Testük is van a Húsvét-sziget gigantikus szobrainak

Húsvét-sziget,szobrok,utazás,civilizáció Forrás: Getty Images
Az egzotikus csendes-óceáni sziget jelképei a hatalmas, beesett szemű, durván faragott arcú húsvét-szigeti szoborfejek. Pedig testük is van, csak évszázadok alatt betemette őket a föld.

Jared Diamond Összeomlás című könyvében az önsorsrontó társadalmak mintapéldájaként említi a Húsvét-sziget történetét. Eredetileg dús erdők borították, amit a körülbelül ezerötszáz éve ide érkező polinéz telepesek az évszázadok során módszeresen kiirtottak, hogy helyet biztosítsanak településeiknek és ültetvényeiknek, illetve alapanyagot a házaiknak, hajóiknak és később a hatalmas, kultikus szobrok mozgatásához használt rönköknek. Mire Jakob Roggeveen holland hajóskapitány 1722-ben partot ért és “felfedezte” a szigetet, a fáknak nyoma sem volt, később az egymással torzsalkodó törzsek az ősöket ábrázoló szobrokat is ledöntötték. Nem lehetett kis feladat a pusztítás sem, hiszen egy moai átlagosan négy méternél is magasabb, átmérője pedig másfél méter.

De hogy került eredelieg oda a közel ezer, egyenként több tíz tonnás szobor? És miért csak a fejük látszott ki a földből?

A helyi rapanui nyelven moai elnevezésű óriásokat vulkanikus kőzetből, nagyrészt tufából faragták a 13.-14. században és fáradságos munkával vonszolták a tengerpart közelében épített teraszos emelvényekre. Minden jel szerint egyre nagyobb és monumentálisabb szobrokkal igyekeztek túlszárnyalni a rivális törzsek emlékműveit, aminek persze csúfos vége lett. Egyrészt elfogyott a szigetről a fa, másrészt ésszerűen mozgatni sem lehetett a száz tonna feletti, gigászi kőtömböket. A figurák deréktól felfelé ábrázolják az arra érdemes törzsi ősöket, mégis úgy terjedt el a köztudatban, hogy csupán fejekről van szó. Ennek az az oka, hogy a Rano Raraku vulkanikus domboldalban sorakozó mintegy 150 szobrot az évszázadok alatt feltöltötte a talaj és valóban csak nyaktól felfelé látszanak. A gyönyörű tengerparti tájba süppedő misztikus szobrokat annyiszor fényképezték és publikálták, hogy ez lett a Húsvét-sziget jelképe és mindenkiben az a képzet él, hogy a monolitoknak nincs testük. A UCLA egyetem régészei által folytatott Húsvét-szigeti Szobor Projekt során azonban két szobrot is feltártak a kutatók, és kiderült, hogy ezek is ugyanúgy testben folytatódnak, mint a szigeten talált többi moai.

Toromiro,Húsvét-sziget,pagodafa
Forrás: Wikimedia Commons
Toromiro, az őshonos pagodafa

A Chiléhez tartozó Húsvét-sziget élővilága alaposan megváltozott, amióta a legenda szerint Hotu Matu’a törzsfőnök kenuja kikötött és partra szálltak az első polinéz telepesek. Eredetileg is csak alig ötven növényfaj élt itt, azok közül is a toromiro fa volt egyedül őshonos, amelynek a magja három évig is életben marad a tengeren sodródva, és nyolc évig megőrzi csírázóképességét. Az ötvenes évekre csak egyetlen cserje maradt belőle a szigeten, amit Thor Heyerdahl magával vitt Svédországba és a göteborgi botanikus kertben szaporították, de az újratelepítése nem könnyű, mert a gyökereik szimbiózisban élnek egy különleges helyi gombafajtával.

Nézd meg galériánkat a húsvét-szigeti szobrokról: