Próbáljunk ellenállni a kísértésnek, hogy egy hét alatt mindent megnézzünk a környéken. Legyen inkább kevesebb látnivaló, ott viszont időzzünk többet.

Ahol lehet, szálljunk meg helyi embereknél, hallgassuk meg a történeteiket, kapcsolódjunk be az életükbe.

Az sem elvesztegetett nap, amikor éppen nem megyünk sehová, csak nyüzsgés és kötelezettségek nélkül együtt vagyunk.

A kevesebb fénykép néha több, az emlékeinkben úgyis megmaradnak a látottak.

Figyeljünk rá, hogy minél kevésbé terheljük meg tevékenységünkkel a környezetet.

Az sem baj, ha kikapcsoljuk a telefont és nem vagyunk elérhetők. Ezt indulás előtt mondjuk is meg azoknak, akik hívni szoktak. Talán úgy gondoljuk, hogy 10–15 perc munka még belefér egy napba, de bizony előfordul, hogy a hallott hírek hosszabb ideig foglalkoztatnak.

Ne csak túlélő-, hanem átélő csomag is legyen nálunk, benne empátia, rugalmasság, türelem és nyitottság.