A szüleimmel és öcsémmel majd’ minden évben autós kirándulások - azaz roadtripek - során hódítottuk meg az addig ismeretlen területeket. Gyerekként, sok év távlatából visszagondolva nagyon szerettem ezeket az utakat. Kalandos volt, mindig tartogatott nekünk meglepetést. Ellenben ha megkérdezitek Édesanyámat, neki a „rémálom” kifejezés jut eszébe 25 év távlatából is.

Az élet úgy hozta, hogy a családom egyik fele olasz, ráadásul a déli szekcióból – tehát nem az a „leruccanós” kirándulások egyike, ha meg szeretnénk látogatni őket. Eddig mindig repülővel mentünk ’otthonról haza’. A férjem nagy vágya vált valóra, hogy idén autóval és két gyerekkel vágtunk neki az 1500 kilométeres útnak. Már az első kisfiunk születésénél is kapacitált engem, de most négy év után adtam be a derekam. Valószínűleg a pandémia miatt is sokan választják ezt az utazási módot a repülő helyett.

Szerencsémre a dél-olasz férjembe egy német precíz mentalitása veszett el, így már áprilisban tudta, hogy hol és mikor fogunk megállni útközben, milyen városokat nézünk meg, és májusban már a Tripadvisor szerinti legjobb éttermeket is ismertük a környéken, így előre választhattunk melyikbe mennénk. A feladatok közül a pakolás jutott részemül amibe - hála a backpacker éveknek – van bőven tapasztalatom. Persze nem csak magamnak, hanem még 1 és 4 éves fiú gyermekemnek is. Összesen 2 csomagunk volt – 1 nagy bőrönd mindannyiunk cuccával (kb. egy heti ruha, fehérnemű, strandcucc) és egy hátizsák, amit minden szálláson ki-be pakoltunk 2 napi ruhával, fogkefével, szappannal és a legszükségesebekkel.

Plusz volt 1-1 kis hátizsák a fiúknak, amikbe a max. 2 db kedvenc mesekönyv és 3-3 db játék kerülhetett az ő választásuk szerint. Emellett én készítettem egy extra hátizsákot, amibe olyan játékokat, könyveket tettem amikkel már régen nem találkoztak így az újdonság erejével hatnak és remélhetőleg sokáig lekötik őket, valamint a férjem készült hangoskönyv válogatással és két nemzetnek a gyerek és népdalaival. Továbbá letöltöttünk a tabletre különféle hosszúságú kisebb meséket, filmeket a nagyobbnak. Arra nagyon büszke vagyok, hogy ezt nem kellett bevetnünk és az én titkos hátizsáknyi játéktáramból is csak 1 játék került elő a 13 óra alatt.

Ezenkívül már csak olyan táska volt amiben étel volt. Többnyire gyümölcs, zöldség előre felszeletelve, rágcsálnivaló és víz mindenkinek saját kulacsba. A csomagolt ételből még 4.nap is bőven volt – azt hiszem ebből kicsit túlságosan is készültem.

Igaz még csak egy autós kiránduláson vagyok túl, mint szülő – de elég gyorsan rá lehet érezni arra, mi az ami működik, és mi az ami nem. Ami bevált (főleg kisebb gyerekkel), hogy napi 5 óránál többet nem javallott menni. Ezt is szépen szétszedve, rövidebb és hosszabb megállókkal tűzdelve. Valamin minél többet utazni a gyerekek alvás idejében.

A megállók legyenek izgalmasak, lehessen valóban gyereknek lenni (értsd: szaladni, kúszni-mászni). Az ételek legyenek könnyűek, táplálóak (túl sós/cukros nem ajánlott). Legyen napi egy meleg étel (délben vagy este) és este lehessen kényelmesen pihenni. Számunkra nyár lévén fontos volt az is, hogy korán induljunk hiszen mind a forgalmat, mind a nagyon meleget kerülni akartuk az utakon.

Végül - de nem utolsó sorban - legyen mindig kéznél elsősegély doboz, amibe azok a dolgok kerüljenek, amikre bármikor szükség lehet az út során.

• Kötszer
• Ragtapasz
• Sebfertőtlenítő
• Láz- és fájdalomcsökkentő
• Naptej

Ne vacilláljatok! Bátran induljatok nyaralni kicsi gyerekkel is!

Nézz szét a galériában, milyen is egy autós kirándulás!