"Törőcsik Mari nagy színésznő volt, az egyik utolsó igazán nagy. Olyan, akinek különleges aurája van, kicsit talán nem is evilági. És abban is óriási erő rejlik, ha csak végigsétál csendben a színpadon. Olyan, akit mindenki ismer és elismer, akitől anyámnak és apámnak is felcsillant a szeme, ha megjelent egy filmben, vagy a színpadon - pedig nem egyezett az ízlésük. Gyerekként elültették a bogarat, hogy érezzem magam nagyon szerencsésnek, ha színházban, élőben láthatom.

Gyakori sztereotípia, hogy egy ilyen színésznő teli van sztárallűrökkel és tulajdonképpen megközelíthetetlen azok számára, akik nem a színházi, vagy filmes világból jöttek. Azt persze nem tudom, hogy Törőcsik mennyire volt díva, amikor dolgozott, de nekem egy szerencsés élethelyzet miatt örökre csak Mari lett.

Egy ideig abban a házban dolgoztam, ahol Budán lakott a harmadik férjével, Maár Gyulával. Meg is illetődtem, amikor megláttam kiírva a nevét a kaputelefonon, de a kollégák mondták, hogy nem kell tőle félni, végtelenül kedves és közvetlen. Csak tartsam a jelenlétét teljesen természetesnek. Természetesnek, mi?

Nagyon furcsa volt egy ilyen színészóriás közvetlensége, de hamar meg lehetett szokni. Egyik nap megnéztem a színházban, másnap meg begomboltam a kabátját, vagy nyitottam neki az ajtót, mert gyenge volt a keze. De

Anyám mindig kérdezte, hogy van, és első kézből tudtam válaszolni. Azzal volt csak baja, hogy nem cigarettázhat, ezért közelebb állt, ha az iroda ajtaja előtt gyújtottam rá (akkoriban még dohányoztam). Kocázott.

Maár Gyulával a legkedvesebb idős pár voltak. Olyanok, akik fogják egymás kezét. Mari sokáig nem jött le, miután Maár meghalt, de utána újra elkezdett megjelenni, mindannyiunk örömére. A volt kollégákkal felidéztünk most pár történetet, és arra jutottunk, hogy ezek tulajdonképpen kis semmiségek, de nekünk fontos eseménnyé váltak. Mert Mari minden hétköznapi pillanatból örök emléket csinált nekünk. Ilyen volt."

Íme a Nemzet színészének 10 filmje, amit meg kell nézz, ha esetleg eddig még nem láttad: