"Tulajdonképpen folyton utazom is: van, hogy csak gondolatban, ábrándozva..."

Borítókép: "Tulajdonképpen folyton utazom is: van, hogy csak gondolatban, ábrándozva..." Forrás: Éva magazin / Getty Images
Az aktuálisan kedvenc pólómon ez a felirat olvasható: „I need a six month vacation twice a year”, azaz „Évente kétszer hat hónap vakációra van szükségem”. Amikor ezt veszem fel kiránduláshoz vagy városnézéshez, az átlagosnál nagyobb arányban látom mosolyogni a szembejövőket. Pedig ez számomra még csak nem is poén: ha tehetném, tényleg folyton csak utaznék. És tulajdonképpen folyton utazom is: van, hogy csak gondolatban, ábrándozva, úti célokat kóstolgatva, magamnak vagy másoknak tervezgetve, amikor pedig csak lehet, akkor a valóságban is.
Ha annyit mondok: „Képzeld, szívem...”, a férjem rögtön tudja, hogy kedvező árú repjegyeket találtam.

Életem első utazása mély nyomokat hagyott bennem. Nem mintha lenne egyetlen saját emlékképem is erről az útról, csak fotók és a családtagjaim elbeszélése alapján tudom valamelyest rekonstruálni, ahogy történhetett. Ám azt hiszem, a neuronok szintjén már ekkor, két hónapos koromban kódolódhatott, hogy a hétköznapok színterétől távolabb merészkedni, ha az kellemes helyek felfedezésével jár, számunkra kedves emberek társaságában, egyáltalán nem ijesztő, hanem kifejezetten jó dolog. A következő tíz év csak ráerősített ezekre a tapasztalatokra: a legtöbb utam célpontja továbbra is az volt, mint először – az otthonunktól 100 kilométerre lévő balatoni családi nyaraló –, mégis minden alkalom azt bizonyította, hogy egyetlen utazás sem akkor kezdődik, amikor útra kelünk, hanem már a készülődés, tervezgetés izgalmával. És tulajdonképpen egyetlen utazás sem ér véget, hiszen bevillanó vagy együtt felidézett emlékképek, életünkre kisebb-nagyobb mértékben ható benyomások és véletlenszerű pillanatokban felidéződő hangulatok formájában határozatlan ideig mind velünk marad.

Kőszeg

Az Alpokalja az egyik legideálisabb hely Magyarországon a családi nyaralásra. Ha szeretitek az erdei kirándulásokat, itt aztán akár egy hétig is túrázhattok gyalogosan vagy két keréken: a legjobb célpontok a Hétforrás, a Szulejmán-kilátó, az Óház-kilátó, az országhatár vonalán magasodó Írottkő-kilátó, a velemi Szent Vid-kápolna, a Hörmann-forrás. Nem kell lemondanotok a vizes élményekről sem, a határon innen ott van Bükfürdő élményfürdője, a határon túl pedig a lutzmannsburgi Sonnentherme, a rohonci fürdőtó (Badestusee Rechnitz) és Léka kicsi, de korrekt strandja.

Kőszegnek ugyan sok nevezetessége van, de a legtöbb (a Jurisics-vár, a Hősök kapuja, a Jurisics tér és a Fő tér több évszázados házai és templomai, a patikamúzeumok) kis helyre koncentrálódik, így akár egy délelőtt alatt kényelmesen körbe lehet őket sétálni. Mégis mindig tartogat felfedeznivalót a város az újabb és újabb sétákra is. Akár több tucat látogatás után is találhattok még itt olyat, ami addig nem tűnt fel – mi legalábbis így jártunk, amikor idén tavasszal itt töltöttünk másfél napot. Ott volt mindjárt a szállásunk, ami ez alkalommal egy 1599-ben épült, reneszánsz lodzsás házban volt: az apartman ablakai egyenesen a várra néztek, s a ház belső udvarának egyik boltíves beugrójában ágyúk, egy régi kályha és létrák sorakoztak. Bár rengetegszer körbejártam már a Szent Imre-templomot, csak most olvastam el az érzelmes feliratot Lukinits József síremlékén, a templom oldalában. Újdonság volt a Városháza melletti, nemrég felújított sikátor, amelynek falán idővonal fut végig a Kőszeghez kapcsolódó fontos történéseket bemutatva, és emlékeztetve rá, milyen gazdag is volt mindig ez a hegyek közé befészkelt városka szellemi tőkében és újítókedvben. A vár körül bóklászva egy új arccal is megismerkedtünk, a bejáratnál derült ki, hogy ő Fruzsi, a vár cicája, akinek a kapunál saját melegedője és becsületkasszája is van, a kis perselybe lehet bedobni a hozzájárulást a vár kedvencének ellátásához. A túraútvonalak közül ezúttal az Óház-kilátóhoz vezetőt jártuk be, az elején vidám színfoltok a Királyvölgyi madár- és természetvédelmi tanösvény retró táblái.

koszeg.hu, naturpark.hu

Délnyugat-Angliában jártunk éppen, de teljesen elvesztettük a fonalat. Az utcanév stimmelt, a házszám stimmelt, mégsem azt az épületet találtuk az exeteri út mentén, amelyiket kerestünk. Pedig az európai ifjúsági szállókat listázó könyv szerint a szép kis egyetemvárosban ezen a címen egy youth hostelnek kellett volna állnia. Vasárnap késő délután volt, a hátunkat egyhavi cuccal teletömött csővázas hátizsák nyomta, övtáskánkban ott lapult a sokrégiós Interrail-jegy, a kezemben szorongattam a harminc nap gondosan megtervezett menetrendjét. Amit aznap estére zsebre is vágtam – jó dolog a biztonságot adó terv, de még jobb vízszintesen aludni. Meg jó improvizálni is, kattoghat ugyanúgy az agy a megoldandó problémán, mint tervezéskor, a lényeg úgyis az, hogy az élmény meglegyen. Meg is volt, némi kérdezősködés és buszmenetrend-vizslatás után egy kempingben kötöttünk ki. Idilli angol vidéken, formára nyírt sövények között, lombos fák alatt aludtunk a kis sátrunkban. Másnap visszatértünk a tervhez, stoppolva jutottunk be Exeterbe, hamar akadt kedves autós, aki szívesen fuvarozta a fiatal magyar párt. Talán látszott rajtunk, hogy ez az első közös utunk, az első utazásunk, amit saját zsebből állunk, meg talán az is, hogy hat évvel a vasfüggöny lebontása után nem tudunk betelni a szabadsággal. Egyik nap délelőtt úszás a tengerben Marseille-ben, másnap délutáni séta Párizsban, a következő nap ismerkedés Angliában Canterbury ódon katedrálisával, és így tovább, míg véget nem ért az egy hónap.

A teljes cikket az Éva magazin 2022-es nyári számában találhatod meg, amit digitálisan ITT vehetsz meg!

Biztosra akarsz menni, de nem tudod, hol kapható az Éva magazin? Nézd meg először rendszeresen frissülő listánkat és csak utána indulj el beszerezni kedvenc magazinodat!

Ezúton digitálisan (is) szeretnéd beszerezni az Éva magazint? Akkor irány a Shopaholic.hu , ahol a korábbi számainkat is megvásárolhatod!

A jövőben nem szeretnél bajlódni a friss számok beszerzésével? Akkor FIZESS ELŐ az Éva magazinra!