Hogyan éltem túl a szülés utáni depressziót?

Hogyan éltem túl a szülés utáni depressziót?
Forrás: Unsplash

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

"

"Tavaly nyáron a fiam, Barni születése után nem sokkal épp az autómban ültem, amikor fájni kezdett a mellkasom, és zsibbadt a bal karom. A színek összefolytak, a tér kitágult, mintha be akarná kebelezni a világot. Infarktusom van, éreztem a tarkómban, a talpamban, a zsigereimben a bizonyosságot. Meghalok, eltűnök a nagy büdös semmiben, ugyanúgy, ahogy az elmúlt egy évben a fél családom." Panka kálváriája.

Mint kiderült, valójában nem szív-, hanem pánikroham volt. Soha nem éltem át korábban hasonló szörnyűséget.

Amikor Szandra, a lányom megszületett, én és a férjem a Rózsadombon laktunk, rögvalóságtól elzárt idillben. Gergő a reklámszakmában kereste magát halálra, én belsőépítészként dolgoztam. Volt pénz, volt kreatív munka, volt gyerek, még kutya is ugatott a kertben. Fitt, fiatalos szüleink imádták a kislányunkat, sokat vigyáztak rá, játszottak, sétáltak, állatkertbe mentek. Minden vasárnap együtt ebédeltünk kényelmes kis teraszunkon, hol négyesben, hol mind a hatan. Az anyósgyűlöletet vagy a nagyszülői féltékenységet csak ócska Hahota-viccekből ismertük: néha eszembe jutott, mindez vajon tényleg igaz-e. Láttam embereket, akik bármiféle komoly trauma nélkül lebegtek át az életen, és reménykedtem benne, hogy én is közéjük tartozom.
Aztán, amikor Szandi négy éves volt, minden megváltozott.

Olvasd el ezt is!

Gergő apja, a makkegészséges, sportos vitorlázó egyik napról a másikra rosszul lett, és két hét múlva meghalt a kórházban. Életvidám feleségére, az anyósomra ettől kezdve nem lehetett ráismerni. Árnyékká fakult, kísértetként bolyongott a kihalt családi házban. Fél évvel később elütötte egy autó, és máig nem tudjuk biztosan, baleset volt-e, vagy szándékosan lépett a kocsi elé, hogy véget vessen az élőhalott létnek.
Még el sem temettük anyósomat, amikor anyukám felhívott, és leültünk apámmal hármasban. Elmondta, hogy nagyon beteg, az orvosok szerint maximum egy éve van hátra. Abból az utolsó időszak csupán szenvedés.

Szürreális volt. Néhány hónapon belül a harmadik embert szólítják fel távozásra azok közül, akiket a legjobban szeretek. Most az anyukámat. Szinte transzba estem. Kétségbeesetten, betegesen vágyni kezdtem egy újabb gyerekre. Olyan vad vággyal, hogy Gergőt gyakorlatilag belekényszerítettem a helyzetbe. Azt akartam, hogy anyu találkozhasson a második unokájával, akinek a vállalására annyit bíztatott, mielőtt megbetegedett volna.
Ekkor estem teherbe Barnival. Anyu erőtlenül megsimogatta a domborodó hasamat, de mosolyogni már nem tudott. Két nap múlva meghalt. Még mindig emlékszem, ahogy sikoltoztam a halálhírére: "Ez nem igazság! Nincs igazság!” Gergő szorosan tartott, mint egy verdeső halat, aki fájdalmában ki akarja vetni magát a szárazföldre.

Szeretem a terhes állapotot.

Szandránál annyira különleges volt! De Barnit száraz szemekkel szültem meg, alig figyeltem oda. Amikor a kezembe adták, egy pillanatra elöntött a hála és a boldogság. Aztán minden odalett.
Hónapokig lebegtem depressziós másállapotban. Gépiesen etettem, öltöztettem, sétáltattam a kicsit, Szandrára főleg az apja vigyázott. Néha ettem két falatot, bármit, ami a kezembe került – paradicsomot, retket, száraz kenyérhéjat -, és 10 órákat aludtam egyfolytában, miközben dőlt rólam a veríték.
Az „infarktus” után kórházba kerültem. Az orvosok megnyugtattak, hogy minden rendben van, a szívemnek semmi baja. Nem hittem nekik. Vártam a halált, ami – torz logikám szerint – ugyanúgy eljön most értem is, ahogy anyósomékért és édesanyámért kopogtatott.
Olyan rossz állapotban voltam, hogy pszichiáterhez kerültem: ő vetette fel először komolyan a pánikroham és a mentális probléma lehetőségét. Amikor tiltakoztam az antidepresszáns ellen, higgadtan megkérdezte: „Ha fizikailag lenne beteg, akkor is elutasítaná a gyógyszert?" Végül elfogadtam a kezelést, és rendszeresen járok pszichoterápiára egy megértő, határozott szakemberhez.

Olvasd el ezt is!

Jobban vagyok, azt hiszem. Barni elmúlt egy éves. Apukám tűrhetően viseli az özvegységet: olyan sokat játszik az unokáival, amennyit csak tud. Történt még valami: hirtelen, korona idején, nem sokkal anyák napja előtt a nagynéném is elhunyt. Azt hittem, ez valami beteg vicc. Beszéltem vele a halála előtti estén. Marcsinak soha nem volt gyermeke, minden szeretetét a mi családunkba öntötte, rengeteget segített anyu halála után. Amikor befutott a délutáni telefonhívás, arra gondoltam, bárcsak néhány órára visszafordíthatnám az időt, hogy még egyszer beszélhessek vele. Szomorú és feldúlt voltam, de a pánikroham nem látogatott meg újra.

Erősebb lettem: mint egy üres közmondásban, megedzettek a sors pofonjai. Tudom már, hogy ha darabokra törsz, esélyt kapsz arra, hogy újjászüless, és az ember csak akkor él igazán, amikor valami szokatlan történik vele – még ha azok tragédiák is. Szeretet. Összetartozás. Körforgás. Ezek immár nem frázisok, hanem a csapások által belém épült szilárd kötőerők. És ezeket akarom átadni a gyerekeimnek.


Amit senki nem mond el neked a szülés utáni szexről:

Nézd meg a galériánkat>12 kép
Ilyen a szex szülés után
Tovább olvasok
Kép
Napi 1000 új koronavírus-fertőzött van és bakker nem veszik fel a maszkot...

Három példát hoztam, csupán erről a hetünkről, emberek, de leginkább (sajnos) szülők maszkviselési szokásairól, ami egyszerűen tökre kiakasztott. Mert hogy az leginkább nem létezik.

Kép
Boldog születésnapot nekem is! Ma tízéves a kislányom

Éppen most fizettem ki a kislányom születésnapi tortáját. A küldetés sikerült, elintéztem: „rekettyést” kért a tetejére. Amikor elmondta, meghűlt bennem a vér, hogy mi a jóisten ez, de aztán rájöttem: túl sokat nézi a Monty Pythont. A Gyalog galoppban kér rekettyést a háromfejű lovag, hogy átengedje Arthur királyékat az erdőn.

Kép
„Az összesküvés-elméleteket a hatalom terjeszti, ami példátlan"

A politikával, a szexszel, a technológiával vagy a nőkkel kapcsolatos összeesküvés-elméletek sok mindent elárulnak egy társadalom állapotáról – írja a BBC. – És segítenek is abban, hogy orvosolhassuk a problémákat.

Kép
„Tizenöt voltam, és várandós." Timi igaz – és boldog – története

Timi 13 évesen ismerte meg szerelmét, 16 évesen szülte meg első gyermeküket. Mindezt a környezete akarata ellenére. Megbánta? Egy percig sem! 24 évesen boldogabb, mint valaha, hiszen van egy gyönyörű családja és előtte az egész élet!

Kép
Hackeld meg az agyad és élj boldogabb életet

A Google naptárjában félórás pontossággal osztja be az idejét, majd a nap végén a valósághoz igazítja a korábbi terveit. Így előrefelé tervez, visszatekintve naplót ír. Színkódokkal különbözteti meg a munkát, a jövőbe való befektetést, a társasági életet, az énidőt. Mégsem feszes és görcsös, sőt, lazán mond jó dolgokat. Az Éva Psziché Est vendége lesz szeptember 24-én Molnár Ádám szoftver architekt, boldogságkutató.

Kép
Egy nő és három férfi: szerelmi négyszög, sok röhögéssel a Radnótiban

A Radnóti színház új darabjától épp azt kapja a néző, amire ezekben a bizonytalan napokban szüksége van: felhőtlen szórakozást. A Csapodárok klasszikus commedia dell’arte, 21. századi átiratban.

Kép
Kislánykoromban senki sem szólt, hogy ennyi fájdalmat hoz az élet – még szerencse

Amikor kicsi voltam, nem gondoltam volna, hogy az élet ennyi fordulatot, veszteséget és fájdalmat hozhat. De nem volt más választásom, mint belekezdeni. Az viszont rajtam áll, hogy felállok-e, és hogyan a hullámvölgyekből.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem