Már nem saját fogyására a legbüszkébb, hanem arra, hogy másoknak segít életmódot váltani – Subicz Erika sport coach-csal beszélgettünk
Forrás: Subicz Erika
— 2020-ban kezdtél bele az életmódváltásba. Emlékszel, hogy mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, ideje változtatni?
— Korábban is elégedetlen voltam a súlyommal, állandó fogyókúrázó voltam. Mindenfélét kipróbáltam a trendi diétáktól kezdve a csodabogyókig, a sportolás is jelen volt az életemben, mégsem tudtam lefogyni. 2020 elején pedig egy olyan számot mutatott a mérleg, ami már nagyon tetszett. 99 kiló voltam, és akkor egyik napról a másikra megszületett bennem az erős elhatározás, hogy változtatnom kell, ez adta a kezdő löketet.
— Mi hozta meg azt, hogy ezúttal ki tudtál tartani, és a tartós fogyás mellett életmódot is tudtál váltani?
— Ketogén diétával kezdtem, az első 10 kiló azzal ment le, de sajnos ez nemcsak a testsúlyomat, hanem az immunrendszerem hatékonyságát is csökkentette, mert amikor tavasszal bejött a Covid, én is lebetegedtem. Az igazi, nagy változás aztán szeptemberben indult el. Én mindig is szerettem úszni, ám akkor a Covid második hulláma miatt már látható volt, hogy ismét be fognak zárni az uszodák, ezért elkezdtem futni. 2020. szeptember 11-én futottam először, és innen datálom igazából az egész életmódváltásomat, mert akkor kezdett el épülni bennem a szemléletváltozás. Elkezdtem érezni, amit korábban sosem: hogy mit ad nekem a futás. Onnantól vágytam rá, akartam és csináltam. Onnantól nem ültem le a kanapéra, nem néztem tévét, hanem húztam a futócipőt. Amikor pedig újra kinyitottak az uszodák, visszajött a képbe a nagy szerelmem, az úszás is.

— Jelenleg mennyit és mit sportolsz, illetve hogyan étkezel?
— Nálam abszolút bevált az időszakos böjtölés, ódákat tudnék zengeni róla, akkora életminőség-javító hatása van. A 8/16 felosztást követve nyolcórás időablakban étkezem, 16 órában pedig nem. Ez nagyon intenzíven beindítja a zsírégetést, energiát szabadít fel, több kedv és kapacitás marad a mozgáshoz, ami miatt duplán hatékony, ha a fogyás a cél. Az emésztés az energiánk 60-70 százalékát elviszi, tehát nagyrészt lefoglalja a szervezetünket. Ráadásul amíg a gyomron és a vékonybélen áthalad a táplálék, ahhoz legalább 8 óra szükséges, ezért ideális a 8/16 módszer, mert így hagyunk 8 órát a testnek, amikor nem kell emésztenie semmit és foglalkozhat mással, vagy éppenséggel pihenhet. A fogyás pedig mindennek egy kellemes mellékhatása, mert még fontosabb, hogy segíti a sejtregenerálódást, javítja a belek, a haj és a bőr állapotát is. Ami pedig a mozgást illeti: egy héten átlagosan háromszor úszok és háromszor futok. Ősszel volt, hogy erősítő edzésre is elkezdtem járni. 2024-ben pedig triatlonoztam, vagyis a futás és úszás mellé bejött a biciklizés is. Korábban sosem gondoltam volna, hogy valaha is triatlonozni fogok, de gyakran mondogatom is, hogy mielőtt az ember belefog, el sem tudja képzelni, mit fog belőle kihozni az életmódváltás.
— Nálad az életmódváltás nem merült ki annyiban, hogy kevesebbet mutat a mérleg, tudatosabban étkezel és sportolsz, hiszen más téren is átrendeződött az életed, például a hivatásodat is megváltozott. Korábban gyerekcipőbolt tulajdonosa voltál, mostanra motivációs tréner, sport coach lettél. Mesélj, hogyan alakult így az utad!
— Egy tragédia is árnyékolta sajnos mindezt, mert a férjem váratlanul meghalt 2021 decemberében. Addigra már több mint egy éve futottam, amit sorsszerűnek érzek, mert utólag láttam meg, hogy a futás erre erősített, erre a gyászra készített fel. A gyászfolyamatot nagyrészt a sportnak köszönhetően tudtam végigvinni. A saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy a sport nemcsak fizikai, hanem mentális erőnlétet is ad, és persze ott van a biológiai oldala is, vagyis hogy testmozgás közben olyan hormonok szabadulnak fel a szervezetünkben, amelyek javítják a hangulatunkat. Ekkor indítottam a „Sport, mint megoldás” Facebook-oldalamat, először blogként, majd idővel a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektettem. Az ötlet pedig, hogy coach legyek, tulajdonképpen a saját coach-omnak köszönhető, ő tanácsolta, hogy nekem való hivatás lenne. Elvégeztem a Széchenyi István Egyetemen a sport coach szakot, majd eladtam a cipőboltom árukészletét, és 180 fokos fordulatot vett az életem, mikor hivatásszerűen coach lettem. Egyébként a képzés nekem is sokat segített, hogy mentális oldalról rendbe rakjam az étkezésem. Világosan tudtam látni, hogy mikor és miért eszem, mit pótolok vele és hasonlók, ami katalizálta a fogyásomat. Sport coach-ként pedig ugyanezt igyekszem átadni a klienseimnek, hiszen a dietetikus és az edző mellett a mentális támogatás a sikeres életmódváltás harmadik pillére.

— Kikkel foglalkozol leginkább coach-ként?
— A 40-50 év közötti hölgyekre fókuszálok leginkább, egyrészt én is ebbe a korosztályba tartozom, így velük tudok a legjobban azonosulni. Másrészt ez az időszak, amikor válaszút elé érkezünk: ha hajlandóak vagyunk magunkba fektetni, akkor kaphatunk még 40 évet is akár, amit jó minőségben tudunk megélni, ha viszont beletörődve leengedünk, akkor gyenge 10-20 évünk lehet még. Most már lassan két éve azzal foglalkozom, hogy motiváljam az embereket, egyéni vagy csoportos coaching keretében, és nagy örömömre gyűlnek az olyan sikerélményeim, amikor másoknak segítettem. Igazából nemcsak a fogyás a programom célja, hanem az életminőség javítása, hogy a hozzám fordulók érezzék, hogy az életmódváltás után mennyivel másabb minőségben élhetik az életüket.
— Mit tanácsolnál azoknak, akik valami miatt elakadnak az életmódváltásban, akár az étkezés, akár a sportolás terén?
— Elsődlegesen azt javaslom mindenkinek, hogy merjen szakembertől segítséget kérni. Persze jó, ha a barátokkal és a családdal tudunk beszélgetni a problémáinkról, de az ellentétes vagy semmitmondó tanácsok sokszor össze tudnak zavarni, eltántorítani a céloktól. Egy specialista viszont nemcsak szakmai tudással rendelkezik, hanem külső szemlélőként reálisan és tisztán képes látni a helyzetet, ezért könnyebben rá tud világítani az elakadás okára, így a megoldásra is. A legtöbb emberben még mindig az van, hogy nehezen kér segítséget, mert szégyelli, ha valami nem működik benne, pedig szerintem óriási fejlődés mentálisan, ha ezt belátjuk és merünk segítséghez fordulni. És ez nem azt jelenti, hogy mástól várjuk a megoldást! A coachingban éppen azt szeretem, hogy mi eszközöket adunk az embereknek a kezébe, hogy tőlünk függetlenül is tudjanak majd boldogulni. Segítünk nekik, mellettük megyünk, de nem oldjuk meg helyettük a problémát. Megjegyzem, hogy bár már ritkábban, de én magam is a mai napig járok coach-hoz.

— Januárban rengetegen tesznek fogyással kapcsolatos újévi fogadalmat. Mit gondolsz erről: jó alkalom az új év az életmódváltásra?
— Ha valaki úgy érzi, hogy számára plusz löketet ad, hogy belekapaszkodhat egy dátumba – legyen az január elseje vagy egy szimpla hétfő –, akkor tegye bátran. Sokszor kell valami, amiben hihet, amikor még magában nem hisz. Ha viszont valaki csak a január elsejébe kapaszkodik, az kevés lesz. Az újévi fogadalom lendülete általában elfogy az első hónap végére, és akkor hátra van még 334 nap az évből. A coaching folyamat során ezért én igyekszem még több ilyen kapaszkodót formálni, megtalálni, mert lehet bármilyen jól felépített a diéta és az edzésterv, a motiváció fenntartása kell ahhoz, hogy egész évben kitartson az elhatározás. Végső soron a motivációs tréner vagy a sport coach segít fejben helyrerakni, hogy este ne nyisd ki a hűtőt, és a rossz napjaidon is menj le mozogni.
— Te szoktál kitűzni valamilyen sportcélt magad elé? Ha igen, idén mit szeretnél kipipálni?
— Igen, nagyon fontosnak tartom a terveket. Tavaly a Balaton átúszása volt a célom, ami sikerült is és óriási élményt adott. Idén szeretném lefutni a maratont. Egy évvel ezelőtt még egyáltalán nem gondolkodtam maratonban, ám ahogy telik az idő és egyre jobban építem magam, úgy jönnek a kihívások, illetve érzem magamban, hogy fejlődni szeretnék. Nagyon hiszek abban, hogy kellenek a célkitűzések, mert óriási löketet tudnak adni az egész életünknek, még akkor is, ha esetleg nem sikerül teljesíteni, vagy legalábbis nem akkor, amikor elterveztük. Tudom, hogy nem attól leszek több, ha majd októberben lefutom a maratont, hanem attól a tíz hónaptól, amiben minden reggel úgy kelek fel, hogy a maratonra készülök.







