Anett és Lorand, a Balin ragadt utazók: „Megtanultunk nemet mondani a felesleges dolgokra!”

Borítókép: Anett és Lorand, a Balin ragadt utazók: „Megtanultunk nemet mondani a felesleges dolgokra!” Forrás: @tropicexplorers
Anett és Loránd, a @tropicexplorers utazó, és immár két éve Balin élő influenszerei 2015-ben szabadság- és utazási vágyuktól vezérelve hagyták ott menő állásukat és váltottak vállalkozói létre, majd életük minden ingóságát hátrahagyva szálltak fel egy Ázsiába tartó repülőre mindössze egy bőrönddel és egy hátizsákkal. Inspiráló történetüket hallgatva biztos vagyok benne, hogy te is úgy fogod érezni, neked is menned kell: irány Bali!

Mikor és hogyan indult a nagy közös túrátok?

Loránd: Első lépésünk az volt, amikor 2015-ben mindketten felmondtunk a munkahelyünkön és búcsút intettünk az alkalmazotti létnek. Akkor még maradtunk otthon, de vállalkozóként legalább már magunknak dolgoztunk.

Anett: És mivel Loránd animációban utazik én pedig enteriőr fotózással és tartalomgyártással foglalkozok, tökéletesen mindegy, hogy a világ mely pontjáról dolgozunk. Utazni mindig szerettünk és 2017-ben eljutottunk Thailföldre három hétre, akkor még csak nyaralási célzattal. Annyira tetszett Ázsia hangulata, stílusa, hogy megbeszéltük, ide még visszatérünk.

Akkoriban albérletben laktunk és terveztük, hogy elköltözünk. Gondolkodtunk sajátban is, de abban az évben kezdtek az árak drasztikusan emelkedni. Hiába keresgéltünk, nem volt olyan hely, amire azt mondtuk volna: ez az, itt szeretnénk élni.

Loránd: Még a thailföldi nyaralásunk alatt néztük meg kíváncsiságból, hogy mennyiért lehet bérelni ún. condókban – sokemeletes, hatalmas épületkomplexumok, amelyekben a lakások magántulajdonban vannak, a közös helyiségek pedig közösben – egy mindennel felszerelt lakást. Ezeket nagyjából magyarországi áron kaphattad meg, ám járt hozzá konditerem és medence is. Végül 2018 végén döntöttük el, hogy adunk magunknak egy évet és 2019-ben útnak indulunk, hogy megnézzük, milyen külföldön élni, dolgozni és hogy beválik-e nekünk ez az életforma.

Anett: Mindketten a meleget szeretjük és mindig nehezen viseltük otthon a teleket. A hideg, a szürkeség, a monotonitás lenyomott bennünket, innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt a részét az évnek valahogy „kibekkelnénk” és elköltöznénk egy kellemesebb klímájú helyre. Azonnal meg is vettük a repjegyet és még nevettünk is rajta, hogy időt sem hagytunk magunknak, hogy meggondoljuk magunkat vagy mások lebeszéljenek róla.

Loránd: Őszintén szólva a Thaiföldre szóló repjegyen kívül semmi nem volt leszervezve, nem volt menetrendünk, hogy melyik hónapban hol leszünk. A tervünk csupán annyi volt, hogy követjük a jó időt és a száraz évszakot. Ázsiában utazgatva mindig annyit maradtunk, amennyit turistaként, különösebb ügyintézés nélkül eltölthettünk. Mindenhol helyi mentalitással jöttünk-mentünk, nem akartunk csak a turista helyekre szorítkozni. Szeretjük megismerni az adott hely kultúráját, igazi hétköznapjait és kicsit belelátni, milyen az ország valódi, nem turistás arca és persze azt is teszteltük, mennyire tudnánk elképzelni ott magunkat akár hosszabb távon is.

Anett: Ahogy Ázsiába érkeztünk, első látásra szerelem volt: a természet szépsége, az emberek mentalitása, a hely rezgése, hangulata, illatai, ízei és a mindennapok magukkal ragadtak. Thaiföldön kezdtünk, utána átmentünk Malajziába, majd lejöttünk Balira, utána Szingapúr, a Fülöp-szigetek és a Maldív-szigetek következtek és úgy tértünk vissza Balira. Most épp Cangguban élünk, de lehet, hogy jövő hónapban összecsomagolunk, és a sziget másik felén fogunk. Rengeteget költözünk, viszont attól a pillanattól, hogy beköltözünk valahova, otthonként tudunk tekinteni rá. Az állandó változás már egyáltalán nem okoz stresszt. De senki ne képzelje, hogy csak utazgatunk! Folyamatosan dolgozunk online, és elkezdtük a @tropicexplorers-t is, amelyen azóta is utazási tippekkel, fotókkal látjuk el az utazásra, inspirációra éhes netezőket.

Loránd: Sokszor megkapjuk, hogy nekünk nyaralás az egész életünk, hiszen csak süttetjük a hasunkat a tengerparton. Mert mindenki csupán ezt a részét látja, a gyönyörű környezetet, amiben élünk. A munkás része az életünknek nem igazán jön át a képeken. Pedig rengeteg munka van mögötte és ez néha nehézséget is okoz, hogy nem mindig találjuk a munka-pihenés egyensúlyt, soha nem érezzük, hogy jó, most már le lehetne állni - csak amikor már jól elfáradunk.

Miben változtatott meg benneteket Ázsia?

Anett: Az ázsiai kultúrának nem része a tárgyak halmozása. Otthon azért dolgozunk, hogy minél nagyobb házunk, autónk legyen és minél több tárgy vegyen bennünket körbe, közben elfelejtünk élni. Kint az emberek minden napért hálát adnak és boldogok azzal a kevéssel, amijük van. Otthon nekünk is fontosak voltak az ingóságaink, a tárgyaink, ragaszkodtunk hozzájuk. Itt ez megváltozott. Többet ér az, hogy lemenjünk a partra naplementét nézni, mint hogy azon pörögjünk, milyen kocsit kellene vennünk. Jól esik, hogy ezek már nem fontosak, szabadságot ad.

Lorand: A budapesti albérletünkben nagyon nehezen tudtunk megszabadulni bármitől is, mert Anett mindenhez nagyon ragaszkodott. Mostanra eléggé átrendeződött bennünk, mire van szükségünk, és mire nincs. Anett például egy padlótól plafonig érő cipőgyűjteményt hagyott Magyarországon - most boldogan el van egy flip-floppal, egy cipővel és egy szebb papuccsal. Nincs szüksége többre.

2018 decemberében mindenünket bepakoltuk egy raktárba és jó érzés volt lerakni a cuccainkat, szinte olyan volt, mint egy megtisztulási rituálé. Persze minimalistának azért nem neveznénk magukat, egyszerűen megtanultunk nemet mondani a felesleges dolgokra. Ha nagyon akarnák, egy-egy bőröndbe be tudnánk csomagolni a jelenlegi életünket is.

Ütköztetek-e megoldhatatlannak tűnő nehézségekbe az utazásaitok során?

Loránd: Az első és talán egyetlen nehézséget a covid okozta, ami miatt el kellett gondolkoznunk, hogyan tovább. 2020 februárjában érkeztünk Balira és úgy terveztük, hogy két-három hónapot töltünk itt, majd visszamegyünk Európába. Azonban márciusban lezárt Bali és bejelentették, hogy mindenki menjen haza, mert nem tudják, meddig lesznek repülőjáratok és hogyan alakul a járvány. Az volt számunkra az első olyan élethelyzet, ami alaposan feladta a leckét: hazamenjünk vagy maradjunk.

Anett: Az alapján akartunk dönteni, hol van jobb helyünk. Riogattak bennünket azzal is, hogy ha sokan maradnak kint Balin és bedurvul a járvány, a kórházak nem fogják bírni a terhelést. De akkor még senki nem tudta, hogy milyen lesz és meddig tart a covid-vészhelyzet. Minden nap kaptuk a nagykövetségtől az sms-eket és nem tudtuk eldönteni, mit csináljunk.

Loránd: Azok ijedtek meg, akiknek munkahelyük volt otthon és nem szerették volna elveszíteni azzal, hogy kint ragadnak bizonytalan időre. De mi alapvetően is online dolgoztunk, bennünk nem volt félelem, hogy nem kerülünk haza és mi lesz a munkánkkal. Inkább az volt a problémánk, hogy nem láthattuk előre, mi lesz Ázsiában. Mindenki azzal fenyegetett ugyanis bennünket, hogy Ázsia egészségügyi ellátó rendszere összeomlik. Aztán persze kiderült, hogy Európában sokkal rosszabb a helyzet, mint itt. Persze ezt akkor még nem sejthettük, de ismerve a járvány eddigi lefolyását, hálásak vagyunk, hogy végül úgy döntöttünk, maradunk.

Mennyire kísértétek figyelemmel a magyarországi, európai eseményeket? És hogyan vészelte át a sziget a járvány hullámait?

Anett: Rossz érzés volt, amikor a barátokkal, családtagjainkkal beszélgettünk és elmesélték, milyen nyomasztó az otthoni helyzet, a kijárási korlátozás. Miközben mi meg raftingolni jártunk. A járvány elején egy pár hónapra a felkapott turisztikai célpontokat, szpotokat itt is bezárták, mert egész Indonézia figyelte, hogyan alakul a járványgörbe, de azután kinyitott újra minden és igazából megint úgy éltünk, mint előtte.

Loránd: Balin nagyon gyorsan lereagálták a helyzetet, egyből kötelezővé tették a maszk-használatot és ezt azóta sem szüntették meg. Korlátozásokat viszont nem vezettek be, arra csak akkor került volna sor, ha azt látják, romlik a helyzet.

Anett: Most júliusban például sok helyi érkezett – főleg Jakartából- Balira, és akkor mi is meglepődtünk a tömegen. Még covid előtt sem láttunk annyi embert a parton! Már akkor tudtuk, hogy ennek biztosan meglesz majd a böjtje, és volt is pár hetes lockdown. Az volt a legszigorúbb, így próbálták szabályozni, hogy a régiók között ne legyen túl nagy a mozgás, mindenki maradjon a saját környékén. És nekünk is megvolt, hogy 8 óra után nem lehetett kimenni. Pont akkor, amikor Európában feloldották a szigorításokat és mindenki fesztiválozott, utazgatott.

Loránd: Mivel itt megállás nélkül jó idő van, és az emberek immunrendszere kevésbé érzékeny, valószínű, ezek a tényezők is közrejátszhattak abban, hogy nem alakult ki súlyos válsághelyzet Balin. Magyarországon a téli időszak a covid előtt is mindig arról szólt, hogy vagy influenza volt vagy más téli nyavalya ütötte fel a fejét.

Hogyan látjátok, magához tért Balin a turizmus vagy még nem?

Anett: A régi turistavízummal nem lehet utazni, de lehet igényelni business vízumot (amit utazási céllal is használhatsz), ám ez fizetős. Emellett ismét tíznapos karantén van Jakartában, ráadásul még mindig nem közlekednek a közvetlen nemzetközi járatok Balira. Mindez együtt még sok embert visszatart. De már mindenki nagyon várja, hogy újra megnyissa a határait Indonézia a külföldiek előtt.

Loránd: Még nagyon messze vagyunk a covid-előtti állapottól. Továbbra is elég kicsi az utcákon a forgalom. Nem is lehet összehasonlítani a két-három évvel ezelőttivel.

A kapcsolatotokat hogyan változtatta meg az elmúlt két év, az utazás, az új élmények?

Loránd: Összeházasodtunk. Ez szerintem mindent elmond. 2020. november végén megigényeltük a szükséges dokumentumokat (ez volt a legbonyolultabb procedúra), és december 20-án, két nagyobb munka között összeházasodtunk, mintegy másfél hetes szervezést követően. Az esküvőt szűkebb körben tartottuk meg, összesen húszan voltunk: a Balin „ragadt” barátainkkal ünnepeltünk, akik a világ minden tájárol csöppentek ide (USA, Németország, Mexikó, Ausztrália, Hollandia, Lettország).

Ezek szerint új barátokra is szert tettetek Balin?

Anett: Igen, kialakult az itteni életünk, és ebbe beletartoznak az újonnan kötött barátságok is. Rengetegen jártak ugyanúgy, mint mi, év elején érkeztek és úgy döntöttek, hogy a járvány és a figyelmeztetések ellenére maradnak. Legtöbben itt laknak körülöttünk és lassan már több barátunk lesz itt, mint otthon. Sokakat Instagramon keresztül ismertünk meg és itt találkoztunk velük, Balin.

Hogyan készültök a karácsonyra?

Anett: Úgy döntöttünk, hogy két év után otthon karácsonyozunk a családdal. Az eredeti tervünk azt volt, hogy nyáron megyünk haza, de közben vettünk és felújítottunk egy kis medencés villát, ami sajnos nem készült el időben, még csak most végeztünk a munkálatokkal. De most már biztos: karácsony előtt érkezünk Magyarországra, viszont január vége felé jövünk is vissza.

Hosszútávon kint képzelitek el az életeteket?

Loránd: Szeretnénk Balit, mint egy bázist megtartani, mert itt mindenünk megvan. Nagyon jó szinten lehet élni, szuper az internet, és nagyon finomak az ételek. És ha majd újra könnyebb lesz, nem jár annyi utánajárással, mint most, akkor szeretnénk folytatni az utazást is, mert igazából még épp hogy csak elkezdtük. Még annyi része van a világnak, amit fel szeretnénk fedezni!

Anett: Reméljük, hogy hamarosan lesz rá lehetőségünk és szeretnénk gyakrabban haza is látogatni. Ám azt most még nem tudjuk elképzelni, hogy teljesen hazaköltözzünk. Az jó lenne, ha a nyarakat otthon tölthetnénk, akkor legalább többet lehetnénk a családdal és a barátainkkal is.

Loránd: Most úgy érezzük, hogy nem költöznénk vissza végleg Magyarországra, de ki tudja, mit hoz az élet! Mi is változunk folyamatosan. Két éve még kizárólag tejjel ittam a kávét, ma már azt nem tudom elképzelni, hogy azzal igyam.

Mi szerepel még a bakancslistátokon?

Anett: Ha úticélról beszélünk, akkor India a nagy vágyálom, de Egyiptom, Marokkó és Dél-Amerika (Peru, Chile) is rajta vannak a listánkon.

Loránd: És most, hogy már szerveznek űrsétákat…

Együtt: Azt szeretnénk, ha az, ami most van, ahogy most élünk, az maradhatna így, ahogy van, mert ezt nagyon szeretjük. Teljesnek érezzük az életünket.

Még több fotót nézegetnél Ázsia csodálatos helyeiről? Anett és Loránd varázslatos képeiért kattints a galériára!