriózum viszont München, Düsseldorf, Bécs és London volt.

– Hogyan emlékszel vissza, milyen benyomást tett rád a „Nyugat”, amikor itthon szocializmus volt?

– Az életkörülmények teljesen lenyűgöztek. Én a családommal itthon közepesnek mondható életszínvonalon éltem, és bár nem voltam elégedetlen, a kint látott árubőség és minőségi színvonal egészen más volt. Londonban hatalmasat turistáskodtam: nekiindultam egy szál térképpel – a nyolcvanas években nem volt még más lehetőség –, és mindent bejártam, amit csak tudtam a Hyde Parkról a Buckingham Palotáig. Akkoriban ez leírhatatlanul nagy élmény volt.

– Mostanában is sokat utazol. Elárulod, hova jutottál el az elmúlt 10 évben?

– Ezek ugye üzleti utak voltak. A magáncélú utazásokkal – családi és anyagi okok miatt – 2013-ig várni kellett, akkor már nem voltam mai csirke. Zürichbe évente sokszor megyek, mert ott él az egyik lányom, és főleg az unokázás a program. De ezen kívül is nagyon sokat utaztam, Európát nagyjából bejártam mára, a délszláv országok és Nagy-Britannia (kivéve Londont) maradtak ki valahogyan, de talán még sort kerítek a meglátogatásukra. Európán kívül voltam Izraelben, szép és emlékezetes körút volt, tavaly pedig életemben először eljutottam Ázsiába: Indiában és Nepálban is jártam. Elmondható, hogy semmilyen eddigi úti élményemhez nem tudom hasonlítani azt az utat szépségében és különlegességében. Akár már holnap visszamennék és tovább ismerkednék a két rendkívüli országgal.

– Egyedül mentél?

– Nagyrészt igen, pontosabban fogalmazva: legtöbbször csoportos utakat választok, ahol nem ismerek senkit, de nem vagyok egyedül. Az én koromban már nem sok embert lehet rávenni külföldi utakra. De volt, hogy a két lányom is elkísért, például Portugáliába vagy Párizsba.

– Hogy tudtál fitt és egészséges maradni? A sok utazáshoz ez elengedhetetlen.

– Nincs semmi varázslat. Sok mozgás minden formában: tornázom, sétálok rendszeresen. Ezenkívül sok zöldséget, gyümölcsöt, kevés zsírt és cukrot eszem.

– Mit tanácsolnál azoknak, akik idősebb korukban szeretnének utazni, akár egyedül?

– A hozzám hasonló korú embereknek azt tanácsolom, hogy ha egészségi és anyagi helyzetük engedi, utazzanak minél többet! Amennyiben nem találnak útitársat, akár egyedül is vágjanak neki, illetve menjenek csoportokkal, hiszen az utazás elsősorban a látnivalókról szól, nem feltétlenül a másikkal való csevegésről.

– Mi a kedvenc városod vagy országod?

– Nincs ilyen. Provance-t vagy Toszkánát éppúgy szeretem, mint Erdélyt, a Benelux-államokat, mint a skandináv országokat, és így tovább. Minden ország és város egyedi, és én újra és újra végiglátogatnám őket, ha az időm és a pénztárcám engedné.

– Vannak még helyálmok? Mik azok?

– Voltam már törökországi körúton, de régi vágyam egy olyan Észak-Törökország körút, amely Tróját is magában foglalja, más ókori helyszínekkel együtt. Másik nagy vágyam pedig, hogy egyszer eljussak Mongóliába.

– Szokatlan választás. Miért épp Mongólia?

– Amikor a Magyar Cirkusz és Varieténél dolgoztam, kapcsolatban voltam vendégszereplésre érkező artistákkal, így mongolokkal is. Beszélgettünk, és elmondták, az a tapasztalatuk, hogy a tőlük nyugatabbra fekvő országokban elmaradottnak, kulturálatlannak gondolják őket, holott technikailag és a művészeti életben is a fejlett országok színvonalán állnak. A természeti látnivalóik egyenesen páratlanok, a vidéki életben pedig még fellelhetők a régi életkörülmények nyomai. Eddig elsőbbséget adtam az egyszerűbben elérhető országoknak, Mongóliába – úgy vettem észre – nemigen szerveznek utakat. De egyszer biztosan meglátogatom!

És mik a legszebb városok az AI szerint? Galériánkból kiderül!