Újra szerelmes a férjem – csak nem belém

Borítókép: Újra szerelmes a férjem – csak nem belém Forrás: Getty Images
Újraéli a kamaszkorát, minden nőt meg akar kapni, miközben egy állandó barátnője is van. No meg három lánya és én, a felesége. Fogalmam sincs, milyen meglepetéseket rejt még férjem kapuzárási ámokfutása és hogy egyáltalán túlélhetjük-e mindezt, mint család. - Erika igaz történetét Ottlik Judit jegyezte le.

A famiily.hu cikke.

A bili ősszel borult. Azaz én borítottam, amikor rájöttem, hogy addigra tényleg becsajozott. Persze nem előzmények nélkül; esténként állandóan a Facebookon lógott, lelkesen posztolt, véget nem érő csetelésekbe bonyolódott ki tudja kikkel. A telefonja pedig ki se látszott az édi gifekből és szívecskékből, amikkel a virtuális barátnői elhalmozták. A dolog viszont akkor fordult komolyra, amikor egyikükből hús-vér kapcsolat lett. A férjemben nem volt annyi, hogy őszintén felvállalva elém álljon és közölje velem a tényeket; én buktattam le, pontosabban a telefonja árulta el.

Teljesen kiborultam és megmondtam neki – ha már magától ez nem jutott eszébe - ez bizony így nem mehet tovább. Mégis mit képzel, mi mindent fogok még ölbe tett kézzel, mosolyogva elnézni neki?

Ő ugyanakkor láthatólag nem érzi a dolgok súlyát. Azt hiszi, hogy én - a megcsalt feleség, a háziasszony - majd legyintek egyet és megbocsátok, és feltétel nélkül szeretem őt úgy, mintha az anyja lennék. Beteges egy elképzelés. Miközben engem egyfolytában azzal hiteget, hogy engem szeret;

azt vágja a fejemhez, hogy tőlem nem kap elég dicséretet, szexet, elismerést és csodálatot. Ezzel magyarázza a viselkedését, mindennek ez az oka, szerinte legalábbis.

Könyörgöm, akkor miért nem szólt, amikor ezt kezdte érezni? Mert valljuk be, a hétköznapok mókuskerekét taposva, három gyerek és a munka mellett, lehet, kicsit valóban megszűntem őt áhítva csodálni. És ő engem? - tettem fel a kérdést magamban persze. Na de hagyjuk is, ez az egész sztori csakis róla szól. Az ő vélt sérelmeiről, s hogy most akkor neki végre jó legyen.

Na de felnőtt emberek vagyunk, vagy mégsem? Üljünk le, beszéljük meg, próbáljunk meg változtatni. Mindent megtettem volna érte. Most viszont már lehet, hogy késő. Mert ami megtörtént, azt nem lehet kitörölni. Ahogyan az együtt töltött 25 évünket sem. Rettentően nehéz.

Mióta kiderült a barátnő, külön költözött, albérletben lakik. Megmondtam neki, hogy mennie kell a közös otthonunkból, képtelen vagyok egy fedél alatt lakni vele.

Persze gyakran átjön, és olyan szövegekkel tömi a fejünket, hogy minket szeret és mindent megbánt, majd mindent jóvátesz; de közben a levelezgetéseiből más derül ki.

Abnormálisnak érzem azt is, hogy nekem szidja a barátnőjét, de beleolvasva a telefonjába látom, nem változott semmi. És azt is, hogyha az igazat szeretném megtudni, azt ilyen gyerekes módszerekkel tehetem.

Nekem kellene lépnem, mert ő nem fog. Tisztában vagyok vele. De nagyon félek. Egyrészt nem vagyok az típus, aki fog magának egy pasit, nem is lenne rá időm vagy alkalmam. Utána meg izgulhatnék, hogy nem kezd-e ki a lányaimmal...

Ráadásul most anyagilag is nagyon nehéz helyzetben vagyunk, óriási hitelünk van, amit igaz, hogy a férjem fizet, de utána jön kuncsorogni, hogy nincs pénze. Jó tanácsokkal persze tele a padlás. De amikor ott állok egyedül mindazzal, hogy a nagy kamaszodik, a középső most éppen nem hajlandó iskolába járni, a legkisebb pedig dackorszakban van; akkor úgy érzem, hiába a sok okosság.

Fogalmam sincs, milyen „árat” fizetünk majd meg végül a férjem időutazásáért, kamaszkori énjéhez.

A sztárok sem ússzák meg! Íme 9 híresség, akit már a várandóssága alatt megcsalt a párja!