A családunkban én voltam a legkisebb, és a bátyám, amikor csak tehette, az orrom alá dörgölte, hogy három évvel idősebb nálam. Egyszer például miután monopolyztunk, megszámoltam a pénzem. Mindegyik bankjegynek ugyanolyan értéket tulajdonítottam, és büszkén kijelentettem: „Tíz dollárom van!” Erre a bátyám kikapta a kezemből a köteget és jól letromfolt: „Az lehetetlen! Majd én megszámolom neked!” Annak ellenére, hogy nem mondta ki nyíltan, hogy hülye vagyok, még óvodásként is felértem ésszel, hogy erre gondol. Azóta jó lett a kapcsolatunk, de most ugyanezt a mintát vettem észre a saját gyerekeimnél.

Szakértők szerint a gyerekek mások megnyilvánulásai alapján alkotnak képet saját magukról, és gyakran többet nyom a latba egy idősebb testvér véleménye, mint a szülőé. A gyerekek már egészen kicsi korban képesek értelmezni nonverbális jeleket, például a testbeszédet vagy arckifejezéseket. Miközben a kicsi mindenre alkalmatlannak érzi magát a nagy mellett, az elsőszülötted valószínűleg azon morfondírozik, vajon szereted-e annyira őt, mint a kistesóját, akinek láthatóan több gondoskodásra van szüksége.

Ne ess kétségbe! A kötözködő elsőszülöttet meg lehet tanítani, hogy tapintatosabb legyen a kicsivel, és a búsuló kistesó is rájöhet, hogy irigykedés helyett jobb, ha kiáll magáért. Te pedig mindkettejüknek segíthetsz azzal, hogy elismered és nagyra értékeled őket.

E mindennapos testvérharcokat lehetőségnek tekintheted arra, hogy érzelmileg fejlődjenek a gyerekeid, növekedjen az önbizalmuk és javuljanak a társas kapcsolataik.