A hatékony fogamzásgátlási módszerek elterjedése előtt a gyerektelenséget csak a szexuális kapcsolat, vagyis a házasság elkerülésével lehetett garantálni: ezért nem volt hajlandó férjhez menni I. Erzsébet angol királynő, Susan B. Anthony amerikai szüfrazsett, Brunszvik Teréz, unokahúga, Teleki Blanka vagy éppen Karacs Teréz, a magyar nők oktatásának úttörői. Tudták jól, hogy házasságban nem korlátozhatják a születendő gyermekek számát, szakadatlan terhességek és hat, nyolc, tíz gyerek mellett pedig vajmi kevés időt tudnának a számukra fontos ügyekre szánni. I. Erzsébet a saját uralkodói tetteivel akart történelmet írni, nem örökös biztosításával, Susan B. Anthony pedig a fejét fogta, valahányszor egy-egy munkatársnője férjhez ment, akkor ugyanis az illető nagy eséllyel elveszett a mozgalom számára.

Ők mindannyian felháborítónak találták a bevett elképzelést, miszerint egy nő csak és kizárólag gyerekszülés útján gazdagíthatja a társadalmat, és mindent ennek kell alárendelnie. Már több mint száz éve halottak mind, de a gondolat, ami ellen tiltakoztak, él és virul: lehet egy nő professzor, űrhajós, művész vagy mérnök, ha nincs gyereke, valószínűleg nem fogják teljes embernek tekinteni és elismerni. Nagy eséllyel sajnálják és lesajnálják, önzőnek vélik vagy boldogtalannak, de elfogadni a döntését aligha fogják. Kivéve esetleg, ha apáca – korábban a családi ellenkezés közepette valóban a kolostor volt az intellektuális tevékenységre vágyó nők egyetlen mentsvára, a házasság elkerülésének egyetlen társadalmilag elfogadott útja.

Nézd meg ezt a galériát is: