Szülői levél 'Segítség' jeligével: "Kamasz lett a gyerekemből! Hogyan kommunikáljunk, hogy megértsük egymást?! " KÖNYVAJÁNLÓVAL!

Borítókép: Szülői levél 'Segítség' jeligével: "Kamasz lett a gyerekemből! Hogyan kommunikáljunk, hogy megértsük egymást?! " KÖNYVAJÁNLÓVAL! Forrás: Getty Images
Túl vagytok már a kamaszkoron vagy még előtte álltok? Hogy éltétek túl? Túlélni vagy megélni szeretnétek ezt az időszakot? Sérülések nélkül, igaz? Akkor ezt a cikket -benne egy nagy könyvajánlóval - Neked is írtam, hogy együtt okosodjunk.

Amikor ehhez a cikkhez készültem, a könyvkiadós kontaktok jelezték, hogy milyen szuper, hogy erről a témáról készül egy összeállítás. Válaszként jeleztem is, hogy nekem aztán ne is mondják: a korszak küszöbét kezdte el csiszatolni, cipője talpával a nagyobbik gyerekem, a kicsinél meg csak egy szempillanatás, és a tesó nyomában is lesz.

Izmos, erőt próbáló időszak ez, meg kell mondjam. Tudjátok van az a mondás, hogy

‘kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond’.

Én mondom, van ebben valami. Hátam mögött a baba- és kisgyerekkorral bizton állítom nem az éjszakai ébrenlét, a szoptatás, a deréktörő, totyogó kísérgetés a szülői helytállás a legnehezebb feladata. Azok sehol sincsenek ahhoz képest, amikor a kiskamaszoddal egyszercsak elveszíted az addig oly csodásan működő borsó meg a héj kapcsolatot.

Kamaszkor. Ez ám a lecke szülőnek, gyereknek!

Csontig hatol a szúró érzés, amikor az addig veled egy hullámhosszon mozgó gyerekeddel egyszercsak elveszíted a kapcsolatot! Mondasz neki valamit - ahogy mindig is -, de már nem a megszokott reakcióval válaszol. Lefagysz, meghökkensz és azon gondolkodsz, hogy mi rosszat mondtál?

Az első rám csapott ajtó volt a legrosszabb. Minden lefutott bennem: a mi a ?+!% van? Ez az én gyerekem? Ki vagy mi vitte el az én cukorborsó eddig olyan kedves tündérkémet?

Annál az első rám csapott ajtónál jöttem rá, hogy régen voltam kamasz. Vagy lehet nem ilyen kamasz voltam? Néztem az ajtó erezettségét, és azon agyaltam, hogy most mi legyen. Benyissak? Kopogjak? Mit mondjak? Üvöltsek? Békülve tutujgassam? Vagy csináljak úgy, mintha semmi nem történt volna? Miért viselkedik így? Hogy viselkedtem én? Hogy kéne viselkednem vele???

Annyi kérdés. Mondom én, hogy dupla, ha nem tripla annyi agyalni való van egy kamasszal, mint egy kisgyerekkel.

No de, van irodalma a témának, nem is kicsi. Így galériánkban összegyűjtöttem nektek egy nagy csokorra valót itthon, magyarul elérhető kiadványokból, a teljesség igénye nélkül.

A könyvek szólnak nekünk szülőknek, de ennél még fontosabb: a kamaszoknak!

Mindegyik kiadvány kicsit más. Van amelyik a testi változásokról számol be érthetően. Van, amelyik a lelki folyamatokról beszél. Szó van elfogadásról, másságról, önmaguk (kamaszok) elfogadásáról, választási lehetőségről, kapcsolatokról, testiségről.

Fogyasszátok e könyveket szeretettel… és a kamaszkorhoz elengedhetetlen: türelemmel!