Szerelem a korona idején, avagy mi legyen a partnerek közti érintésekkel?
Személyes tapasztalatom egyébként az, hogy sokkal több időnk, energiánk nem jut a szexre ezután sem. Akin ugyanis olyan szerenécsés, hogy még megvan a munkája, az szerintem sokkal többet dolgozik, akkor is, ha home office-ban görnyed a gépe előtt.
A szexsuli.hu cikke.
Szóval ígérem, ez a cikk nem arról fog szólni, hogy találj ki új szexpózokat karantén idejére, mert különben megőrülsz. Mert szerintem a házi – önkéntes – karantén elviselése is személyfüggő, szóval mindenki maga tudja, vagy majd megtudja, hogy ő hogyan bírja átvészelni, vagy egyszerűen csak megélni. Illetve valószínűleg a bezártság/összezártság elviseléséhez is sok őszinte párbeszéd kell, pont mint a szexhez.
Ez a cikk igazából egy hangos gondolkodás – nem lesznek benne tippek, csak kérdések, meg kétségek, de hátha ti is gondolkodtok ilyeneken, és közösen valamit összedobunk…
Szóval mi öt éve vagyunk együtt a pasimmal, és egészen idáig nem laktunk együtt. Most év eleje óta tervezzük, hogy összeköltözünk, de ez a koronavírus kicsit begyorsította. Úgy voltunk vele, hogy nem home office-olunk külön egymástól. Meg amúgy is csökkentsük a kockázatokat, szóval a #maradjotthon mellett döntöttünk közösen, meg a világgal.
– mondta a nagymamám, és engem meg kitört a frász, mert ezekben az időkben inkább azt szeretnéd hallani a nagyszüleidtől, hogy celofánba csomagolják magukat, igen, otthon is. Vagy legalább levitálnak egész nap, így semmihez nem érnek… Én is – ahogy mindenki – nagyon aggódom a nagyszüleimért, de be kellett látnom, nem kérhetem tőlük, hogy ne érjenek egymáshoz a nagypapámmal. Jjózan ésszel belátható, hogy a párok csak akkor nem kapják el egymástól, ha ők is tartják a “social distancing”-et, vagyis a megfelelő távolságot egymástól, és sikítva fertőtlenítenek maguk után minden tárgyat, amihez hozzáértek vagy csak ránéztek. (Nagyjából a szétköltözés lenne a “legbiztonságosabb” megoldás, de ugye, akkor meg más kockázatok jönnek be.)
Mi is megbeszéltük a pasimmal, hogy minden igyekezetünk ellenére – ügyelünk a kézmosásra, itthonról dolgozunk, nem tömegközlekedünk, vámpírtüsszentünk (tudod,könyökhajlatba tüsszentés, köhögés, mint amikor Nosferatu kitakarja a fél arcát a köpenyével) – valószínűleg csak akkor nem adnánk át egymásnak, ha mi sem találkoznánk. Egy ágyban alszunk, egy kanapén ülünk, egy fürdőszobát használunk, és bizony még csókolózunk is, sőt, szexelünk, tehát itt elbuktunk…
A cikk további részét a linkre kattintva olvashatod!