November 15-től már megvásárolható a 2024-es téli Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Attól fogva, hogy elkezdtem női jógát gyakorolni, egyre fontosabbá vált, hogy megismerjem saját ciklikus természetem. Hatalmas felismerésként ért, hogy a női ciklus ugyanúgy végighalad a maga „négy évszakán”, mint a természet: a menstruáció időszaka a télnek, a follikuláris fázis a tavasznak, az ovuláció a nyárnak, a luteális fázis pedig az ősznek felel meg. Ennek alapján pedig egészen más testi és lelki igényeink is vannak egy hónapban, ha figyelünk belső rezdüléseinkre: a ciklus első szakasza az integrálódás, az elmélyülés, az álom ideje, a női tavasz a tervezésé, építkezésé, nyarunk a kiteljesedés, megvalósítás időszaka, míg a menstruációt megelőző luteális fázis leginkább az elengedésről, a lelassulásról, a befelé figyelésről szól. Amikor megértettem ezt az analógiát, hatalmas teher esett le a vállamról, és belső engedélyt kaptam arra, hogy ne akarjak mindig ugyanúgy teljesíteni. Ha pedig az évkör ciklusait nézzük, jogosan tehető fel a kérdés: miért is kellene a tél mélyén kirobbanó energiával valami újat a világra hozni, mikor a visszahúzódás, a pihenés korszaka jött el? Tényleg itt az ideje valami újba belevágni, vagy csak azért gondoljuk ezt, mert mindenhonnan ömlenek ránk az évkezdő kihívások? Az új iránti vágyunk tényleg a maga természetes idejében bontakozik ki bennünk, vagy csak modern világunk türelmetlensége erőlteti ránk? Rájöttem, elég sok önmarcangolástól tudom megkímélni magam, ha nemet mondok erre a divatos elvárásra, és legalább akkora oda adással merülök el a pihenésben, mint amennyire az erőfeszítésekben szoktam. Nem mondom, hogy ez könnyű. Januárban például az ünnepek hangulata már kikopik a hétköznapokból, és messze még a tavasz. A természet is barátságtalan, egyhangú és szürke arcát mutatja, miközben mindenhonnan azt halljuk, milyen fontos lenne testünk, otthonunk, karrierünk, kapcsolatunk renoválása. Az elvárások meghiúsulása bűntudatot okoz, enervált hangulatunkat pedig könnyen tarthatjuk jellemgyengeségnek. Épp ezeket a feszültségeket enyhítheti, ha megtanulunk szezonálisan gondolkodni, és szép fokozatosan az évszakokhoz alakítani életmódunkat – a táplálkozástól a mozgásig.

NEM ÉLHETÜNK ÖRÖK NYÁRBAN

Dallas Hartwig, a The 4 Season Solution szerzője, életmód-tanácsadó szerint minden egyes évszaknak megvan a maga szerepe jóllétünkben. A nyár például adrenalint, cselekvést és elkötelezettséget kíván tőlünk, az ősz viszont a lassítás, az energetikai összehúzódás, az egyszerűsítés, az emberi kapcsolatok évszaka; a szerző ezt az időszakot a szerotoninhoz, a hálához és az elégedettséghez társítja. A szerotonin biokémiailag és metaforikusan is átalakul melatoninná télen, ez az évszak tehát a mélyen gyógyító, helyreállító, visszahúzódó állapotoké, lehetővé téve számunkra a pihenést, majd a felépülést, hogy aztán a tavasz a dopaminról, az izgalomról, az energiáról, a motivációról és az újdonságkeresésről szólhasson. A modell szerint a mai ember legfőbb problémája, hogy „krónikus nyárban” él, ezért érzi magát túlstimuláltnak, fáradtnak, legyőzöttnek. Jó példa erre, hogy míg az alvás a nyári időszak egy különösen elhanyagolt aspektusa, addig ősszel az egyre fogyatkozó nappali fény is több pihenésre hív, azonban a krónikus nyárban ragadt ember nem tud élni ezzel a természet adta lehetőséggel. Rohanó kultúránk arra ösztönöz minket, hogy úgy éljünk, mintha egész évben nyár lenne, ez a „go-go-go” hangulat pedig arra késztethet, hogy túl sokat vállaljunk, túl sok célt kergessünk, teljesen kimerítve a tartalékainkat. Pedig a nyár „még többet” attitűdje helyett az „elégség” felkarolásával sokat tehetnénk jóllétünkért a hűvösebb évszakokban is.

Hartwig szerint evolúciósan úgy fejlődtünk, hogy rövid, intenzív tevékenységeket végezzünk télen, csak úgy, ahogy egykor őseink tették: gyorsan elmentek vadászni, majd újra menedéket kerestek a hideg elől, vagyis az intenzív tevékenység után az idő nagy részét pihenéssel és gyógyulással töltötték. Extrovertáltságunk és introverziónk valójában máig a nap állását követi, még ha nem is vagyunk tudatában: a nyár csúcsán minden abban támogat minket, hogy energikusak legyünk, míg a tél mélyén itt az ideje, hogy befelé forduljunk. Az alvás fontos téli öngondoskodási gyakorlat. A hosszabb éjszakák is arra ösztönöznek, hogy ideje kicsit korábban lefeküdni, és lehetőség szerint napkeltéig aludni. Ha ugyanis a nap folyamán kevesebb a fény, a szervezet cirkadián ritmusa is más. Ahogy kognitív funkcióink is váltakoznak az évszakok függvényében: a Liege-i Egyetem kutatói kimutatták, hogy a figyelmet igénylő feladatoknál az agyi aktivitás júniusban, a nyári napforduló környékén maximális, decemberben, a téli napforduló idején minimális. Mindezek mellett a szervezet egyes funkcióinak – például az immunitásnak, a vérnyomásnak vagy a koleszterinszintnek – is van szezonális vonatkozása az emberben.

SOKAT TANULHATNÁNK A FÁKTÓL

A folyamatos csinálás, tevés kultúrájában unalmasnak, értelmetlennek, sőt ijesztőnek tűnhet az a fajta téli „holt idő”, amiről a természet mutat tükröt nekünk. „A decembert régen az álom havának hívták. Ilyenkor átgondolhatjuk az életünket, megálmodhatjuk, mi legyen ezután. Ha egyfolytában csináljuk a dolgunkat, akkor nincs időnk reflektálni, integrálni, transzformálni, viszont ahhoz, hogy beleengedjük magunkat a termékeny semmibe, bátornak kell lennünk, ha nem ehhez vagyunk szokva” – mondja Mohácsi Nusi MeseErdő-vezető, zöld- és természetes életmód aktivista, a Shamo bags nevű márka megálmodója. Nusi mindig is érezte, hogy a decemberi darálás egyszerűen nem esik jól a testének. Különösen akkor tűnt fel számára, hogy januárra teljesen lemerülnek a tartalékai, mikor édesanya lett. Többek között ez hívta fel a figyelmét a szezonális életmódra. „Azt gondolom, mélyen belül valamennyien érezzük, minek lenne itt az ideje, de nem tudjuk a felszínre hozni ezt az igényt, és rájönni, mi okozza ezt a feszültséget télen. Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy mindenki lépjen ki a mókuskerékből, de mégiscsak jó lenne megtalálni azokat a pontokat, ahol tudatosabban behozhatjuk az életünkbe a töltődés perceit. Tudjuk-e, mit jelent számunkra a pihenés, mi az, ami feltölt? Hogyan tudnánk egyszerűsíteni, megengedni a csendet, egyáltalán: hogy vagyunk a csenddel?Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása fontos kezdeti lépés lehet.”

Nusi szerint a természet megfigyelése sokat taníthat nekünk erről a folyamatról. „A január a mágikus elindulás ideje, de még csak a felszín alatt. Ha a természetet nézzük, ősz végén a fák ledobják a levelüket, a növények visszahúzzák erejüket a gyökereikbe, elhervadnak a virágok. Ilyenkor lent vannak a nedvek, január végén, de inkább februárban indul el a keringés újra. Ha a nyírfára gondolunk, ekkortájt csapolható a nyírfavíz, hiszen a gyökerei felől elindult fölfelé a nedvesség a lombjába. A fák sokat taníthatnak nekünk arról is, milyen érzés például lemeztelenedni, visszahúzódni” – magyarázza Nusi. Hogyan tudnánk mégis a januárban rejlő lehetőségeket kihasználni? – kérdezem. Szerinte ahelyett, hogy nagy fogadalmakat teszünk, kijelölhetnénk ezeket a hónapokat egy visszahúzódóbb, csendesebb időszaknak, amikor nem akarunk ötleteket letenni az asztalra, és felfedezhetnénk azt, ami igazán táplál. „Nekem anyaként nagyon sokat ad, amikor a sötét fürdőszobában egy kád vízben elmerülök egy gyertya mellett, vagy ha teszek egy frissítő sétát az erdőben. Lehet, hogy ez másnak azt jelenti, főz magának valamit, amit nagyon szeret, és nem rohanva fogyasztja el. A tél az erőgyűjtés időszaka, ekkor készülünk fel a tavaszi újjászületésre. Ha ehhez nincs erőtartalékunk, mert kiégettük magunkat télen, akkor nagyon nehéz lesz elindulni. A tavaszi fáradtság is sokszor abból adódik, hogy nincs honnan merítenünk. Hogy egy természethasonlattal éljek, nem vetünk fagyos földbe magot, de ekkor tudunk felkészülni arra, mit szeretnénk majd újrakezdeni, (képzeletbeli) kertünkben felnevelni. Nagy gyógyulást jelenthetne a világnak, ha nem hajszolnánk a nyarat, hanem megadnánk magunknak is ezt a fajta ciklikusságot” – tanácsolja Nusi, hozzátéve, hogy nem kell ebből is egy újabb teljesítményt csinálni, inkább gondoljunk tanulásként erre a folyamatra, melybe évről évre egyre inkább bele tudunk helyezkedni, egyre mélyebb rétegeit megismerve. Ha van egy szándékunk arra, hogy az évszakok ritmusával haladunk, az segíteni tudja életünk könnyedebb áramlását is.

Dr. Saundra Dalton-Smith pszichológus, a Szent pihenés című díjnyertes könyv írója az alábbi hét típusát nevezi meg a fáradtságnak és a hozzá kapcsolódó pihenésnek. Jól akkor pihenünk, ha tudjuk, a pihenés melyik fajtájára van szükségünk, és meg is adjuk magunknak.

Íme a PIHENÉS HÉT FAJTÁJA!

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin téli lapszámában olvasható! Már kapható!