Ha valakit nem lehet meggyőzni a saját véleményével szemben, még akkor sem, ha esetlegesen nincs igaza, azt mondjuk: Köti az ebet a karóhoz. De honnan ered a mondás? És biztos, hogy mindig, minden korban ezt jelentette? Gondolom sejtitek, hogy ha igen lenne a válasz a fenti kérdésre, nem született volna meg ez az írás.

Ha egy kicsit visszatekerjük az idő kerekét azt láthatjuk, hogy az elemzett mondásunk köznyelvi jelentése az volt, hogy erősen ígér valamit, fogadkozik, de kétséges, hogy megtartja-e az ígéretét. Ha a múlt század elejéig megyünk vissza az időben akkor megint más értelemmel találjuk szemben magunkat. Baróti Szabó Dávid magyar költő és nyelvújító szerint annyit volt az értelme akkoriban, hogy bíztat, hogy ne féljek. Kresznerics Ferenc tanár, akadémikus, szótáríró kéziratában marad szólásgyűjteményben pedig az áll jelentéskép, hogy jól tudja az ebet a karóhoz kötni, vagyis tud hízelkedni.

Ezek a régebbi jelentések fényt derítenek a szólás eredetére, ami a falusi emberek életének egy gyakori jelenetére utal. Évtizedekkel ezelőtt faluhelyen nem volt ritka a harapós kutya, hiszen az ebek szocializálása korábban nem volt központi kérdés az emberek életében. A harapós kutya jól jött a háznál, hiszen őrizte, védte az otthonokat. Ahol ilyen házőrzőt tartottak, oda a látogató csak akkor mert bemenni, ha az ugatásra kijött valaki házból, hogy védelmet biztosítson a harapós kutya ellen. Kiszóltak a kerítésen, hogy

Így kapcsolódhatott a szólássá vált kifejezéshez a régebbi jelentés, hogy bíztat, hogy ne féljek, és az ehhez kapcsolódó újabb értelem is, miszerint ígér valamit.

Gyakran csak úgy tudták az idegent a vadabb kutya támadásától megvédeni, hogy az ebet lánccal, szíjjal vagy kötéllel odakötötték a háza elé levert karóhoz. Mivel a kutya megkötése csak kedves látogatónak járt ki, olyannak, akivel nem csak a kerítés fölött váltottak néhány mondatot, hanem a házban is szívesen látták, alkalmassá vált a kifejezés a nyájaskodó, hízelkedő ember jellemzésére is.

A szólás értelméhez kapcsolódik egy mellékértelem is.

Simonyi Zsigmond nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja úgy vélekedik, hogy a mondás célzás valakire, a ki hencegett, hogy majd így meg úgy odaköti az ebet a karóhoz, de az nem sikerült neki. Az az a jelentés lehetett az is, hogy aki nagyon köti az ebet a karóhoz, az erősen ígér valamit, fogadkozik, hogy így lesz, úgy lesz.

Ez azért alakulhatott ki, mert a nagyhangú ígérgetésben rendszerint valami gyanúsat érez az ember. Nem volt mindig olyan biztos, hogy meg tudják fogni a házőrző ebet, vagy ha sikerül is megkötni, nem szabadul-e ki.

Forrás:

1. Mi Fán Terem? Magyar Szólásmondások Eredete, O. Nagy Gábor, 1965.
2. Magyar Nyelvőr XXIII. kötete; Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának Megbízásából 1894.

Ha tetszett a cikk, mindenképp nézd meg a lenti galériát!