Mint kiderült a barátnőm már hónapok óta titkolózott, hogy meglepjen ezzel a hírrel, hiszen tudta, hogy mennyire egyedül érzem magamat néha a fővárosi kislakásomban, ahol körülöttem szinte csak kisgyermekes családok éltek, így alig vártam, hogy végre a szomszédban tudja a barátnőmet, akivel a gimnáziumi éveink óta elválaszthatatlanok voltunk. Sokan azt hitték például, hogy testvérek is vagyunk, mert kinézetre is hasonlítottunk egymásra, szőke, kék szemű, sportos alkatúak vagyunk mind a ketten, már korábban is nagy hatást keltettünk, ha együtt mentünk szórakozni vagy csak beültünk egy étterembe, biztosan felhívtuk magunkra a férfiak figyelmét. A szexi ikrek! mondták. Persze, hogy beindítottuk a fantáziákat.

Az biztos, nagyon jól ismertük egymást, ott voltunk egymás legnehezebb és legboldogabb napjain és megéltünk egymás mellett már sok-sok örömteli meg sírós pillanatot is. Én voltam az első, akit felhívott három évvel ezelőtt, hogy megismerkedett egy nagyon helyes sráccal a villamoson. András a magas, sötéthajú vállalkozó, aki azonnal megfogta az akkor szingli és megállapodásról álmodozó barátnőmet.

Nagyon szerettem velük lógni, sokat jártunk együtt bulizni és éttermekben vacsoráztunk. Sosem éreztem, hogy én lennék a pótkerék vagy a zavaró tényező, bár sokszor inkább visszavonulót fújtam, hogy ne legyek túl sok a gerlepárnak. Már az első alkalom után tudtam, hogy a barátnőm miért szeretett bele Andrásba. Kedves volt és vicces, családcentrikus, segítőkész és annak ellenére, hogy egy sikeres vállalkozást vezetett egyáltalán nem volt elszállva magától, önzetlen és mondhatni egyszerű maradt.

Bár én még kerestem az igazit és nagyon vágytam a barátnőméhez hasonló tündérmesére, de őszintén örültem az örömüknek.

Most pedig majd kiugrottam a bőrömből, amikor végre becuccoltak a szemközti lakásba és mindennaposak lehetettek a kávézásaink és trécseléseink. Olykor már korán reggel egymás korájában ültünk pizsamában és pletykáltunk.

Arra viszont nem számítottam, hogy a közelség és a megszaporodott találkozások azt is eredményezik majd, hogy olyan dolgokat is megtudok kettejükről, amit talán nem szerettem volna.

Egyik reggel Szilvit láthatóan bántotta valami, amikor leültünk beszélgetni és kisebb faggatótás után bevallotta nekem, hogy nagyon szereti Andrást, ne értsem félre, de úgy érzi, hogy talán mégsem kellett volna ilyen hamar megállapodnia mellette.

A beszélgetés után egyre többször figyeltem fel a szemközti lakásból kiszűrődő veszekedésfoszlányokra és egyik nap hatalmas ajtócsapódás után Szilvi tűsarkúi csattogtak végig a társasház folyosóján.

Pár perc múlva megszólalt a csengőm, András állt az ajtóban zilált és feldúlt külsővel. Elnézést kért, hogy késő este zavar, ha nem lenne fontos nem is kérné a segítségemet, de nem tudja mitévő legyen.

Ideges volt és nyúzott, elmesélte, hogy Szilvi teljesen megváltozott pár hónapja, mikor Ő felvetette neki, hogy vállaljanak gyermeket. Én már tudtam róla, hogy a barátnőm egyáltalán nem szeretne babát, de ezt akkor és ott nem akartam megosztani Andrással. Megnyugtattam és igyekeztem támogatni abban, hogy üljön le beszélgetni Szilvivel, mentsék meg a házasságukat.

Próbáltam beszélni Szilvivel, hogy ossza meg Andrással az érzéseit, ne hagyja veszni a kapcsolatukat, de éreztem, hogy Ő visszavonhatatlanul bezárkózott a problémák elől és nem hajlandó beszélni ezekről. Egy idő után már nekem sem nyílt meg, így a kávézásaink is egyre ritkábbak lettek. Bár nagyon kétségbeestem, de haragudtam is Szilvire. Hogyan lehet, hogy mindent megkapott és csak így küzdelem nélkül képes eldobni magától egy rendes embert?

Egyre gyakoribbak lettek az ajtócsapódások és a sietős magassarkú távozások majd a csöngetések az ajtómon.

Eleinte csak beszélgettünk és bár korábban is jól megértettük egymást, kiderült, hogy még több közös dolog van bennünk, mint gondoltuk. Emlékszem az első közös összenevetésünk Szilvi jelenléte nélkül olyan furcsa volt, hogy egy pillanatra mind a ketten megdöbbenve néztük egymásra, míg András meg nem szólalt: Valahol most biztosan Szilvi is jól érzi magát, mi miért ne tehetnénk ugyanezt?

És az az igazság, hogy bármennyire is bűntudat mardosott, de igaza volt. Mind a ketten próbáltunk Szilvi lelkére beszélni, amire Ő egyáltalán nem volt nyitott. Megszökött előlem és a saját férje elől is, mert nem merte felvállalni, hogy mit érez.

Ezután már nem éreztük magunkat rosszul, sőt előre megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni este. Volt, hogy társasoztunk, filmet néztünk vagy egyszerűen csak boroztunk és beszélgettünk. Nagyon élveztük egymást társaságát.

Sokáig nem gondolta ezt egyikünk sem többnek, mint baráti találkozások, mígnem egyik este egy félelmetes film alatt annyira megrémültem, hogy megfeledkezve magamról, teljesen hozzásimultam a kanapén, mire Ő automatikusan magához húzott. Amikor meglepetésemben hozzá fordultam, az arcunk annyira közel volt egymáshoz, hogy éreztem a leheletét is, ami a korábban elfogyasztott bor után enyhe gyümölcsös illatot árasztott.

Akkor már én is éreztem egy ideje, hogy másként nézek Andrásra, hogy jobban várom és készülök az estékre, amikor tudom, hogy átjön hozzám. Be kellett valljam magamnak, hogy nem csak megtetszett a legjobb barátnőm férje, de talán bele is szerettem. Viszont az Ő érzéseiben egy cseppnyit sem reménykedtem irányomban, még akkor sem, amikor jó ideje nem emlegette már Szilvit és azt, hogy mi lesz velük.

Jó pár napig nem találkoztunk és az a helyzet, hogy ez alatt olyan voltam, mint egy féltékeny barátnő. Többször szinte leskelődtem, hogy vajon hazajött e Szilvi, együtt vannak-e. De Szilvinek nyoma sem volt.

Aztán ismét csengettek az ajtómon és András állt ott komolyan. Egy papírt mutatott, amin a barátnőm közli vele, hogy szüksége van időre, ezért pár napig elutazik a kolláganőjével, de úgy érzi hogy nem tudja tovább folytatni a házasságukat, mert tévedett és nem képes a megállapodásra.

Abban a pillanatban - megfeledkezve a barátnőmről - szinte felszabadultan öleltem magamhoz Andrást és behúztam a lakásba. A heves reakcióm bár meglepte, de szinte azonnal viszonozta az ölelésemet és azonnal tudtuk, hogy talán ez volt a jel, amire mind a ketten vártunk. Hiszen már régóta biztosak voltunk benne, hogy egymásba szerettünk, csak Szilvi miatt egyikünk sem mert lépni.

Ha tetszett a cikk, nézd meg galériánkat, amiben elárulunk 7 őszinte igazságot a nyitott házasságokról!