Ellenőrző vizsgálatokra mentem a kórházba, és igyekeztem a leletekkel vissza az orvosomhoz. A folyosón futottunk össze, átadtam neki a papírokat, éppen a következő kontroll időpontját egyeztettük, amikor nyílt az orvosi szoba ajtaja, s kilépett rajta a nagy tiszteletű főorvos. Egy adminisztrációs problémával szólította meg az én dokimat, szenvedélyesen lobogtatott valami rosszul kitöltött táblázatot, én türelmesen félrehúzódva vártam a soromra, s közben arra lettem figyelmes, hogy a hófehér köpeny alól kilógó nadrágján nyitva van a slicce.

A prof slicce. Átsuhant az agyamon, hogy valahogy jelezni kéne neki, mert még rengeteg (csak ott a váróban ücsörgött vagy 20–25 elcsigázott ember) beteg szeme elé fog kerülni ebben az állapotban, mire újra a mellékhelyiségbe szólítja a szükség. Nyilván az én dokim is látta, de ő miattam nem tudott szólni. Aztán a prof visszament a szobájába, én bevéstem a naptáramba az új időpontot, s mentem a dolgomra.

Te szóltál volna? Írd meg a véleményedet kommentben vagy emailben.

Szöveg: Gergely Nóra, fotó: photl.com