A repülés témája elég összetett, főleg ha mindez egy vagy több gyerekkel együtt történik. A férjemmel majdnem 5 évig éltünk távkapcsolatba, aminek egy részét reptéren várakozással töltöttük, persze az esetek többségében egyedül nem együtt. Így az élményeink elég gyökeresen megváltoztak, mikor gyerekeink születtek és mióta velük együtt repülünk.

A repülőgéppel való közlekedés bármennyire is egyre inkább alakul át „tömegközlekedéssé”, még mindig vannak bizonyos elemei amire fel kell készülni, és persze máshogyan készülsz ha egyedül mész, és máshogy ha gyerekkel indultok el.

Készülődés

AKKOR: Amikor még fiatal voltam és tudatlan - de főleg gyerektelen - a készülődés abban merült ki, hogy melyik könyvet vagy magazint vigyem magammal olvasni amíg várok a gépre. Valamint bekészítettem a kedvenc utazós elviteles poharam és a kulacsomat mert ezeket semmiképp se szerettem volna otthon hagyni.

MOST: Már előtte egy héttel elkezdem gyűjteni az éppen aktuális rágcsálni valók listáját és megkezdem a beszerzést, továbbá árgus szemekkel figyelem melyik játékkal játszanak és milyen könyveket forgatnak, hogy tuti jókat válasszak az útra. Majd indulás előtt egy nappal már megtelik a hűtő előre készített szendvicsekkel, külön csomagolva Mindenkinek. A befőttesüvegek tele lesznek előre felszeletelt és megmosott répákkal, almaszeletekkel esetleg magvakkal és szárított gyümölcsökkel. Ezek – azt hinnéd, hogy 1 heti hidegélelem 4 főre – simán elfogynak egy 6 órás repülős út alatt!

Biztonsági ellenőrzés

AKKOR: A gyerekek előtti időszámításba, ilyenkor csak átlibbentem a biztonsági kapun és legnagyobb bosszúságom az volt, amikor télen le kellett vennem a csizmát is az átvizsgálásra. Mivel gyakorlott utazó voltam, mindent előre kikészítettem. Laptop, ebook kipakol, zsebek kiürítve és már mentem is. Amilyen gyorsan bepakoltam, olyan gyorsan vissza is. Már tova is tűntem a „dutyfree” polcai közt.

MOST: Már a belépéskor enyhe gyomorgörccsel gondolok arra a pontra, mikor előkell szednem MINDENT a táskából. Külön bemutatni a kisebbik gyerek enni és innivalóit, a milliónyi táska felpakolását a szalagra, közben összehajtani a babakocsit és a gyerekeket kordában tartani, és meggyőzni a nagyobbikat, hogy a mackójának semmi baja nem lesz attól ha átvilágítják. A zsebek kiürítése is kellemetlen tud lenni, mikor azt hiszem nincs benne semmi, de valójában már több napja benne maradt pár csigaház és botos, a rosszabbik esetben pedig hegyező és csavarok is előkerülnek, amikről persze nem tudtam mert VALAKI(K) a zsebembe csempészték ezeket a nélkülözhetetlen tárgyakat.

Várakozás

AKKOR: Anno a legkedvesebb időtöltésem az volt, hogy egy finom kávé társaságában olvasgatom az útitársul választott könyvem vagy a kedvenc magazinom. Esetleg még egy-egy indulás előtti selfi-t is posztoltam a közösségi médiára. Majd amikor már semmit se tudtam csinálni, akkor elkezdtem nézelődni a reptéri butikokban.

MOST: A lelkiszemeim előtt egy visszaszámláló óra van, ami mutatja másodpercre pontosan mennyi idő van még beszállásig. Azaz mennyi időt kell kihúzni a gyerekek hajkurászásával a váróban. Az én gyerekeim kedvenc tevékenységei a következők:

• székekről ugrálás
• esetleg székeken mászkálás
• a csomagmérő szerkezetbe ki és be mászkálás
• lépcsőzés

Ekkor még kulacsot újra töltöm, és minimum három alkalommal meglátogatjuk a mosdót is beszállás előtt, csak a biztonság kedvéért.

Repülés

AKKOR: Bevallom, nekem a kedvenc repülés alatti elfoglaltságom az alvás volt. Eleinte sokat olvastam és nagyon szeretem a felhők látványát is, de egy idő után ahogy felszálltunk nekem már csukódtak le a szemeim és aludtam is általában leszállásig. A régi szépidők.

MOST: Az első kisfiam olyan utazó (volt), hogy amint felszállt a gép már aludt. Persze az anyatej csodaszer, tudom. Tényleg működött, volt, hogy leszállás után se akart ébredni. Miután a varázsszer nem volt többé elérhető, picit fent volt de mikor konstatálta, hogy csak „replülünk” aludt is. Ellenben a kisebbik hiába az anyatej, vagy kilátás vagy „white noise” nem akar aludni. Így – mivel a nagyobbik se alszik már – felváltva szórakoztatjuk őket, aminek a folyamatába néha az előttünk és mögöttünk ülő utasok is becsatlakoznak (akarva akaratlan). Ilyenkor már hiába az ennivaló, innvaló, mesekönyv vagy játék, már csak meg szeretnének érkezni. Akárcsak mi. És a többi utas...

A repülés egyenlőre - munkánkból és családi helyzetünkből adódóan - biztos az életünk része marad. Csak bízni tudunk benne, hogy idővel könnyebb lesz, mert most felér egy maraton lefutásával.

A lenti galériában pilóták szemszögéből olvashattok a repülésről.