– Milyen jelei lehetnek a változókor beköszöntének?

– A változókor beköszöntének kezdeti – és egyben legegyértelműbb – tünetei a menstruációs ciklus változásai, ezen kívül a hormonális változások miatt jelentkező hőhullámok, alvászavarok, a libidócsökkenés, az anyagcsere átalakulása – többnyire lassulása – és az ezzel összefüggő hasi hízás. A menopauza velejárója a bőr és a haj minőségének a megváltozása is, és ha nem teszünk ellene, akkor a csökkenő izomtömeg és csontsűrűség. Persze nem törvényszerű, hogy az egész tünetarzenál megjelenjen, van, akinél az alvásproblémák a hangsúlyosabbak, míg másoknál a hőhullámok vagy a szaporodó pluszkilók. Ám ahelyett, hogy ezeknek a lehetséges tüneteknek a passzív elszenvedőivé válnánk, érdemes az egészségünket és az életünket saját kezünkbe venni és aktívan tenni azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

– Ezt hogyan tudjuk megvalósítani?

– A fizikai tüneteknek lehet egy nagyon szép, problémamentes átmenete is. Ha fizikálisan egészségesek vagyunk, harmóniában és egyensúlyban élünk, ha egészséges, ép hormonrendszerrel lépünk bele a változókorba, akkor nem jelentkeznek a kellemetlen tünetek (vagy legalábbis csak nagyon enyhe formában): a vérzészavarok, a hízás, az alvásproblémák, a hangulatingadozások és a metabolikus szindróma kialakulása is megelőzhető. Persze vannak törvényszerű változások, ilyen például a progeszteron- és az ösztrogénszint csökkenése, ami olyan problémákat is okozhat az előbb említettek mellett, mint a hajhullás, a haj elvékonyodása vagy a bőrünk állagának megváltozása.

Sajnos nálunk még nincs annak kultúrája, hogy a gyermekszülésből regenerálódva már akár huszonévesen arra koncentráljunk, hogy hogyan tudnánk megőrizni a testi-lelki egyensúlyunkat és hajlamosak vagyunk az utolsó utáni pillanatig nem foglalkozni ezzel, csak akkor, ha már a kellemetlen, sokszor életminőséget rontó tünetek megjelentek. Aztán amikor szakemberhez fordulunk, ott szembesülünk a lesújtó diagnózissal, hogy ez bizony már a változókor, amire még egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Ezért is tartom küldetésemnek, hogy erre minél több nőtársam figyelmét felhívjam. Én már nagyon régóta (huszonéves koromtól) képben vagyok a saját egészségi állapotomat illetően és ennek köszönhető, hogy a változókorba érve, 51 évesen sincsenek panaszaim, harmonikusnak érzem az átmenetet. Persze én is tapasztalok hőhullámokat, nálam is változnak a hormonszintek, látom, hogy a progeszteronom csökkenésével hogyan változik az alvásom minősége, de egyrészt értem, hogy mi miért történik velem, nem sokkhatásként zúdul rám, másrészt ezek a változások arra ösztönöznek, hogy úgy igazítsam az életmódomat, a szokásaimat, hogy azok minél inkább az egészségemet, a testi-lelki egyensúlyomat szolgálják.

Számomra a női lét egyik nagy csodája, hogy serdülőkorban kislányból egyszer csak termékeny nővé válunk. Ezt a hosszú, termékeny időszakot zárja le a menopauza és mivel napjainkra már jócskán kitolódott az átlagéletkor – a 2022-es statisztikák szerint a mai magyar nők várható élettartama 79 év –, így gyakorlatilag életünknek egyharmadát töltjük menopauzában, és postmenopauzában. Ha pedig a perimenopauza éveit is ide számoljuk, akkor még többet.

– Mit javasolsz a nőknek, mit tehetnek azért, hogy az átmenet a termékeny időszakból a menopauzába valóban harmonikus és zökkenőmentes lehessen?

– A legelső lépés, hogy a gyermekszülést követően nem szabad a könnyebb utat választani és szőnyeg alá söpörni a problémákat. Ehelyett inkább figyeljük a testünk változásait és törekedjünk arra, hogy visszaállítsuk azt az egyensúlyi állapotába. A hormonrendszerünket sok oldalról éri támadás, kezdve a hormonális fogamzásgátlókkal vagy a kozmetikai szerekben, tisztítószerekben található xenoösztrogénekkel, az alváshiányon és a felborult cirkadián ritmuson át, amivel ugyancsak a hormonrendszerünket nyírjuk, egészen az anyagcsere-zavarokig.

Sajnos néha az orvosok sem veszik komolyan a változókorban lévő nőket. Egyik ismerősöm, aki azért ment el szakemberhez, mert zavarta, hogy évről évre folyamatosan és alattomosan kúsztak fel rá a pluszkilók, azt a választ kapta a panaszára, hogy nyugodjon meg, hiszen ez teljesen normális jelenség az ő korában. Hatalmas tévhit, hogy ennek így kell lennie! Ám ha tenni akarunk ellene, akkor oda kell figyelnünk magunkra, nyomon kell követnünk a változásokat a testünkben. Nyilván változik az anyagcserénk az évek során, de ha azt látjuk, érezzük, hogy valami más lett a működésében, annak igenis alaposan utána kell járni és nem szabad belenyugodni abba, hogy ez egyre rosszabb lesz.

Már 35 éves kortól, de legkésőbb 40 évesen el kell kezdeni foglalkozni magunkkal, mert akkorra a szervezetünk már nem lesz képes teljes mértékben kompenzálni a negatív hatásokat, elkezd fáradni, kimerülni. Lehet, hogy addig sok mindent büntetlenül megtehettünk, de egy idő után a testünk veszít a regenerálódó képességéből. A másik lényeges aspektus, ami miatt nem úgy fog működni a szervezetünk, mint huszonévesen: a tápanyaghiány. Egy 25-30 éves nőnél még kevésbé vannak ennek feltűnő jelei, maximum akkor kerül előtérbe, ha nem jön össze a baba, mert már a termékenység is sérült a mikrotápanyagok hiánya miatt. Idővel azonban ez a sok mikrotápanyaghiány olyan szinten halmozódik, hogy a test már nem képes ellensúlyozni.

– Ez a tápanyaghiány mitől alakulhat ki?

– Az elfogyasztott élelmiszerek rossz minőségétől. Az emésztőrendszer károsodik, emiatt rossz a felszívódás, de ha még működik is, egyre rosszabb lesz, mert az élelmiszerek minősége a talaj tápanyagtartalmának a silánysága miatt folyamatosan romlik. A mikrotápanyaghiány kialakulásának az is oka, hogy rengeteg üres kalóriát fogyasztunk a feldolgozott, manipulált élelmiszerek miatt. A rossz táplálkozási szokásainknak pedig egyenes következménye, hogy egyre kevesebb értékes tápanyag jut be a szervezetünkbe és halmozódik a nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok hiánya, így törvényszerű, hogy egy bizonyos életkor után beüt a krach.

– Mit tehetünk az ellen, hogy beüssön a krach?

– Annak ellenére, hogy ma már nagyon kevés a tápanyag az ételeinkben, mégis még mindig ez a legkomplexebb formája a tápanyag utánpótlásnak, mert az így hasznosul legjobban. Persze azt hozzá kell tenni, hogy ha valaki a lehető legtökéletesebben étkezik, akkor sem tud már annyi mikrotápanyagot bejuttatni a szervezetébe, amennyire szüksége lenne, én mégsem tanácsolom azt, hogy engedje el ezt az irányt, inkább arra buzdítok mindenkit, hogy az egészségtudatos táplálkozás mellett gondoskodjon a megfelelő étrend-kiegészítésről is.

– Milyen a jó étrend-kiegészítő? Hogyan válasszunk, hiszen hatalmas a választék?

– Valóban, a táplálékkiegészítőknek ma már hatalmas a választéka. A választásnál arra érdemes figyelni, hogy a termékek 100%-os tisztaságúak legyenek, felesleges hordozóanyagok és szennyeződések nélkül, a hatóanyagtartalmuk pedig standardizált legyen. Persze, hogy ezekből mennyi szívódik fel, az a bélrendszerünk állapotán múlik: minél inkább egyensúlyban van a bélflóránk, annál jobb a felszívódás. Ám itt még nincs vége a történetnek, mert még ha a tápanyag hatékonyan fel is tud szívódni, ezeknek a mikrotápanyagoknak a biológiai hasznosulása eltérő, a mértéke pedig attól függ, hogy a mikrotápanyag milyen biokémiai formában van jelen a táplálékkiegészítőkben. Vegyük például a magnéziumot, amely különböző sókötések formájában fordul elő a természetben. A felszívódása egy szervetlen sókötésű magnéziumnak is lehet tökéletes, ugyanakkor a biológiai hasznosulása nagyon alacsony. A szerves sókötésű magnéziumoknak ugyancsak jó a felszívódása, de például a magnézium-citrát emésztőrendszeri problémát okozhat az arra érzékenyeknél. Így fordulhat elő, hogy valaki évekig szed magnéziumot, mire kiderül, hogy az általa választott formában az semmit sem ért, mert egyáltalán nem tudta hasznosítani a szervezete.

– A megfelelő étrendkiegészítők rendszeres szedése mellett mire figyeljünk még oda, ha egészségesek szeretnénk maradni?

– Ne együnk manipulált élelmiszereket, ha lehetőségünk van rá, saját magunk készítsük el az ételeinket. Együnk minél változatosabban: fogyasszunk bátran tojást, húst, halat, belsőségeket, fermentált ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket, rizst, kölest, quinoát, édesburgonyát, burgonyát, gyökérzöldségeket, alkalmanként esetleg jó minőségű, kovászolt kenyeret, ezektől még soha senki nem lett beteg. A készételeket viszont, ha lehet, kerüljük: a pulykanyesedékből készült pogácsa, amit megtöltenek gyorsan érlelt sajttal, majd utána még be is panírozzák és lefagyasztják, nem táplálék!

A káros szokások ugyancsak megnehezítik a szervezetünk dolgát.

Figyeljünk oda a serdülőkorú lányainkra is, ne hagyjuk őket koplalni, mert azzal teljesen tönkreteszik a hormonrendszerüket! Persze ebben annak is szerepe van, hogy általában sem az iskolákban, sem a munkahelyeken nincs lehetőség normális, minőségi – és egyben megfizethető – étkezésre, illetve nem áll rendelkezésre megfelelő idő arra, hogy valaki kényelmesen meg tudjon ebédelni. Ezt az étkezési kultúránk részévé kellene tenni, mert nagyon fontos. Az ideális persze az lenne, ha az ebédszünetbe még egy séta is beleférne, hogy egy kis levegő és napfény is érje a testünket, de ma ez még utópia.

– Mit üzensz azoknak, akik időhiányra hivatkozva nem változtatnak, holott a testük már jelzi, hogy gond van?

– A saját sorsunkért és egészségünkért mi felelünk, nekünk kell megteremtenünk a lehetőséget arra, hogy legyen helye az életünkben az egészséges étkezésnek, alvásnak, sportnak és a regenerálódásnak. Én vagyok az élő példa rá, hogy ezt meg lehet valósítani. Huszonnyolc évesen egy luxusszállodának voltam a menedzsere, de a munkában mentálisan, testileg és lelkileg is teljesen tönkrementem. Egy szép napon teljesen felmondta a testem a szolgálatot, nem bírtam felkelni az ágyból, és mint kiderült, addigra már kialakult nálam egy súlyos krónikus betegség. Szerencsére jó kezekbe kerültem és az épülésem alatt lehetőséget kaptam arra, hogy átgondoljam és újradefiniáljam a prioritásokat az életemben. Magamat és az egészséget választottam, így kiszálltam a mókuskerékből. Egy életünk van, a döntés a mi kezünkben van, hogyan akarjuk leélni.

– Beszéljünk egy kicsit a változókorban bekövetkező testi változásokról, az öregedésről!

– Az öregedés természetes folyamat, de az, hogy hogyan öregedünk, csak rajtunk múlik. Az egyik esztétikai klinikán, ahol góckutatással foglalkozom, nagyon hatékony non-invazív terápiák is hozzáférhetők és ezekkel az én arcomat is szokták kezelni. Ezeket a kezeléseket nem tartom ördögtől valónak, szerintem igenis van helyük egy változókorban lévő nő életében is, csak a mértéket kell megtalálni, nem szabad túlzásokba esni. Én nem feküdnék plasztikai sebész kése alá, nem szeretném, ha megváltoznának a vonásaim, de a kozmetikai kezeléseket szuper dolognak tartom, mert a szép, ápolt, egészséges bőr minden életkorban fontos. Klassz, hogy már számtalan lehetőség van arra, hogy természetes, testazonos módszerekkel késleltessük a bőrünk öregedését. Ilyen például, amikor a saját vérplazmánkat injektálják a bőrünkbe, amitől annak vitalitása, önregenerálódó képessége megsokszorozódik.

Én is szeretnék szépen megöregedni, de nem akarom eltüntetni a ráncaimat. A problémát leginkább abban látom, amikor valaki nem találja meg önmagában a harmóniát és azt gondolja, hogy azt egy plasztikai beavatkozástól – vagy rosszabb esetben azok sorától – kapja meg. Miközben kívülről átalakul, belül semmit nem tesz annak érdekében, hogy az ő fizikai-lelki állapota egészséges maradjon, kiegyensúlyozott legyen. Én abban hiszek, hogy az tükröződik rajtunk, amilyenek belül – mentálisan, lélekben – vagyunk.

Nézzük csak meg a híres színésznőket! Aki önazonos és odafigyel a testére, lelkére, az gyönyörű marad mindenféle plasztikai beavatkozás nélkül is, 50-60-70 évesen, sőt még afelett is! Én is hiú vagyok, szeretnék szép lenni, ezért ápolom a bőrömet, a hajamat és a testemet. Nem koplalok és erről mindenkit lebeszélek, mert nemcsak káros az egészségre, de egy bizonyos kor felett nem is szép egy aszaltra éheztetett test látványa. Az egyetlen módja, hogy szép, feszes, tónusos maradjon a testünk, a rendszeres sport, az izomépítés, mert akkor az izmok kitöltik a bőrt.

Azt tartom a küldetésemnek, hogy minél több változókorban lévő nőt meggyőzzek arról, hogy ez egy új életszakasz, ami új életmódot kíván. Semmi extrém nincs ebben, ugyanolyan, mint amikor a serdülőkorba érkező kamaszunknak elmagyarázzuk, hogy az első menstruációval mi változik meg a testében, hogyan kell ápolnia magát, mire kell ügyelnie. Egy kismamának is megtanítjuk, hogy a terhesség alatt mi történik a testével, mire kell odafigyelnie, sőt, most már azt is, hogy a gyermekágyi időszakban milyen változások történnek vele, és hogy utána hogyan tud majd regenerálódni. A menopauzában lévő nők magukra vannak hagyva. Fel kell őket karolni, kézzel fogható tanácsokkal kell ellátni őket.

Optimális esetben egy várandósságra is felkészülünk, ugyanígy kellene tudatosan felkészülnünk a változókorra is, ami ha akarjuk, ha nem, egyszer beköszönt az életünkbe, senki nem ússza meg, sőt, mi több, életünk egyharmadát ebben fogjuk tölteni. A tagadás helyett fogadjuk ezt el és készüljünk fel a változásokra időben!

Amerikában már magától értetődőnek tartják, hogy a nőknek van egy ilyen életciklusa is. Mi ilyen szempontból még kicsit le vagyunk maradva, tabusítjuk, szégyelljük, mert megbélyegzésként éljük meg, az öregedés, az öregség és a terméketlenné válás szinonimájaként tekintünk rá, pedig nem kellene. Ez még korántsem az időskor. Fizikailag aktívak vagyunk, szellemileg meg még inkább! Sőt, én azt gondolom, hogy ez egy fontos fordulópont az életünkben, hiszen már nincsenek kisgyerekeink, akikről nap mint nap gondoskodnunk kellene, nem nehezedik a vállunkra akkora megfelelési kényszer, mint fiatalon. Ez az időszak nagyszerű lehetőség az újjászületésre. Én úgy érzem, hogy innentől kezdve én következem. Semmiről nem kell lemondani, de eljött az ideje, hogy végre önmagunkkal és a valósággal is szembenézzünk.