Testnevelés. A test nevelése. Jóval több, mint egy tantárgy, nem igaz?

Borítókép: Testnevelés. A test nevelése. Jóval több, mint egy tantárgy, nem igaz? Forrás: Gabriel Rodriguez / Unsplash
A családban fellelhető kamaszok nem rajonganak túlságosan a testnevelésórákért – és meg is tudom őket érteni. De aztán belegondoltam, hogy ami nekik púp a hátukon, arra én manapság nem kevés pénzt, időt és energiát áldozok az életemből. Hát nem fura?

Szinte visszasírom azt az időt, amikor a torna kötelezően, ingyen és bérmentve be volt építve a napjaimba. Ja, mégsem. Mert azért a testnevelésórák emlékeim szerint alapvetően nem voltak túl inspirálóak vagy kreatívak. Ha visszagondolok, mi az az érzés, ami a testnevelésórák nyomán kialakult bennem a testemmel vagy a teljesítőképességemmel kapcsolatban, az valami olyasmi, hogy nem vagyok különösebben jó vagy ügyes vagy sportos. Utáltam például futni. Nem emlékszem olyanra, hogy valaki elmagyarázta volna, hogy mondjuk a futásnak is van egy technikája, hogy nem mindegy, hogyan lépsz, hogyan veszed a levegőt. (Ezeket persze csak úgy hasból írom, mert ma sem tudok futni.)

Úgy két éve ismét része az életemnek a mozgás: kétnaponta tornázom, még karantén idején is, és erre nagyon büszke vagyok. (Itt írtam meg, hogy kikkel nyomom.) Mára beépült a szokásrendszerembe, teljesen természetes, hogy tornázni kell: az egészségemért, az alakomért, a kiegyensúlyozottságomért, a testi-lelki összhangomért. Olykor riasztó, máskor pedig megnyugtató belegondolni, hogy ezt most már mindig csinálni fogom – remélem. Mert ez a karbantartás része. (Egyre jobban hiszek a karbantartásban. A megelőzés, a fenntartás apró mozzanataiban. A vészreakciók helyett.)

Magam jutottam el a tudatosságnak erre a fokára. Tök jó. Csak visszamenőleg egy picit fájlalom, hogy erről nem (sem) volt szó az iskolában. Lehet, hogy kötélmászás helyett például valaki mondhatott volna valami ilyesmit: „Gyerekek, ez a test, amelyben éltek, mindig veletek lesz: szeressétek, vigyázzatok rá, tartsátok mozgásban. Ne féljetek az erőfeszítéstől, képesek vagytok fejlődni, és a testetek meghálálja majd a befektetett energiát. Hallottatok már a boldogsághormonokról? Tudjátok, hogy többek között sportolás közben termelődnek? Próbáljátok ki!” Satöbbi, satöbbi.

Zárom soraim. Megyek nevelni a testem. Nem mondom, hogy minden percét élvezni fogom. De utána nagyon jó lesz.

Minden gyerek jó lehet valamilyen sportban - csak meg kell találni, hogy melyikben!