Varga Katalin, aki maga is lombikos édesanya és Antall Gabriella, a CsillagKuckó Termékenységtámogató mentálhigiénés tér szakemberei a meddőség témakörére koncentrálva önismereti és érzelemfókuszú egyéni konzultációk és csoportprogramok keretei között segítenek a hozzájuk forduló egyéneknek és pároknak megküzdeni a meddőséggel kapcsolatos élethelyzettel.

A meddőség sokkal összetettebb dolog, mint gondolnánk

Meddőségről beszélünk, amikor a női reproduktív életkor tekintetében 35 éves kor alatt egy éven át, 35 éves kor felett fél éven át nem történik meg a fogantatás. A meddőség 40%-ban női oldalon és 40%-ban férfi oldalon alakul ki, a maradék 20% pedig ismeretlen eredetű. Az egészségügy ezt betegségként definiálja, ám a CsillagKuckóban inkább állapotként, élethelyzetként hivatkoznak a meddőségre. A szakemberek elmondása szerint nem csak a lombikprogramról és az orvoshoz járásról van szó, hanem minden ahhoz kapcsolható állapotról, érzésről, impulzusról, és a gyermek utáni beteljesületlen vágyakozásról, amikor a természet, a biológiánk vagy valamilyen ismeretlen tényező megfoszt minket a gyermekáldás örömétől.

Ez a – sokszor reményvesztett – várakozás teljesen felőrli az érintetteket, és megfelelő ismeretek, illetve tapasztalat hiányában a környezet sincs erre az élethelyzetre kellő módon felkészülve, edukálva. Az érintett párok gyakran találkoznak „nem támogató szociális visszajelzésekkel”, olyan sajnálkozó, bagatellizáló, okoskodó, ügyetlenkedő mondatokkal, melyek - bár bizonyára nem rosszindulatból hangoznak el, ám nem is empatikusak -, így ellentétesen hatnak. „Aki viszont empátiát gyakorol a meddőséggel küzdő embertársa iránt, valójában megkockáztatja, hogy a saját lelkében is kapcsolódjon azokhoz a nehéz érzésekhez, amik rezonálnak az érintettel. Ha ez nem történik meg, elválasztó híd épül a két fél között” – mondja Gabriella.

Amikor a „van világból” átkerülünk a „nincs világba”

A meddőség élethelyzetében teljes kizökkenés történik az addigi világból. Minden, ami addig érték volt, és a meddőséggel küzdő fél életéhez és személyes történetéhez tartozott, azaz ami az addigi „van világot” testesítette meg, átfordul a „nincs világba”, vagyis egy olyan élethelyzetbe, ahol mindent átjárnak a kielégületlen gyermekvágy iránti érzések, mindez pedig hatalmas stresszt, beszorítottságot és önmegbélyegzést okoz. Függetlenül attól, hogy valaki pozitív vagy negatív személyiséggel rendelkezik, a „nincs világtér” minden esetben bekúszik a párok életébe, és súlyos teherként nehezedik rájuk.

A szakemberek hivatásuk során szerencsére sokszor hallják a hozzájuk ellátogatóktól, hogy ebben az élethelyzetben többségében megerősödnek a párkapcsolatok, hiszen a közösen megélt érzések, az együttes cél, egymás támogatása és a nagyfokú kitartás inkább összekovácsolja a pár tagjait. A szakemberek elárulták, mindemellett sajnos van, hogy a gyermektelenség egyfajta űrt képez a párkapcsolatokban is, ami eltávolodáshoz is vezethet.

Tegyük át a fókuszt egy picit a férfiakra is!

A meddőségről beszámoló könyvek, publikációk és minden, ami a témával kapcsolatos, sokszor a nőket helyezi középpontba, ám a férfiak küzdelméről és lelki állapotáról sokkal kevesebb szó esik.

„Nőként gondolkodva teljesen rendben van, hogy a szakirodalom többet foglalkozik velünk, hiszen mi küzdünk az orvosi vizsgálatokkal, minket érintenek a beavatkozások nagyobb mértékben, mi tapasztaljuk az ismételt menzesz utáni csalódott érzéseket, de hol van az egyenletben a férfi? Az erősebb nemről elterelődik a figyelem, ez pedig igazságtalan helyzetet szülhet. A férfi lelki világával is ugyanúgy foglalkozni kell, hiszen ő is éppúgy szembesül a gondolattal, mely szerint már nem elég ahhoz, hogy boldoggá tegye a társát, és biztonságot nyújtson ezen az úton. Hajlamosak vagyunk a férfiakat degradálni, hiszen nőként mindent megteszünk, a párunk pedig »csak« spermamintát ad” – mondja Gabriella, és hozzáteszi, a nézőpontváltás kapcsán fontos szem előtt tartani, hogy mit is jelenthet mindez, mit érezhet egy férfi, akinek rideg kórházi körülmények között, kínos helyzetben, óriási terhelés és stresszhatás alatt kell teljesítenie. Tapasztalataik szerint a férfi nemet is megrendíti a meddőség, hiszen a kudarccal, a gyásszal és a tehetetlenséggel nekik is meg kell küzdeni, és még erős bástyaként is helyt kéne állni, amikor a nemzőképességük megkérdőjeleződik.

„Bármennyire kontrollálunk is mindent, az ismeretlen tényezőről megfeledkezünk”

A CsillagKuckó szakemberei fontosnak tartják kihangsúlyozni, hogy mennyi mindennel meg kell küzdenie egy meddő párnak ebben az élethelyzetben. Régen csak a nő hibájának számított, ha nem érkezett gyermek a házhoz, ezt már-már misztikumok is kísérték. Később, az orvostudomány fejlődésével túlsúlyba kerültek a biomedikális okok, majd amikor az orvoslás sem adott mindenre választ, a pszichogén magyarázatok korszaka következett. Ma már tudjuk, hogy jóval összetettebb a dolog, így rendszerszemléletben gondolkodva bio-pszicho-szociális kontextusban kell vizsgálni a meddőségi élethelyzetet. Katalinék a foglalkozások alkalmával szeretnék jobban megismerni, milyen a hozzájuk fordulók környezete. Átbeszélik klienseikkel, hogy milyen életmódot élnek, milyen mintákat hoztak otthonról a gyereknemzéssel, a szüléssel és a gyerekneveléssel kapcsolatban, milyen a lelki megküzdésük, mennyire támogató a baráti közeg körülöttük, mennyire stresszes a munkájuk, milyen a kommunikációjuk a párkapcsolatukban, és elmondják-e egyáltalán az őket körülvevőknek, hogy milyen problémával küzdenek.

Katalin és Gabriella sok esetben szembesül vele, hogy sok pár esik abba a 20%-ba, amikor a meddőség oka ismeretlen. "Egy ’tortaszeletről’ megfeledkezünk. Van, hogy nem tudunk mindent kézben tartani. Van, amihez sem nekünk, sem az orvostudománynak nincs hozzáférése." - mondja Katalin. Nők tucatjai vívnak szélmalomharcot az elemekkel a meddőség témájában, hiszen az állandó megérteni akarás, az elképesztő diéták, a sok táplálékkiegészítő, gyógynövény, az életmódbeli változtatások, a gyermekáldásért percre pontosan elkezdett tornagyakorlatok és a mindennapok összehangolása mellett is bekúszhat az egyenletbe a véletlen, a sors, Isten keze, vagy hívjuk, aminek jólesik - egy olyan tényező, ami már nem rajtunk múlik. "Bár nehéz lehet, de ezt is érdemes megérteni és elfogadni. Ez is lehet egy segítő híd.” – mondja Gabriella. Katalin hozzáteszi, hogy ez részben rossz hír, mert nincs kontrollunk felette, másrészt jó hír, hiszen tudjuk, az, hogy megfelelő egészségmagatartás mellett mégsem érkezik a baba, nem a mi hibánk.

A két szakember asszociációs és kreatív eszközökkel is dolgozik a CsillagKuckóban, ami segít az egyéni konzultáció során a mélyebb érzelmi részekhez és intuíciókhoz is kapcsolódni. Mentálhigiénés terükben igyekeznek mindent megtenni, hogy megismerjék a meddőséggel küzdő párok vagy egyedül gyermekre vágyó nők aktuális állapotát, életét. Ha azt látják, hogy más – szakmai kompetenciáikon kívül eső – segítségre szorul az adott személy, közös megegyezés alapján segítenek neki ezen az úton tovább menni. Csoportos programjaikban pedig a résztvevők egymáshoz és egy sorstársi közösséghez is kapcsolódhatnak, így a „nem vagyok egyedül” érzéssel is csökkentve a meddőségspecifikus stressz hatásait.

Önismereti és érzelemfókuszú foglalkozásaikkal szeretnének segítő hidat teremteni a résztvevők és környezetük között, hogy az érintettek a meddőséget egyfajta életszakaszként, és ne szinte teljes identitásként éljék meg, így visszataláljanak önmagukhoz, szükségleteikhez, érzelmeikhez. „A legfontosabb híd a saját magunkhoz vezető híd, hiszen, ha önmagunkhoz tudunk kapcsolódni, akkor a párunkhoz és a közelebbi és távolabbi környezetünkhöz is jobban kapcsolódunk” – zárja az előadást Varga Katalin.