Hogyan legyél jó barátnője annak, aki folyton kritizálja a saját testét?

testkép,testszégyenítés,body-shaming Forrás: Getty Images
„Olyan dagadt vagyok! Nézd meg, milyen undorító a combom ebben a sortban!” Ha a barátnőd folyton ilyesmit szajkóz, nehéz mit mondani.

Lehet, hogy az ösztöneid azt súgják, hogy tiltakozz: „Ugyan már, ez hülyeség, nem is igaz!” Vagy arra érzel késztetést, hogy te is szidalmazd a saját tested, és akkor a barátnőd majd nem fogja egyedül érezni magát a tökéletlenségével. Ezek a reakciók, akármilyen jószándékúak, többet ártanak, mint használnak!

A testsúlyról, alakról, ruhaméretről vagy táplálkozási szokásokról tett önbecsmérlő megjegyzések alacsony önbizalommal, szégyenérzettel, testképzavarral vagy étkezési rendellenességekkel állhatnak összefüggésben. Kutatások igazolták: még az is rontja a saját testképünket, ha csak véletlenül meghalljuk mások becsmérlő megjegyzéseit a saját testükről vagy másokéról. (És ez így van nők és férfiak esetében is!) Még károsabb a jelenség, ha az önmagát lekövérező ember valójában nem is kövér. Gondolj bele: ha a saját testedről, ami orvosi értelemben nem is túlsúlyos, képes vagy azt mondani, hogy undorító, akkor mit várjon tőled egy ténylegesen kövér ember, hogyan bízzon abban, hogy tiszteled őt? Vésd az eszedbe: ha hangosan becsmérled a saját testedet, azzal akarva-akaratlanul a többi ember számára is üzenetet fogalmazol meg, amitől ők is rosszul fogják érezni magukat.

Hogyan reagáljak, ha valaki a környezetemben ócsárolja a saját testét?

Ismerd el az érzéseit!

Öleld meg a testét szidalmazó barátnődet (vagy barátodat) és mondj valami ilyesmit: „Sajnálom, hogy ilyen rossz érzéseid vannak a testeddel kapcsolatban. Biztosan nagyon nehéz ez neked. Mit tegyünk, hogy eltereljük a figyelmedet?”

Ne kezdd el sorolni, hogy te mit utálsz a saját testeden!

Ha így reagálsz, akkor megerősíted a környezeted számára, hogy a testszégyenítésben (legyen szó a saját testünkről, vagy másokéról) nincs semmi rossz. Ehelyett inkább azt az üzenetet közvetítsd, miszerint jobb dolgunk is van annál, mint hogy folyton a testsúlyon és az alakon csámcsogjunk.

Ne kezdd el győzködni, hogy téved!

Ha a barátnőd ócsárolja a testét, önkéntelenül is úgy reagálhatsz, hogy bőszen bizonygatod: téved, ő nagyon csinos. Ezzel elvitatod az érzéseit, lekicsinyled az aggodalmát. Ez a taktika rosszul sülhet el, mert kicsi az esélye, hogy ettől megbékél a testével, ám annál valószínűbb, hogy a jövőben nem fog megnyílni az érzéseivel kapcsolatban. Ezzel fennáll a veszélye, hogy elszigetelődik. Inkább légy vele kedves, és vond el a figyelmét!

Válts témát!

Tereld el a beszélgetést az önbecsmérlésről és keress valami produktívabb irányt. Például hívd fel arra a barátnőd figyelmét, hogy a fogyasztói társadalom szüntelenül azzal az üzenettel bombázza a nőket, hogy a testük a maga természetes állapotában tökéletlen. Hiszen ha ezt elhiszik, akkor vásárolnak minél több terméket a testük megváltoztatása reményében. De az is jó taktika lehet, ha a munkahelyi sikereire tereled a szót, esetleg valami kellemes közelgő programra, vagy valakire, akit szeret.

Válts nézőpontot!

Próbáld rávenni az önbizalomhiányos barátnődet, hogy ne csak a súlya-formája, hanem a működése szempontjából is nézzen a testére. Például ha hájasnak találja a combjait, hívd fel a figyelmét, hogy ezekkel a lábakkal eljut oda, ahová csak akar.

Később kezdeményezz beszélgetést arról, hogy miért nem vagy hajlandó testszégyenítő beszélgetésben részt venni!

Elsősorban akkor, ha közel álltok egymáshoz, némi idő elteltével (ne közvetlenül a testszégyenítés után!) vezesd elő a barátodnak (családtagodnak), hogy miért tartod károsnak ezt a beszédmódot. A magyarázatot követően kérd meg, hogy a jelenlétedben (a saját érdekében is) tartózkodjon a testszégyenítéstől. Ha mégis úrrá lesz rajta az öngyűlölet, akkor biztasd, hogy keresse pszichológus segítségét. Ez már csak azért is fontos, mert a testükkel elégedetlen emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek önbizalomhiánytól, evészavartól, magánytól és depressziótól.

Nézd meg ezt a galériát is!