Milyen 3 gyerekkel nyaralni? Szívesen elmondom én úgy, hogy elmesélem, milyen volt az idei nyaralásunk.

A 6,5 éves legnagyobb kérdés, engedély és félelemérzet nélkül, észrevétlenül gázolt a Balatonba – úgy, hogy még nem tud úszni.

A középső 3 éves a Balatonba akart lenni egész nap - de úgy, hogy ne legyen vizes. Ezt Apa nyak- és vállizmai bánták, mivel végül ennek a sikeres kivitelezése érdekében a nagykislányunk egész nap a nyakában volt.

Míg családunk ezen fele a strandon „pihent”, nyaralt, én egyszer 30 perc kivételével gyakorlatilag végig a szálláson voltam, az éppen aktuális növekedési ugrás – no meg a meleg és a még mindig tartó 4. trimeszter - miatt ugyanis gyakorlatilag egész nap vagy szoptattam a legkisebb 3 hónapost, vagy a kezemben fogva sétáltam vele, vagy altattam. Jó, néha aludt is, olyankor – már ha ki tudtam bújni mellőle - gyorsan ettem valamit, letusoltam, összepakoltam és elmosogattam a család másik fele után és... már fel is kelt és kezdtem elölről mindent.

Az ötödik nap környékén jártunk talán, amikor jött a hír, hogy egy testvérpár eltűnt a Balatonban. Hogy az egyik gyerek holtteste már megvan, a másikat nem találják. Még hallottuk is, ahogy a mentőhelikopter elsüvít a szállásunk fölött.

Ezután változott pár dolog. Bizonyos szempontból engedékenyebbek és türelmesebbek lettünk gyerekeinkkel, akik miatt hálát adhattunk és adtunk is – százszor is, hiszen mind, egytől egyig épségben ott voltak velünk. Aztán a strandon, a vízben, vagy bármikor, amikor elhagytuk a szállást, szigorúbbak lettünk.

így még százhuszonnyolcszor elmondtuk, hogy fogjuk egymás kezét, hogy megállunk a járda szélén, hogy szétnézünk, mielőtt lelépünk, hogy nem szaladgálunk.

Miért különösen fárasztó egy nyaralás gyerekkel? „Nem parázzátok picit túl a dolgot?” – kérdezte a napokban egy ismerősünk. Nem, egyáltalán nem. Én például, ahogy szülővé váltam, azóta az agyam egy része állandóan azon kattog, hogy mi lehet a gyerekeimmel, jól vannak-e, rendben vannak-e, nem esik-e bántódásuk. Ha velem vannak, ha nem. Egy ilyen nyaralás alatt meg pláne.

És pont ezért nem bánom, hogy az idei nyaralásunk sem volt pihentető. A gyerekek élvezték, boldogok voltak, számtalan szép emlékkel gazdagodtak. És a hazafelé tartó úton mindhárman békésen szuszogtak és pihenték ki az egy hetes nyaralás fáradalmait. Mi pedig Apával a visszapillantó tükörben összenézve szavak nélkül is tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Arra, hogy lehet, hogy fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elindultunk. De épségben, egészségesen, teljes létszámmal érünk haza.

Mit vigyél magaddal nyaralásra mindenképp? Mutatjuk!