A repülés láthatatlan mumusa: a fülfájás, és amit tenni lehet ellene

Borítókép: A repülés láthatatlan mumusa: a fülfájás, és amit tenni lehet ellene Forrás: Getty images
Egész kiskoromban fülfájós gyerek voltam. Emlékszem még egyszer a Télapó is megjegyezte, hogy igazán engedhetném a szüleimnek, hogy fülcseppet csepegtessenek a fülembe. De én hallani se akartam róla, oda be nem megy semmi. Egészen addig gondoltam így, amíg egyszer onnan ki nem jött valami teljesen magától. Méghozzá vér.

12 éves voltam, amikor a szüleimmel Párizsba repültünk. Abban az évben, egész konkrétan a repülésünk napján volt a teljes napfogyatkozás, amit tervek szerint pont a repülőről láttunk volna. Nem így alakult, nem a mi hibánkból adódóan, de az igazi sötétség a családunk hangulatában a másnapi hazafele járaton bontakozott ki.

Emlékszem, hogy elkezdtünk ereszkedni, amikor a fülemben olyan szintű fájdalmat tapasztaltam, mint még előtte soha. Nem segített, ha anyukám nyomta, nem segített, ha ásítottam, rágtam, húztam-vontam a fülcimpám. A fájdalom megmaradt. Egészen addig pontig, amíg egyszer csak egy kis pukkanást nem hallottam, és az addigi őrjítő, kínzó fájdalom át nem váltott egy sokkal égőbb fájdalomba. Nem tudtam, mi történt, csak azt láttam, hogy a mellettem lülő utasok és a gép személyzete elsápadt, és közben a fülemből valami kellemesen meleg folyik ki, le a nyakamon. Ez a saját vérem volt, mivel a légnyomás-kiegyenlítődés miatt kilyukasztotta a dobhártyámat a jobb fülemben. A jó érzés az volt, hogy legalább már a bal fülem nem fájt, a rossz érzés meg az, hogy a jobb fáj borzalmasan.

Egy ilyen esemény mindenféleképpen azonnali orvos felkeresést igényel, nem játék, mert halláskárosodást is lehet szerezni. Nekem sajnos háromszor lyukadt ki ugyanaz a dobhártyám teljesen magától, és hála a szigorú szabályok betartásának, semmilyen halláskárosodást nem szenvedtem.

Ez a történet amúgy egészen homályosan, mint egy családi monda élt bennem egészen addig, amíg kisfiam élete első repülőútján el nem kezdett sírni leszállás közben. Kérte, fogjam a fülét és húzkodta a fülcimpáját. Ezek a mozdulatok hozták elő a gyerekkori történeteim valós, és nem hellokittys szerelemfelhővel takart részleteit. Nem szerettem volna, ha neki is ezt át kell élnie. Igaz, én anno náthásan, bedugult orral utaztam, de nyilván az anyai aggódás ilyenkor képes a racionalitás talajától elrugaszkodni.

Összegyűjtöttem néhány tippet, ami segíthet a dugulást vagy az esetleges fájdalmat tompítani:

  1. Halacska üzemmód: hazafele végig felszállás közben bekapcsoltuk a halacska üzemmódot a fiúkkal, és úgy tátogtunk mint a halak. Szerencsére a játékban benne voltak és jókat nevettünk közben, így egyikőjük füle se dugult be
  2. B tervnek volt nálam gumicukor. Mivel a gyerekeim még kicsik és nem rágóznak, így gondoltam, valami olyan ételt, rágcsálnivalót adok nekik, amin kell dolgozniuk rendesen és mozgatni a kis szájukat. De amivel még készültem: kesudió, vörösáfonya és szőlőcukor nyalóka.
  3. Mint utólag megtudtam vannak olyan speciális füldugók is, amik segítenek a fülnek elvégezni a munkát. Angolul Earplanes néven fut és egy kis kerámia csövecske van a szilikon füldugóban. Legközelebbi útra biztosan beszerzek ilyet.
  4. A következő tippet egy stewardess ismerősöm mondta. Szorítsunk a füleinkre egy-egy papír- vagy műanyagpoharat. Emellé lehet rágni is, de ez a trükk segít megelőzni a nyomáskülönbség miatti kellemetlenséget. Sőt, még náthás, allergiás időszakban is segít a fülünknek.

Egy szó mint száz, van megoldás, érdemes előre felkészülni mindenféle eshetőségre, pláne ha gyerekkel utazunk.

Ha azonban nem a fülfájás az, amitől a legjobban tartasz repülés közben, akkor nézegesd meg galériánkat, amiben tippeket adunk, hogyan tudod legyőzni a félelmedet.