Láthatatlan, pedig létezik

„Ha menstruációs szegénységről beszélünk, fontos látni, hogy annak több rétege van. Az egyik, talán legkönnyebben értelmezhető aspektusa az, amikor valakinek egyszerűen nincsenek anyagi forrásai ahhoz, hogy megvásárolja a menstruáció idején szükséges higiéniai termékeket – akár azért, mert nem elérhetőek ott, ahol él, akár azért, mert nem tudja megfizetni őket. Emellett problémát jelent az is, hogy sok családnál hiányoznak az alapvető higiéniai körülmények: nincs fürdőszoba, vezetékes víz, nyugodt, higiénikus környezet. A másik – legalább ennyire fontos – oldala a tudáshiány. Bizonyos kulturális közegben generációkon át nem adódik át az az alapvető ismeret, hogy mi történik a női testtel a serdülés során, hogyan zajlik a menstruáció, és hogyan lehet vele biztonságosan, egészségtudatosan együtt élni. Sok nő – mert maga sem kapta meg ezt az alapvető tájékoztatást sem otthon, sem az iskolában – nem tudja továbbadni a lányainak sem.” – mondja Parák Eszter, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetőhelyettese.

A menstruációhoz fűződő viszonyunkat még napjainkban is szégyen, titkolózás és hallgatás övezi. Bár egyre többet foglalkozik vele a média, és az egészségtudatosság növekedése révén a fiatal lányok legalább egymás közt már nyíltabban beszélnek róla, társadalmi szinten továbbra is kényes, elhallgatott téma. Különösen igaz ez a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeiben, például a hátrányos helyzetű, felzárkózó településeken, ahol gyakran még a családon belül sincs erről kommunikáció.

„Egy másik súlyosan érintett csoport a hajléktalan nők köre. Mivel ebben a közegben a férfiak vannak többségben, egy menstruáló nő sokszor teljesen magára marad a problémájával. Legfeljebb egy női szociális munkással tudna beszélni róla, mivel a férfiakkal erről a témáról érthetően nem szívesen osztják meg a gondjaikat. Társadalmi szinten gyakran úgy kezeljük, mintha a menstruációhoz kapcsolódó szociális problémák az „egyén magánügyei” lennének – így viszont láthatatlanná válik, ha valaki nem tudja megoldani. Ha pedig nem beszélünk róla, nem lesz változás és pontosan ez az oka annak, hogy arra törekszünk, a menstruációs szegénységről való diskurzus teret kapjon”- mutat rá a probléma láthatatlanságának fő okaira Parák Eszter, ugyanakkor hozzáteszi, hogy biztató, hogy egyre több egyetemi szakdolgozat és kutatás témája a menstruációs szegénység, valamint a sajtó is egyre gyakrabban foglalkozik a problémával.

Intimbetét helyett: a rongyoktól a zokniig

Mit tesz ma, akinek nincs lehetősége modern eszközöket – például menstruációs kelyhet, hipoallergén betétet vagy más korszerű terméket – vásárolni? Azok, akiknek nincs erre pénzük, sokszor kénytelenek olyan megoldásokhoz nyúlni, mint a vatta, rongy, papír zsebkendő, pamutdarab.

„A kulturális közegnek itt is nagy szerepe van. Például bizonyos közösségekben a tampon használata nem elfogadott. Hajléktalan nők pedig sokszor zoknit használnak betét helyett, mert azt lehet kérni anélkül, hogy magyarázkodniuk kellene. És itt kapcsolódik össze újra az anyagi helyzettel az egészség kérdése is: a menstruációs szegénység nem pusztán gazdasági probléma, hanem súlyos egészségügyi kockázatot is jelent. Ha valaki nem megfelelő, nem higiénikus eszközöket kénytelen használni, az komoly fertőzésekhez, egészségügyi problémákhoz vezethet”- árnyalja tovább a képet Parák Eszter.

2025-ben még mindig nők ezrei vannak olyan élethelyzetben, hogy nem tudják megfizetni a menstruációs termékeket, emiatt gyakran kimaradnak az iskolából, a munkából is. Leginkább a hátrányos helyzetű térségekben figyeltek fel arra a problémára, hogy a tanköteles korú gyermeklányok hiányzása az oktatási intézményből jelentősen megnövekszik akkor, amikor menstruál, mert az ahhoz szükséges eszközöket, termékeket anyagi okok miatt a család nem képes biztosítani. Azt gondolnánk, hogy egy fejlett országban, mint Magyarország, ez nem történik meg – de sajnos ez a valóság, ami a legszegényebb családok mellett a középosztálybeli nőket és lányokat is érinti.

A menstruáció bizalmi kérdés is

A menstruáció a női lét természetes velejárója, de a téma sok társadalomban még mindig tabunak számít. Ezt a képet erősíti meg az a kutatás is, amelyet a dm nemzetközi szinten végzett el tavaly a Spectra Kutatóintézettel közösen. Összesen 6000 nőt kérdeztek meg 11 dm-országban, melyből az derült ki, hogy a kutatásban résztvevők 60 %-a úgy érzi, a menstruációs fájdalmak témája, a higiéniai szükségletek és a menstruációs termékekhez való hozzáférés kérdései nem jelennek meg kellő súllyal a közbeszédben. Sokak számára pedig a menstruáció a stigmatizáció és a szégyen érzésével kapcsolódik össze.

„Ahhoz, hogy valaki nyíltan beszéljen a saját menstruációjáról, nagyon erős bizalmi kapcsolat szükséges. Elméleti szinten persze könnyebb: beszélhetünk másvalaki ciklusáról, általánosságban. De az, hogy valaki saját magáról beszéljen, már egészen más. Egy szociális munkás nem mehet oda valakihez úgy, hogy „Mikor jött meg utoljára?” – ilyen kérdést legfeljebb egy orvos tehet fel ismeretlenül. Ezért különösen értékesek azok az alkalmak, amelyeket a dm-mel és a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületével közösen szerveztünk az elmúlt hónapokban. 12-14 éves lányok számára tartottunk lányklubot Tarnabodon, Tiszabőn, Tiszaburán, Nyírpilisen, Gyulajon, Sajókazán és Gyöngyöspatán tavaly december és idén május között két-két alkalommal, melyeken összesen 200 lány vett részt. Ezeken az alkalmakon bármiről kérdezhették a lányok az orvostanhallgatókat, akik a menstruációról, a higiéniáról és a betegségek megelőzésének fontosságáról is beszéltek a tanóránál kötetlenebb, bizalmi légkörben. A Jelenlét pontokon rendszeresen tartunk női klubokat. Ezeken az alkalmakon gyakran csak annyi történik, hogy együtt főzünk vagy beszélgetünk női témákról – és idővel előkerülnek az intimebb kérdések is. Van, aki épp most készíti fel a lányát az első menstruációra, más épp a menopauzán megy keresztül. Megosztják egymással, mi történik velük, mi foglalkoztatja őket, a kollégáink pedig segítenek információhoz jutni, vagy ha szükséges, akkor intim higiéniás termékeket is kérhetnek tőlük”- meséli Parák Eszter a saját tapasztalatokat, majd hozzáteszi:

Ezért is kiemelkedően fontos a Magyar Máltai Szeretetszolgálat számára a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének támogatása. Ők hitelesen, szakmailag megalapozottan tudnak segíteni a lányoknak – ráadásul életkorban is közel állnak hozzájuk, így gyorsabban kialakul a közvetlenség, az őszinte párbeszéd.”

Kiindulópont a változáshoz

A menstruációs szegénység nem a nők magánügye – társadalmi ügy, amelyet közösen kell megoldanunk.

„Mi abban hiszünk, hogy minden közösségben a saját helyzethez igazodó válaszokat kell megtalálni. De ha nagyobb ívben gondolkodunk, akkor az egyik legfontosabb lépés az, hogy ez a téma kikerüljön a tabuk köréből. Ebben már van előrelépés: egyre többet beszélünk róla a médiában, az egészségügyben, a kisközösségekben. Már önmagában az is eredmény, hogy a „menstruációs szegénység” kifejezés létezik a magyar nyelvben, és tudjuk, mit jelent. A nyílt beszéd már önmagában oldja a problémát, mert információhoz juttatja az érintetteket és ez a kiszolgáltatottságot is csökkenti”- vázolja a menstruációs szegénység enyhítésére tett törekvések lehetséges irányait Parák Eszter.

A másik nagyon fontos tényező az elérhetőség. Sok kis településen nincs bolt, vagy ha van, ott a menstruációhoz szükséges termékek vagy nem kaphatók, vagy aránytalanul drágák. Egy többgyermekes anya – teljesen érthető módon – előbb a gyerekei étkezését, ruházkodását biztosítja, az iskolai kirándulásukat fizeti ki, és csak ha ezekre futja, akkor gondol magára. Az, hogy betétre már nem marad pénz, nem ritka – inkább megoldja máshogy.

„A dm támogatásával megvalósuló közös programunkban nemcsak ismeretet adunk át, hanem konkrét segítséget is nyújtunk. A dm rendszeresen biztosít adományokat, amelyeket eljuttatunk azokhoz, akiknek szükségük van rá. Emellett más kezdeményezések is léteznek, mint például a „Nem luxustáska” civil kampány, amelyben használt, de jó állapotú táskákba csomagolt intimhigiéniai eszközöket ajánlanak fel a jó szándékú adományozók, melyeket a Szeretetszolgálat juttat el a rászoruló nőknek. Rövid távon az is nagy segítség, ha ezeket a termékeket elérhetővé tesszük – akár adományozással, akár partnerségi programokon keresztül. Hosszú távon azonban rendszerszintű változások kellenek, és ebben vannak jó nemzetközi példák is. Ami fontos: ha egy lány vagy nő segítséget kér – információt, eszközt vagy egészségügyi támogatást – akkor azt biztonsággal, nyíltan megtehesse. Mi ezt tartjuk az egyik legfontosabb kiindulópontnak a változáshoz”- mondja a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa.