Tomsits Tímea: Befogadni utazókat az otthonomba

tomsits tímea,utazás Forrás: Ajkai Dávid
Sok éve valaki mesélt nekem a nagymamájáról, aki rendszeresen befogadott utazókat az otthonukba. Adott nekik ételt meg szállást, kikérdezte őket a helyről, ahonnan érkeztek, aztán reggel istenhozzádott mondott nekik. Megfogott a történet és elkapott a vágy, hogy kitárjam az otthonunk ajtaját átutazó idegenek előtt...

...meghallgassam a sztorijukat a vacsoraasztalnál, megismerjük egymást, olyan mélyen, ahogyan csak ihletett pillanataidban engedsz belátást az életedbe valakinek, akiről tudod, hogy soha többé nem találkoztok.

Arra nem emlékszem, kitől hallottam először a couchsurfingről, de amikor megértettem a lényegét, világos volt, hogy eljött az én időm. Tudod, ez még az Airbnb előtt létezett, ingyen szállásolhattál el külföldieket, csupán az ismerkedés kedvéért (no meg azért, hogy téged is elszállásoljanak majd imitt-amott). A kereteken belül maximum 3 éjszakára illett bejelentkezni egy hosthoz, a megbízhatóságról pedig a couchsurfing hivatalos weboldala és minősítési rendszere (adatlap, fotók, ajánlások hostoktól) alapján dönthettél.

A lányom akkor volt 12, épp hogy hajlandó volt már megszólalni angolul. Szerettem volna egy közös kalandot magunknak, így hát egy nyáron át egymásnak adták a kilincsünket a kanapészörfösök. Elsőnek Javier érkezett, spanyol világutazó, maga a két lábon járó jókedv (utólag a szívünk csücske).

Megkapta a rózsaszín lányszobát a gyerekággyal (kicsit kucorogva, de belefért), megmutattuk neki a várost, adtunk itinert a látványosságokhoz, főztünk, áthívtuk a barátokat is, beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk.

Imádtuk minden percét. Majd jött Rui, a visszafogott természetű portugál, Kennta, a finom lelkű japán komolyzene-rajongó, Sibel, a totál őrült török leány, és Maya, aki kicsit antiszociálisnak tűnt, de ezt is elfogadtuk és betudtuk a számunkra ismeretlen észak-koreai kultúrának… Jó nyár volt, bejártuk a fél világot, pedig el sem hagytuk az országhatárt. Senki sem játszotta el a bizalmunkat, s senki sem akart többet annál, amit vendég akarhat. Mindenki életéből kaptunk egy szeletet, ahogy mi is adtunk nekik a miénkből. És a legjobb azt volt látni, mennyire élvezi mindezt a lányom is.

Azóta a fizetős magánszállások divatja elapasztotta a couchsurfing közösséget és mi is nehezebben megközelíthető környékre költöztünk, de a hat évvel ezelőtti nyárról itt maradt szép emlékeim nem halványultak. Ezért aztán nagyon megörültem, amikor Málna, egyik külsős újságírónk beajánlotta nekünk e havi címlapunk szereplőit: a Budapesti Bukott (?) Háziasszonyokat. Ők ugyan csak pár órára látják vendégül a külföldieket, de a tapasztalataik nagyon hasonlóak az enyémekhez. Nem akarlak rábeszélni semmire. Legfeljebb csak ha te is kíváncsi típus vagy (már-már kalandor). És kedvet kaptál a helyben utazáshoz. Mert akkor keresd meg az alkalmat, hogy szélesre tárd az ajtót egy szimpatikus átutazó (és a világ) előtt.

A szeptemberi Éva magazinban megtalálod a címlapon szereplő Lujzával és Zsófival készült riportot, akik Failed (?) Housewives of Budapest projekt háziasszonyaiként főzőkurzusokat tartanak külföldieknek.