Ballagok a Visegrádi utcában. Szép őszi nap van, alkonyba fordul a békés délután, a levegő enyhe. A maszkhasználattól a szemüvegem bepárásodik, és akár egy prizmán, az autók és az utcai lámpák fénye kerek, szikrázó formákban játszik rajta. Sok apró napot látok, olyan, mint egy ovisrajz, vagy egy kábítószertrip.

Elmerülök a fénytörés hétköznapian kivételes, profánul költői hangulatában, de ez azzal is jár, hogy elvágom magam a valóságtól. Véletlenül nekimegyek valakinek, épp amikor a Visegrádi utca az Esztergomiba torkollik. Hátralépek, hogy tartsam a távolságot, és kezdenék bocsánatot kérni.

- Maga miért nem figyel, ha szabad kérdeznem? – kérdi ingerülten egy szürke kabátos férfi, és a ruháját söprögeti, talán, hogy megszabaduljon a vírustól. – Ne álmodozzon már, ha emberek közé megy!

- Bocsánat, én csak…

- Bocsánat, bocsánat! Ezért fel is jelenthetném magát! Nem tudja, hogy mától új szabályozások vannak érvényben? Hogy itt a kerületben mindenkinek maszkot kell hordania, bárhová megy?

- De hát itt van rajtam a maszk…

- Legyen szíves, ne kötözködjön velem! Megy, mint a vak egér, nyomogatja a telefonját, bambul, és közben szétszórja a vírusait! Különben is: én vagyok az idősebb!

- Az ilyenek tutti a Bájdenre szavaztak. – avatkozik közbe egy nő rózsaszín maszkban, aki a kezdetektől figyelemmel kísérte az eszmecserét. – Liberális nevelés, szabadság, minden fontosabb, mint a szabályok betartása. Csak a jogaikat követelik, de ha kötelességről van szó, mindegyik hallgat, ugyebár?

- Így van! – mondja a szürke kabátos elégedetten, hogy támogatóra talált. Aztán mégis összeráncolja a homlokát. – Mondjuk kegyed elfelejti, hogy Magyarországon nem lehet a Bidenre szavazni - és az i-t alaposan megnyomja -, mert az Amerikában van. És lehet, hogy egy nyálcsorgató vénember, de azért a Trumpnál csak jobb lehet.

A nő meghökken a váratlan támadástól. Erre nem számított.

- Maga a Bájdenre szavazna? – emeli meg a hangját, természetesen hangsúlyozva, hogy áj. – De akkor meg mi baja az ifjú hölggyel? Hiszen egy követ fújnak!

- Mi köze a kettőnek egymáshoz? Attól, hogy nem szeretem, ha letipornak vírus idején, a politikában még lehet egy cseppnyi józan eszem!

A rózsaszín maszkos nő lerakja a bevásárlószatyrait, a kezét pedig csípőre teszi, mint aki állóháborúra készül. A sarkon – a csoportosulási tilalom ellenére - lassan gyülekezni kezdenek a katasztrófaturisták.

- Mi baja van magának a Trumppal? Ő az egyetlen, aki kézben tudta tartani a dolgokat, alatta nem volt munkanélküliség meg ilyesmik!

- Ja, cserébe viszont egy korrupt gazember volt.

- Korrupt gazember? De legalább ott nem grasszáltak mindenféle etnikumok, mint nálunk! Majd most jön a fertő, és meglátja, ez nem marad Amerikában, ez átterjed hozzánk is, ez a komcsi métely, ami rosszabb, mint a vírus…

- Komcsi? – csodálkozik a szürke kabátos. – A Biden komcsi!

- Nem Biden, hanem Bájden! Még ezt se tudja? Nem tűnt fel magának, hogy november 7-én választották meg? Na, mi volt 7-én? Segítek, ha nem járt volna iskolába: a nagy októberi szoci forradalom!

A szürke kabátos gúnykacajban tör ki.

- És maga azt hiszi, csak azért, mert a kettő ugyanazon a napon volt, ugyanaz is fog történni? Amúgy jól érzi magát?

- Nahát, maga még az iróniát se érti! Van magának humora?

- Ez magának humor? Nem is értem, ezzel a trumpista szöveggel hogy lakhat ebben a kerületben! – a szürke kabátos belemelegedett a vitába, már azt sem veszi észre, hogy többen fél méterre állnak tőle, és a maszkjukat is levették a nagy ámulásban.

- Már azt is meg akarja szabni nekem, hogy hol éljek? – a rózsaszín maszkos nő belerúg a saját bevásárlószatyraiba. - Tisztára bolsevik logika! Társbérletbe nem akar kényszeríteni? Vagy kitelepíteni esetleg?

- Húzza már fel a maszkját, annyira lecsúszott, hogy kint van az orra!

- Akkor menjen, és jelentsen fel a rendőrnél! Kommunistáéknál így szokás, nem igaz?

- Én csak azt mondom, hogy ne prédikáljon vizet, aki bort iszik! És ha még egyszer le mer kommunistázni, azonnal itt hagyom magát!

- Hát most aztán nagyon megijedtem, kedves Bájden-seggnyaló!

- Seggnyalónak mert nevezni? – sápad el a szürke kabátos.

Ez nem egy kamuprofilos kommentelgetés, hogy aztán ne vonhassák érte felelősségre!

- Hagyják már abba, mert tényleg szólok egy rendőrnek! – a tíz főnél egész biztosan nagyobb tömegből szemüveges férfi avatkozik közbe, aki leginkább egy túlkoros Harry Potterre hasonlít. Aztán körbesandít, mint aki a TEK megjelenésétől tart, és gyorsan véleményt nyilvánít ő is. – Újraszámlálás lesz ám. Még nincs vége. Még csak most jön a java! Be fogják bizonyítani, hogy elcsalták a választásokat! A rokonaim Pennsylvaniában élnek, ők is azt mondták, hogy csalás volt. Mind a Trump mellett vannak! Az egész család! Csak jobban meg tudják ítélni, mint maga a karosszékéből!

- Ez is valami? – röhög a szürke kabátos. – A legjobb barátom meg New Yorkban él, és csodák csodája, a Bidenre szavazott! És akkor is i, ha ez valakinek nem tetszik! – rázza az ujját a rózsaszín maszkos felé, aki a seggnyalózás után – talán önmagától is megrettenve - kicsit megjuhászodott.

- Ne vicceljenek már, ez nem érv, hogy kinek kije kire szavazott Amerikában! – szól közbe egy fiatalabb asszony. - Itt se mindenki szavaz a miniszterelnök úrra vagy a gyurcsányferire, pedig mindannyian itt élünk! Nem tűnik fel, hogy megosztottság van?

Az érzelmi kavargásoktól izzó levegő most megfagy. A csoportosulás egymásra néz, a feszültség tömörülése tapintható. Szinte látni a kirajzolódó gondolatbuborékokat, mint egy képregényben. Menjenek bele ebbe is? Vagy azért van egy tabu, egy határvonal? Na, most megadom nekik, csak még egyszer kommunistázzanak, elmagyarázom, mi fán terem az újbaloldal, olvasható az elszánt gondolat az egyik buborékban. Istenkém, eddig már ne süllyedjünk, az utcán is a politika, járvány idején is a politika, közben csak a szeretet számít, meg a heal the world, így egy másik. De jó, hogy a Free SZfe-s maszkom épp mosásban van, ezek meglincselnének, töpreng a harmadik. Szétverem az összes libernyák-buzi-komcsi köcsög fejét, ha még egyszer azzal jönnek, hogy Biden, szárnyal a negyedik. Megszólalnék én is, bár tudnám, hogy most akkor i-e, vagy áj!

- De a maszkot akkor is mindig hordani kell. – szögezi le végül a rózsaszín maszkos nő, és felveszi a szatyrait. – A szabály az szabály.

Trump, Biden, és a magyar aktuál-közélet ezzel az ünnepélyes kijelentéssel szétfoszlik a semmiben. Közben már kihátráltam közülük – eddig se érdekeltem senkit -, az Esztergomin gyalogolok tovább. Néhányan velem tartanak. Messziről hallom, hogy a megmaradtak arról kezdenek vitatkozni, van-e bármilyen értelme a szabálynak, miszerint a családi és a magánrendezvényeken maximum tíz fő vehet részt. Ki fogja ezt ellenőrizni? Bejön a rendőr a lakásba? Vagy feljelent a szomszéd, aki a függöny mögül számolja az érkezőket? A rózsaszín maszkos kuncog. „Magának ezt értenie kéne, a komcsi logikájával…”

Talán még ma is ott állnak, ha meg nem haltak.

Íme pár tipp, mit ne tegyél veszekedés közben