Elég pár percet beszélgetni Bánó Alexandrával, és érzi az ember, hogy ő szívvel-lélekkel imádja a hivatását, ami üdítően hat a mai világban, amikor annyian küzdenek a munkahelyi kiégéssel. De nem is csoda, hiszen gyerekkora óta arról álmodozott, hogy stewardess lesz. Nyolcévesen repült először, a Balaton felett, és mikor először kipillantott az ablakon, annyira elvarázsolta a látvány, hogy elhatározta, minden nap ezt szeretné átélni. Bár sokan kételkedtek abban, hogy kitart elképzelése mellett, érettségi után egy évig nyelvet tanult, majd jelentkezett a Wizz Air csapatába, és a képzés után légiutas-kísérő lett. Ennek már 11 éve, sok ezer lerepült kilométer, sok ezer utas után is hajthatatlan a lelkesedése…

— A fiad négy és fél éves, a kislányod júniusban lesz három éves, te pedig tavaly tértél vissza újra a fellegekbe, vagyis a munkádhoz. Sokan azt gondolják, hogy ezt a szakmát nehéz összeegyeztetni a kisgyerekes léttel. Te hogyan élted ezt meg?

— Azt gondolom, hogy kisgyerekek mellett szinte bármelyik munka kihívásokkal teli, és nem lehet azt várni, hogy egyik napról a másikra belerázódunk az új felállásba. Kicsivel több mint hat évig repültem, mielőtt az anyaság miatt egy időre félretettem a stewardess-egyenruhámat. Majdnem 5 évet töltöttem otthon szülési szabadságon, és tavaly decemberben tértem vissza. Az első két hónap nálunk sem volt könnyű, hiszen előtte folytonos szimbiózisban éltünk otthon, és a leszakadás fázisát a gyerekek és én is nehezen éltük meg. Most már viszont nagyon élvezem, hogy visszatérhettem a munkámhoz, és a gyerekek is szépen megszokták az óvodát és a bölcsődét. Segítségünk van szerencsére, anélkül nem is nagyon menne, mivel a férjem pilóta, szóval a napi logisztika komoly szervezést igényel. Amint megjön a beosztásunk, leülök, készítek egy táblázatot, és amikor mindketten dolgozunk, akkor vagy a szüleim, vagy a bébiszitterünk segítenek be. Ez manapság olyan családoknál sem ritka, akik „a földön dolgoznak”, úgyhogy a légiutas-kísérői hivatást nem tartottam sosem összeegyeztetetlennek a családi élettel.

— Mivel a fél életeteket a levegőben töltitek, gondolom, a gyerekekkel is már egész pici korban repülőre szálltatok…

— Igen, nyaralás céljából is, illetve a férjem munkája miatt is. Ő ugyanis szintén légiutas-kísérőként kezdte a pályafutását, majd cégen belül tudott előre lépni, és mikor pilóta lett, kiküldték külföldi bázisra. Emiatt éltünk Bécsben és Bukarestben. Bukarestből repülővel jártunk haza, úgyhogy én rendszeresen repültem a két kicsivel egyedül is. De azért bevallom, hogy amikor először utaztunk velük repülővel, én is teljesen kikerültem a komfortzónámból, pedig úgy gondoltam, hogy lazán veszem majd az akadályokat, hiszen otthonos közegben leszek. A kisebb akkor volt öthónapos, a nagyobbik pedig a nyaraláson töltötte be a kettőt, Tenerifére repültünk, ami nagyjából ötórás utazást jelent, tehát már kicsit hosszabbnak mondható. Erre még a legfelkészültebb édesanyák sem tudnak 100%-osan felkészülni, de azért természetesen érdemes egy csomó dolgot előre átgondolni, hogy megkönnyítsük a dolgunkat – a szülőkét, a gyerekekét és a többi utastársunkét is.

— A tapasztalataid alapján milyen praktikus tanácsokat adnál azoknak, akik most állnak az első gyerekes repülős utazásuk előtt?

— Utólag jöttem rá, hogy poggyász terén nagyon túllőttünk a célon, vittünk magunkkal három 32 kilós bőröndöt, egy autós hordozót, pelenkázótáskát, kis- és nagyméretű kézipoggyászt: konkrétan majdnem megszakadtunk. Most már megtanultam, hogy amit külföldön meg lehet venni, azt nem feltétlen kell magunkkal cipelni, különösen Európán belül. Pelenkából például 2-3 napi adagot bőven elég becsomagolni, egy hétre valót felesleges. A felfújhatós flamingót is megvehetjük kint, és ha visszafelé befér a bőröndbe, akkor szuper, ha nem, továbbajándékozzuk kint. Gyerekek esetében a feladott poggyásznál egyébként is fontosabb tud lenni, hogy mi kerül a kézi poggyászunkba, hiszen azt lehet felvenni a fedélzetre, és azt tartjuk magunknál a reptéri várakozás közben is. A kedvenc vagy éppen új játékok, könyvek elengedhetetlenek. Na, és persze az étel, mert ameddig ennivaló van, addig program is van a kicsik számára. Nagyobbacskáknál mentőövként előkerülhet a tablet, amit a gépen is lehet használni, csak azt szoktuk kérni, hogy lehetőleg fülhallgatóval tegyék, és repülő üzemmódba legyen állítva a készülék. Nálunk ennél a bizonyos első repülésnél az első három óra álomszerűen telt, a hátralévő idő azért már küszködősebb volt, de azért úgy gondolom, a körülményekhez képest jól lehoztuk.

— Ha már a poggyászt említetted, a csomagok tekintetében milyen külön szabályok vonatkoznak a gyerekekkel utazókra? Ez szerintem az egyik legelső kérdés, amin egy család dilemmázik, amikor a nyaralást szervezi, hiszen a rengeteg holmi mellett ott a pelenkázó táska, babakocsi, játékok stb.

— Két év alatti csecsemőknél egy pelenkázó táska (maximum 40 x 30 x 20 cm méretű) ingyenesen felvihető pluszban a fedélzetre, két év felett pedig ugyanazok a lehetőségek vonatkoznak a poggyászra, mint a felnőtteknél. Ezenkívül mindkét korosztályban ingyenesen magunkkal lehet vinni egy összecsukható babakocsit, utazóágyat vagy autósülést (ülésmagasítót viszont nem). Ezeket a tárgyakat mindig fel kell címkézni az utasfelvételi vagy a poggyászleadási pultnál. Fontos, hogy ha a babakocsi vagy egyéb felszerelés szétszedhető, akkor mindegyik elemére kerüljön címke, nehogy véletlenül külön kerüljenek. Ezeket normál esetben a repülőgép ajtajáig vagy lépcsőjéig lehet vinni, majd a raktérbe kerülnek. Természetesen, ha valaki extra ülőhelyet vásárolt a csecsemőnek, hogy autósülésben utazhasson, akkor felviheti azt a fedélzetre. Ugyanígy kivételt képeznek a kézipoggyász méretűre összecsukható babakocsik is, annyi kiegészítéssel, hogy azokhoz WIZZ priority-t, azaz elsőbbségi beszállítást szükséges vásárolni, ha fel szeretnénk vinni magunkkal a fedélzetre. De akkor is igyekszünk segíteni, ha a babakocsi a raktérbe kerül. Meg tudom például kérni a földi kiszolgáló személyzetet, hogy ha van rá lehetőség, készítsék ki a lépcső mellé a babakocsit, ha látom, hogy minél előbb szükség volna a család babakocsijára, mert anyuka például két kisgyerekkel repül. Ilyenkor nagy könnyebbség, ha már a kiszállásnál ott várja a babakocsi, nem kell megszakadnia a két kicsivel és még a csomagokkal is. Azt viszont kiemelném, hogy elektromos vagy motoros babakocsit nem lehet felvinni a repülőgépre, sem az utas-, sem a csomagtérbe. Ami pedig megnyugtató, hogy csecsemőknek fel lehet vinni a fedélzetre üveges bébiételt, gyümölcspürét, tápszerhez szükséges vizet, lefejt anyatejet, ezekre nem vonatkozik a 100 ml-es korlátozás. De a nagyobbaknak is lehet csomagolni uzsis dobozba gyümölcsöket, kekszet, ezek mind jól jönnek.

— A csomagolás előtt ugorjunk vissza még egy lépést a foglaláshoz. Mennyibe kerül a gyerekek repülőjegye, hány éves korig utazhatnak ölben, és mikor kell külön helyet foglalni nekik?

— Gyermekeknél 3 különböző korosztályt különböztet meg a mi légitársaságunk. A legkisebbek a csecsemők, akik 14 napos koruktól kezdve utazhatnak fix 32 eurós csecsemő viteldíjért, és 2 éves korukig tartoznak ebbe a kategóriába. Ezek a babák felnőtt ölében utazhatnak, külön kiegészítő biztonsági övet kapnak még a felszállás előtt, illetve mentőmellényt is, ha víz felett repülnek. Néhány légitársaságnál, főleg tengerentúli járatok esetében kérhető olyan hely (általában az első sorban), ahol az ülések elé lehet rögzíteni mózeskosarat. Diszkont járatokon ilyen nem áll rendelkezésre, de autósülés felvihető, ha extra ülőhelyet foglalnak számára, ami mindenképp megfontolandó hosszabb repülés esetén, hiszen így kényelmesebb. Ezenkívül kisbabáknál javaslom a hordozókendőt vagy csatos hordozót. Ha az övek becsatolását jelző tábla nem világít, akkor bármikor lehet használni, és hatalmas segítség lehet a baba megnyugtatásában vagy elaltatásában: fel lehet állni, sétálni, ringatni, akár kimenni a konyhába is, ha az segít.

2-14 éves kor között gyermek kategóriába tartoznak, számukra már felnőtt viteldíjat kell fizetni, hiszen külön ülőhelyen utaznak, ám a foglalási rendszer automatikusan, felár nélkül a velük utazó (egyik) felnőtt mellé ülteti őket. A korosztályokkal kapcsolatban fontos még tudni azt is, hogy a 14 év feletti tinédzserek, akik még nem töltötték be a 16. életévüket már utazhatnak egyedül, ám másik gyerekért nem vállalhatnak felelősséget, más 14 éven aluli gyereket nem kísérhetnek. A 15 éves fiunkat tehát elküldhetjük a Németországban élő nagymamához akár egyedül is, de a 8 éves húga nem mehet vele, ha egy felnőtt nem utazik velük. 16 év felett pedig már felnőttnek számítanak, legalábbis a Wizz Airnél, és kísérhetnek 14 évesnél fiatalabb gyerekeket is.

— Milyen trükkjeid vannak, amiket be lehet vetni, ha például késik a járatunk, sokat kell várakoznunk a repülőtéren?

— Én is voltam ilyen helyzetben. Tapasztalatom szerint ilyenkor az működik a legjobban, ha kérek öt percet a gyerekektől, hogy átlássam, mi a helyzet, mennyi késésre lehet számítani, utána pedig megyünk, sétálunk, megnézünk mindent, amit csak szeretnének. Ez egyébként a repülőgépen is remekül működik, és biztatnék is mindenkit, hogy nyugodtan álljanak fel az ülésből, amikor úgy látják, hogy nem akadályozzák a légiutas-kísérők munkáját. Fogják meg a gyerekek kezét, vezessék őket körbe, nagyon sok mindent meg lehet nézni, hozzányúlni már kevésbé, de a látvány is elég izgalmas a gyerekek számára. Mivel én anyukaként is átérzem az utasok helyzetét, magamtól is szoktam menni a gyerekekhez, vannak nálam repülős matricák is általában. Ha van rá igény, a pilótákkal meg szoktam beszélni, hogy leszállás után benézünk majd a fiatal érdeklődőkkel a pilótafülkébe. Utazás közben ez szigorúan tilos, de leszállás után, amire csak van lehetőség, szívesen megmutatom. Nagyon fontos szerintem, hogy ne a tiltás legyen az elsődleges, hanem azt hangsúlyozzuk, hogy mit lehet. Ha nemcsak elutasításokba ütköznek, hanem felfedezik a lehetőségeket, többnyire az örökmozgók is nyugodtabban viselik az utat. De persze a kicsiknél sokszor csak a ringatás, dúdolás az, ami működni tud. Legutóbb is volt egy kisbaba, akit átvettem, amíg az édesanyja elment mosdóba. Nagyon nyugtalan volt, sírt, nyűgös és fáradt volt. Táncikáltam vele picit, meg énekeltem neki, és végül elaludt.

— Plusz stressz tud lenni, ha a gyerek fél a repüléstől. Mivel csökkenhetjük a szorongást?

— Sok repüléssel kapcsolatos gyerekkönyv létezik ma már, nyomtatott és elektronikus formában is. Ezeket érdemes tanulmányozni, mert remekül elmagyarázzák a repülőgépek működését, és ha már valami nem ismeretlen, attól általában kevésbé félnek. Mondjuk nálunk éppen az volt a helyzet, hogy a repülést előbb ismerték meg, mint a városi tömegközlekedést. Amikor a kisfiammal először ültünk buszon, megkérdezte, hogy azon is vannak-e oxigénmaszkok. De nyilván a mi esetünk egyedi, a legtöbb gyerek életében a repülés az egy különleges kaland, ezért fontos, hogy izgalmas, pozitív eseményként várja. Segít például, ha hagyjuk, hogy előre kiválasszon magának valami célt, például, hogy szeretne találkozni a pilótával, vagy beszélgetni egy stewardess-szel. Ezek mind tudják motiválni. De sokszor látom, hogy alapvetően nem a gyerek, hanem a szülő fél a repüléstől, és ez ragad át a kicsire. Vagy ha nem is retteg a repülőgéptől, mint a fogorvostól, akkor is szorong attól, hogy mi vár rá a levegőben a kisgyerekkel vagy éppen a nagyobbakkal, és ezt a stresszt tudja tovább adni. Pedig gyerekkel repülni sokkal több előnnyel járhat, mint hátránnyal, vegyük csak azt, hogy csecsemővel automatikusan az elsők között szállhatunk be a gépre, de általában nagyobb gyerekekkel is külön sávban tudunk áthaladni a reptér biztonsági ellenőrzésen. Fontos, hogy szülőként előre ismerjük a lehetőségeinket, de ne féljünk kérni, kérdezni, ha úgy adódik, és akkor turbulenciában sem lesz (annyira) rázós utunk.

Még tervezgeted az idei nyaralást? Inspirálódj alábbi galériánkból, amelyben olyan csodás úti célokat gyűjtöttünk össze, melyek a családi kasszát sem nullázák le: