Bármennyire is öröm szülőnek lenni, bármennyi izgalmas kalandot és minőségi, együtt töltött időt tartogat egy közös családi nyaralás, azért valljuk be, hogy gyerekek nélkül elutazni sokkal, de sokkal egyszerűbb. És most nem csak arra gondolok, hogy nem kell kisbabának/totyogónak/ovisnak bepakolni, lefoglalni őket az utazás alatt, gondoskodni az étkezésükről, szórakoztatásukról. Már maga az úti cél kiválasztása is bonyolultabb, ha gyerekkel utazunk.

Van, aki gyerekekkel kifejezetten a repülős utakat kedveli, mert nem szeretne órákig autókázni velük. Mások a reptéri várakozástól és késésektől félve inkább a rugalmasan alakítható autós utazást részesítik előnyben. Abban viszont mindkét tábor egyetért, hogy kisgyerekkel (főleg ha többen vannak) nem feltétlen szeretnénk túl messzire utazni. Egy 12+ órás utazás még felnőttként is megterhelő, nemhogy egy kisbabának vagy örökmozgó ovisnak. Az utazás hosszán és módján kívül számításba kell venni azt is, hogy mennyire kompatibilis az úti cél a gyerkőcökkel. Hol és miket lehet majd enni? Tiszta az ivóvíz? Ha még alszik ebéd után, akkor azt hogy és hol lehet majd megejteni? Milyen olyan programlehetőségek, látnivalók vannak, ami a korosztályuknak megfelelő? Csak néhány kérdés, ami felmerülhet a fejünkben, amikor gyerekes nyaralást tervezünk.

Miért kavicsos a horvát tengerpart nagy része?

A tengerparti vakáció a legtöbb családnál igazi jolly joker, hiszen a vízparton mindenki jól érzi magát. Feltéve, ha a partszakasz gyerekbarát, tehát lassan mélyülő, biztonságos a víz, van lehetőség árnyékba vonulni, rendelkezésre állnak mosdók és zuhanyzók… és nem utolsósorban lehetőleg homokos legyen a part, hiszen abban kellemesebb járkálni, heverészni, játszani. Nos, Horvátországban viszont többnyire kavicsos strandokat találunk, ami sok családot eltántorít.

Hogy egy tengerpart homokos vagy kavicsos, elsősorban attól függ, milyen kőzetek találhatók a környéken, milyen az éghajlat, a hullámzás, és milyen természetes folyamatok hatnak az adott partszakaszra. Ahol laza, homokos, iszapos talaj vagy könnyen málló kőzet van (pl. vulkáni tufák vagy homokkő), ott gyakrabban alakulnak ki homokos strandok. Horvátországban viszont a partvidék nagyrészt mészkőből és dolomitból áll, ezek a kőzetek pedig aprózódás során nem finom porrá, hanem inkább kavicsos, sziklás törmelékké esnek szét. A másik fontos tényező a víz mozgása. Az Adriai-tenger hullámzása sok helyen elég erős ahhoz, hogy a finom szemcséket – mint a homokot – elhordja, míg a nehezebb kavicsok és kövek helyben maradnak. Ezért is jellemző, hogy ahol a víz erősebben mozog, ott durvább, kavicsosabb part alakul ki, míg a nyugodtabb öblökben esély van finomabb üledékek lerakódására is.

A homokos partok kialakulásához az is hozzájárul, ha folyók torkollnak a tengerbe, és sok finom hordalékot, homokot szállítanak magukkal. Horvátországban azonban kevés nagyobb folyó éri el közvetlenül a tengerpartot, így a természetes homokutánpótlás is hiányzik. Ezzel szemben például Olaszország keleti partján, az Adria másik oldalán sokkal több síkvidéki folyó ömlik a tengerbe, emiatt ott több a homokos strand.

Mindenesetre jó hír, hogy azért Horvátországban is találni homokos partszakaszokat, és a kavicsos strandok között is vannak kifejezetten gyerekbarátok: