„Csak a magamfajta fanatikusoknak ajánlom az útjaimat.” – Naszvadi Judith interjúja Takáts Barnával

Borítókép: „Csak a magamfajta fanatikusoknak ajánlom az útjaimat.” – Naszvadi Judith interjúja Takáts Barnával Forrás: Takáts Barna
Képzeld el, hogy a kedvenc állatvilágról szóló filmjeidet nemcsak a fotelből nézheted, hanem testközelből, személyesen át is élheted! Együtt úszhatsz teknősökkel, bebarangolhatod a dzsungelt vagy tigrisek nyomát kutathatod. Takáts Barna számára ez nem puszta képzelődés, hanem a valóság. A Mexikóban élő Barna különleges, természet- és állatközpontú túrákat szervez a világ legizgalmasabb tájaira.

Ha jól sejtem, Te már gimiben is azt tervezgetted, hogy világutazó leszel?

Tulajdonképpen igen. Örök célom volt az utazás. Elvégeztem a szociológiát, aztán elhelyezkedtem egy médiaügynökségnél, de már ezalatt is eljutottam Egyiptomba, aztán három hónapot töltöttem Indiában, majd ugyanennyit Dél-Amerikában. Ezek amolyan hátizsákos utak voltak, először a városokat látogattam, később szinte már csak állatokat kerestem a természetben. A médiában szerettem dolgozni, de be kellett látnom, hogy az nem az én világom. 2010-ben meg is vettem az egyirányú repülőjegyemet Afrikába.

Ez azért nagy váltás lehetett.

Az volt, de nem bántam meg. Fél év hátizsákos utazgatás után elkezdtem dolgozni egy búvárközpontban. Nemzetközi búvároktató képzést végeztem el Mozambikban. Ott ismertem meg a feleségemet is. Ő egyébként mexikói, szociális munkásként dolgozott és a szabadnapján eljött megnézni a cetcápákat. Most pedig Mexikóban, Playa del Carmen-en élünk négyéves kisfiunkkal.

Hogyan lettél búvároktatóból utazásszervező?

Egy idő múlva menedzser lettem annál a cégnél, ahol oktatókent kezdtem Mexikóban és nagyjából tíz éve van saját cégem. Ez egy kicsi vállalkozás, mindent én csinálok, és ez így pontosan megfelel nekem. Évente 4-5 nagy utat szervezek, igazán olyanokat, amilyeneket én szeretnék. El is mondom minden érdeklődőnek, hogy valószínűleg fáradtabban fognak hazamenni, mint ahogyan elindulnak.

Csak a magamfajta fanatikusoknak ajánlom az útjaimat, mert hajnali négykor felkeltem a csapatot madarat nézni, aztán az egész napos program végén lehet, hogy éjfélkor még kígyókat fogunk megfigyelni.
Forrás: Takáts Barna

Kikből áll a közönséged?

Főleg amerikai, intellektuális, 40-60 év közötti sportos, egészséges emberek, akiknek közös nevezője, hogy nagyon szeretik a természetet, az állatvilágot. De nemrég volt egy magyar csoportom is, akikkel Equadorban barangoltunk.

Hogyan éltétek túl a COVID időszakot?

Pénzügyileg nehéz volt, de két okból mégis emlékezetes időszak marad. Egyrészt a családommal tudtam tölteni hosszú időt, másrészt mindezt Magyarországon tettük. Elizabethnek eleinte furcsa volt, hogy itt nem olyan közvetlenek az emberek, mint Mexikóban, nem köszönnek egymásnak például a játszótéren, de egészen jól alakult az a néhány hónap.

Magyarországra is szervezel utat?

Az én alapélményem, ami meghatározza az érdeklődésemet, az David Attenborough Élő bolygó című könyve, az abban látott dzsungel fotók elvarázsoltak, mindig oda vágytam. Magyarországon kevés az igazi, érintetlen élőhely, bár a ragadozó madarak, a baglyok mindenképpen vonzó célpont lehetnének.

Mi volt a legizgalmasabb hely, ahol jártál?

Erre nehéz válaszolni. Elképesztő élmény például Kelet-Afrikában, gorillák között túrázni. Dél-Georgiában például olyan partszakaszon jártunk, ahol félmillió pingvin és harmincezer fóka él vadon és félelem nélkül.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy besétálhatsz közéjük és nem menekülnek el. Hihetetlen élmény! Ma páratlan állatsűrűség tapasztalható ezen a területen. Persze ennek szomorú előzménye van. A múlt században majdnem kiirtották őket, aztán az utolsó pillanatban védetté nyilvánították a területet.
Forrás: Takáts Barna

Tapasztalod a világban máshol is környezeti ártalmakat?

Sajnos igen. Akárhová megyek, már nem lehet az időjárással, az évszakokkal tervezni, ezáltal kiszámíthatatlan az állatok vándorlása is. Az Északi-sarkkörön túl szervezek utat a fagyhatárig. Ezt néhány év múlva már nem tudjuk megejteni, mert túlságosan vissza fog húzódni a jég. Ez komoly hatással van a jegesmedvék populációira és minden más élőlényére is. Szomorú.

Fotókat, videót készítesz az útjaid során?

Nem vagyok se fotós, se operatőr. Úgy gondolom, hogy ezek másik szakmák, amelyeket én nem sajátítottam el. Számomra az elsődleges az állattal való találkozás. Persze, készítek képeket azzal a céllal, hogy nekem megmaradjanak emléknek. Néhány képemet megvette a National Geographic is. Másfél éve kezdtem el komolyabban filmezni és mini dokumentumfilmeket készítek a YouTube csatornámra, mégpedig azért, hogy a kisfiamnak meg tudjam mutatni, hol jártam és milyen állatokkal találkoztam.

A kisfiad is érdeklődik az állatvilág iránt?

Én ezt nem erőltetem. Bár gyanítom, hogy jobban tájékozott a témában, mint az átlag négyévesek. Az biztos, hogy ha talál egy pókot, akkor nem csapja agyon, hanem szól nekem és együtt visszük ki a házból.

Van olyan szeglete a világnak, ahol még nem jártál?

Persze! Júliusban például első ízben fogok Gabonba menni. A negyvenedik születésnapom körül fogom feltérképezni a Kongó-medence őserdeiben az alföldi gorillák, mandrillok és erdei elefántok élőhelyét.

Ha kíváncsi vagy Barna csodálatos képeire a világ körül, görgess lejjebb a galériáért!

A szerzőről

Azt vallom, hogy minden pillanata és megnyilvánulása értékes az életnek. Meg azt is, hogy nehéz helyzetekben is meg lehet találni a fogódzókat, amelyek kisegítenek a gödör aljáról. Ilyen fogódzó lehet egy baráti beszélgetés, egy kellemes zene vagy éppen egy igazi, tartalmas szöveg elolvasása. Olyané, amely érzelmeket vált ki belőlünk, ami megérinti a bensőnket.

Az emberi dolgok érdekelnek. Legyenek nagyok vagy egészen aprók.

Ha Téged is, kövesd az oldalamat ITT!

Vagy írj nekem IDE!