A beletunyulást a saját bőrömön is megtapasztaltam. Mivel újságíróként dolgozom, nagyjából fél éve pedig szabadúszóként a saját magam ura vagyok, a munkámat is minden egyes nap itthonról végzem. A koronavírus miatt elrendelt home office és házi karantén az én életemen éppen ezért nem sokat változtatott, hiszen a hétköznapjaim eddig is nagy általánosságban a négy fal között, munkával teltek. (Hú, ez így most leírva elég szánalmasnak hangzik…)

Mivel tehát én már régebb óta élem a home office-os remeték életét, volt szerencsém megtapasztalni az itthoni munkavégzés minden szépségét, és minden… kevésbé szép velejáróját. Mivel alapból elég antiszociális vagyok, az szerencsére egyáltalán nem okoz problémát, ha egyedül kell itthon lennem, ha nem találkozom, nem beszélgetek – akár relatív hosszú időn keresztül sem – másokkal. Számomra az egyetlen gondot sokáig az jelentette, hogy a folyamatos itthoni munkával gyakorlatilag elmosódott a határ a magánéletem és a munkám között.

A home office ördögi köre

Nincs reggeli készülődés, sminkelés, ruhaválasztás, munkahelyre bkv-zás. Ébredés után egy időben rögtön a laptopomért nyúltam és kezdtem is böngészni a külföldi sajtót, hogy minél előbb összeállíthassam az aznapi hírlistám. Mivel nincs mellettem egy főnök, aki délután 5-kor kedvesen mosolyogva megköszönné a munkámat és rám szólna, hogy ne túlórázzak tovább, az is gyakran megesett, hogy csak este 7-kor, 8-kor, vagy még később tettem le a laptopot. Ez pedig azt jelentette, hogy gyakorlatilag az egész napom semmi másból nem állt, csak munkából. Bizony volt rá példa, hogy egy péntek este valóban azon kaptam magam, hogy a kanapé ugyanazon pontján ülök már ötödik napja. Ilyenkor kivonszoltam magam a fürdőszobába, megfürödtem, és estem is be az ágyba, hogy másnap ugyanígy kezdődhessen előről minden. Hogy mivel tudtam megtörni ezt az ördögi kört? Azzal, hogy még ha nem is ment könnyen, de szabályokat állítottam fel magamnak. Ilyen szabály volt például az is, hogy bármennyire is kényelmes pizsamában fetrengeni otthon, igenis erőt kell vennem magamon, és reggel fogmosás után nem szabad rögtön visszahuppannom a kanapéra, hanem előtte ki kell választanom és felvennem az aznapi munkaruhámat.

A munkaruha ereje

Mindenki megnyugodhat, a pizsamáimat persze rendszeresen cseréltem, sőt, mikor home office-os lettem, még be is ruháztam néhány új darabra – de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy a pizsama akkor is csak pizsama marad. Alvásra való. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem tényleg sokat segített az, mikor pizsamáról otthoni munkaruhára váltottam. Lett egy sokkal egészségesebb ritmusa a napomnak. Az, hogy reggel felöltözök, már önmagában segít ráhangolódni kicsit a munkára, délután pedig hamarabb eszembe jut, hogy abba kellene hagynom már a robotot, ha látom és érzem, hogy nem alvós ruhában vagyok. Persze ez nem jelenti azt, hogy az otthoni munkához is ceruzaszoknyát és neccharisnyát kellene húzni, szerintem ugyanis fontos, hogy munkaruhánk kényelmes is legyen.

Mit vegyünk fel otthonra?

Segítség gyanánt az alábbiakban összeválogattam olyan, idehaza is könnyen elérhető darabokat, amik segíthetnek az elindulásban. Én is ilyen jellegű ruhákból táraztam be home office idejére, és eddig lekopogom, tökéletesen meg is felelnek a célra.

Lapozd végig galériánkat!