Nemcsak a növényeknek és a házi állatainknak, hanem az emberi szervezetnek is nagy kihívást jelent a tartós kánikula. A nagy melegben ugyanis türelmetlenebbek és ingerlékenyebbek vagyunk, nő a reakcióidőnk, nehezebben tudunk koncentrálni. Ez a munkában és a magánéletben sem szerencsés, de a volán mögött egyenesen veszélyes. Ráadásul a nyári időszakban többen pattannak autóba, olyanok is, akiknek nincs kellő rutinjuk, főleg hosszú utak terén. De a balesetek rizikóját növeli a több motoros, kerékpáros, valamint lassú jármű is, amelyek a mezőgazdasági főszezon következtében szintén nagyobb számban közlekednek ilyenkor. Így már érthető, hogy a statisztikai adatok szerint éppen nyárra esik a balesetek főszezonja: júliusban és augusztusban történik a közúti balesetek harmada. Csütörtökön pedig én is egy szám lett a sok közül, majdnem duplán, mert egy koccanás után sikerült elkerülnöm egy potenciálisan súlyos sérüléssel járó karambolt. Mindkét eset nagyon tanulságos volt.

Az őrangyalod legyen veled — és a KGFB papírod

A szokásos délutáni körútnak indult, hogy összeszedjem a három lányomat: bölcsőde, óvoda és napközis iskolai tábor. Tőlünk két településre, mindössze 10 percre autóval. Mi baj történhet, ugye? Nos, megtanultam, hogy akár nem is kevés… Mivel a táborozók busza késett, a megállóhoz legközelebb eső helyi bolt parkolójában álltam meg az autóval, és miután meglett a teljes létszám, indultunk volna haza. Orral kifordul balra, majd kihajt a parkolóból: egyszerű lett volna. Egy autó manőverezett előttem, ő a szemben állók közül fordult ki, nagyjából elém, ezért meg is álltam, hogy aztán a két parkolósáv között szépen kihajtsunk, ő elől, én utána. Gondoltam én, ő viszont hirtelen tolatni kezdett. Nekem csak annyi időm maradt, hogy rádudáljak, R-be váltani, főleg tükörbe nézni, hogy meggyőződjek, nincs-e mögöttem gyalogos, biciklis vagy másik autó, esélyem sem volt. A dudaszó nem állította meg a másik sofőrt, gyorsítva belém tolatott. Ő meglepődve, én akkor már az adrenalintól remegve szálltam ki. Kiderült, ő bele sem nézett a tükörbe, amikor hátrafelé hajtott (tiszta szerencse, hogy csak az én autóm állta útját, nem mondjuk egy kerékpáros vagy babakocsis anyuka). Egy kb. 60-70 éves bácsi volt a vétkes sofőr, bevásárolni jött három utcával arrébbról.

Szerencsére nem kellett győzködni, elismerte a felelősségét, de aztán mikor elővettem a kárbejelentő dokumentumot kitölteni, hamar kiderült, hogy nem tudja a kötelező felelősségbiztosítása adatait. Telefon sem volt nála, sőt elsőre a telefonszámát sem tudta. A KGFB papírok helyett a gépjárműadó csekkjeit mutogatta, hogy lássam, be van fizetve. Más esetben biztosan megsajnálom, de akkor inkább levert a víz, és nemcsak azért, mert délután 4-kor álltunk a betontenger közepén a 40 fokos hőségben a tűző napon. Hívtam a férjemet, de ő sem tudta, ilyen esetben mi a teendő, ez az adat pedig mindenképp kell a biztosítási ügyintézéshez. A bácsi győzködött, hogy csak a rendszámtáblán esett le, nincs semmi kár, hagyjuk az egészet, de közelebb hajolva egyértelműen látszott, hogy az első lökhárító elem elmozdult a helyéről, és ki tudja, hogy alatta még mi sérüt. Lefotóztam gyorsan az autót az ütközés pozíciójában, majd félreálltunk a parkoló közepéről, hogy ne tartsuk fel a többi vásárlót.

Hívtam a rendőrséget, hogy tanácsot kérjek, hogyan lehet dűlőre jutni ilyen esetben. Segítőkészek voltak, és az egyik közelben tartózkodó kolléga kijött a helyszínre. Rendőr ugyanis az autó rendszámából le tudja kérni a KGFB-adatokat a hatósági rendszerből. De mindez plusz idő, várakozás a tűző napon a három gyerekkel az autóban. Ebből a szempontból szerencse volt, hogy egy bolt bejáratánál történt a koccanás, mert az egyik dolgozónak adtam pénzt, és megkértem, hogy vegyen innivalót a gyerekeknek. (Meg is jegyeztem magamban, hogy innentől kezdve bármilyen rövid útra is megyünk, mindig bedobok egy hideg vizet a kocsiba induláskor, sosem lehet tudni, mi történik.) Az ütközéstől számítva 1 óra telt el, mire maradéktalanul kitöltöttük a papírokat, addigra már a férjem is odaért, így rábíztam, mert nekem még az idegességtől remegett a kezem. A rendőr elmagyarázta a bácsinak, hogy amennyiben fejből nem tudja a KGFB adatait és elektronikusan sem tudja a helyszínen bemutatni, akkor nyomtatott formában kell magánál hordani, különben szabálysértést követ el, és helyszíni bírsággal sújtható. Remélem, ezentúl így fog eljárni, és mindig a tükörbe néz, mielőtt és miközben tolat.

Nem véletlenül rakják ki az előzni tilos táblákat

Azt hittem, ezzel le tudtuk az izgalmakat arra a csütörtöki délutánra, de ismét tévedtem. Már éppen lekanyarodtunk volna hazafelé az országútról a mi településünk felé, mikor csak nagyon picin múlt, hogy egy szabálytalanul, száguldva előző kisfurgon nem tarolt le az útról. Ezt már mondjuk nehezen tudtam a hőség számlájára írni, valószínűleg máskor is ilyen meggondolatlanul vezet az illető. Ez egy forgalmas országút (a 405-ös, ha érdekel valakit), minden település bekötő útjánál sebességkorlátozás (70-es vagy 60-as), valamint előzni tilos tábla van. Nekem balra kellett lefordulnom, ezért a kanyarodó sáv kezdetekor irányjelző mellett lehúzódtam — volna, ha nem látom abban a pillanatban a visszapillantóban, hogy bődületes sebességgel jön a fehér furgon.

Ezerszer láttam amúgy már ilyet ezen az útszakaszon, sok sietős sofőr nem lassít le a kereszteződéseknél, hiába van kint a korlátozó tábla, és a kanyarodó sávban próbálja megelőzni a lassabban, vagyis szabályosan közlekedőket. Csak ő éppen a gázra taposva nem figyelte az irányjelzőmet, nem számított rá, hogy nem tud a kanyaradó sávban előzni, mert éppen oda sorolnék ki. Én rövid időre, enyhén visszahúzódtam az egyesen tovább haladó sávba, a száguldozó pedig áthajtva a záróvonalon igyekezett kikerülni (de cseppet sem fékezett). Irtó mázli volt, hogy a mögöttem haladó is itt akart lefordulni, ezért ő nem haladt tovább egyenesen, mert akkor lehet, hogy én meg éppen őt kapom el oldalról. Az is szerencse volt, hogy szembe nem jött senki, mert akkor a szabálytalanul előző frontálisan nekiütközött volna, vagy oldalra rántva a kormányt telibe kap engem, vagy egy másik vétlen autóst. A férjem kettővel jött mögöttem, egyébként elmondása szerint mögüle ugrott ki a furgon, olyan eszeveszett gyorsan, hogy mire dudált volna, már az én autóm magasságában volt. Elmondhatatlanul hálás volt, amiért használtam a visszapillantó tükröt és ki tudtam manőverezni a veszélyhelyzetet, különben premier plánban nézhette volna végig, ahogy eltarolják a teljes családját.

Nem ciki óvatosabban hajtani

Szóval másfél óra leforgása alatt két ilyen eset történt velem, korábban sosem, pedig 20 éve van jogsim, 5 éve napi szinten vezetek. Szolgáljon ez tanulságul mindenkinek, hogy bármikor bármi történhet, a volán mögött óriási felelősségünk van, ezért mindig nagyon figyelni kell. Legyen alap, hogy betartjuk a közlekedési szabályokat, kerüljük a kockázatos manővereket, nyáron pedig legyünk különösen körültekintőek — a szó minden értelmében. Ilyenkor kap fontos szerepet a defenzív vezetés, vagyis amikor számolunk mások hibáival is, és nem feltételezzük, hogy mindenki szabályosan közlekedik.

Íme néhány jó tanács a biztonságos nyári autókázáshoz:

• Tarts a szokásosnál nagyobb követési távolságot, de persze csak úgy, hogy ne tartsd fel feleslegesen a forgalmat.
• Az autóúton haladó bicikliseket, esetleges kirándulókat legalább 1-1,5 méter oldaltávolsággal kerüld ki, ha kell, inkább lassíts le vagy állj meg, hogy a szemből jövők zavartalanul el tudjanak haladni.
• Ne használd a telefont menet közben, ne próbáld meg menet közben felkaparni fél kézzel a gyerekek által leejtett holmikat.
• Kánikulában gyakrabban állj meg pihenni, hidratálj, és igyekezz minél hűvösebben az utasteret.
• Nézz gyakrabban a tükrökbe, időben tedd ki az irányjelzőt kanyarodáskor, előzéskor, sávváltáskor.
• Ha ismeretlen környéken autózol, és gyakran kell a GPS-t csekkolnod, nyugodtan hajts picit lassabban. Ne felejtsd: az a megengedett maximális sebesség, nem előírás, hogy kötelező annyival menni. Persze itt is igaz, hogy indokolatlanul lassan nem szabad menni, mert az is veszélyes tud lenni.
• Játszóterek, parkok, strandok, kirándulóhelyek, állatkertek stb. közelében számítani kell a több gyalogosra, főleg a gyerekekre, ezért ajánlott óvatosabban közlekedni.

Az alábbi galériában pedig hasznos tudnivalókat találsz arra az esetre, ha önhibádon kívül mégis balesetet szenvednél: