– A közösségi média, a filmek és sorozatok, a reklámok mind azt sugallják, hogy a nő csak addig nő, amíg fiatal, ránctalan és termékeny. Ez az értékítélet pedig nők ezreit taszítja az egyre drasztikusabb szépészeti beavatkozások spiráljába. Neked mi a véleményed erről a jelenségről? Szerinted mitől lesz egy nő igazi nő?

– Vallom, hogy a boldogságunk nem a ránctalanság és az életkor függvénye. Egy nő 50 felett is nő és a ráncaival együtt is lehet gyönyörű, ha magabiztos, önazonos és jólápolt. Bármelyik életkorban lehetünk „jónők”, de abban, hogy ezt így is érezzük, sokat segít, ha találunk követendő mintákat, támogató közeget és az is lényeges, hogy a külsőségek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapjanak a belső értékeink, melyek segítenek az önbizalmunk megtartásában. Mert a test öregszik és ezzel nehéz szembesülni még egy egészséges önértékeléssel rendelkező nőnek is, de fontos, hogy ne írjuk le magunkat csak azért, mert elmúltunk 50 vagy 60 évesek, értékeljük az életet és legyünk képesek változni, változtatni olyan irányba, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. A lényeg abban rejlik, hogy az egyensúlyt megtaláljuk, ne billenjen el a mérleg nyelve sem az elhanyagoltság, sem a túlplasztikázottság állapotába. A hangsúly a jólápoltságon és a harmonikus megjelenésen legyen.

– Milyennek látod a mai ötvenes, hatvanas nőket, az önmagukhoz való viszonyukat?

– Mi, 50 pluszos nők, a testünk negatív irányú változását, öregedését nagyon nehezen éljük meg. Valahogy ez az értékmérőnk és rendkívül kritikusan viszonyulunk magunkhoz. Sok hozzám forduló hölgynél tapasztalom, hogy elégedetlen a testével, a megjelenésével: „nagy a fenekem”, „narancsbőrös a combom”, „ráncos a nyakam”, „petyhüdt a szemhéjam” és még folytathatnám a sort, milyen negatív jelzőkkel ostorozzák magukat és az, hogy a fiatalkori önmaguk és a közösségi médiában látott hírességek jelentik a mércét, csak még inkább fokozza az elkeseredettségüket, hiszen mit látnak mindenhol? 60 évesen is feszes arcokat, tökéletes testeket. Nézzük csak meg például Demi Moore-t, aki hihetetlen átalakulásával már hónapok óta lázban tartja a női közönséget. Ám azt elfelejtjük, hogy számára létkérdés a legjobb forma, plasztikai sebészek, sminkesek, fodrászok és stylistok hada dolgozik a megjelenésén. Így sem ő, sem más, hozzá hasonló hollywood-i díva nem lehet reális követendő minta. Sokszor érzünk irigységet, haragot a kortalan, az idő kerekét látszólag visszaforgató hírességek láttán, mert ők megtehetik, amit mi, átlagemberek nem. Persze a fő frusztrációt legfőképpen az jelenti számunkra, hogy ők állnak mintaként fókuszban.

Nyilván 50, 60 évesen minden nőben él egyfajta nosztalgia az egykori, huszonéves önmagával kapcsolatban és visszasírja azt a hamvasságot, frissességet és bájt, ami a fiatalságnak a sajátja, de el kell fogadni, hogy azt az állapotot már nem lehet visszahozni. Meg kell tanulni elfogadni a változást és élni annak a lehetőségeivel. Ebben is érdemes az arany középúton maradni. Jó minőségű kozmetikumokkal, kezelésekkel, egy finom sminkkel és testalkatunkhoz, korunkhoz illő öltözködéssel éveket tagadhatunk le a korunkból. A slow-agingről egyre többet hallani, ami teret ad mind a külsőségnek, mind a fizikai jóllétnek, de nem túlzó módon. Napjainkban hatalmas szélsőségeket tapasztalhatunk mind a szépség-, mind a test- és fiatalságkultusz területén, de hiszem, hogy ez előbb vagy utóbb le fog csengeni, mint ahogy az évszázadok során egymást követő szépségideálokat is sorra felváltotta valami új eszménykép és trend.

– Kiket tartasz a természetes, öntudattal öregedés példaképeinek külföldön és hazánkban?

– Külföldön rengeteg olyan kezdeményezés van, amely a természetes öregedés szépségére hívja fel a figyelmet. Gondoljunk csak Sophie Marceau-ra vagy Monica Belluccira, Helen Mirrenre! Vállalják a ráncaikat, a testük változásait és bár már nem fiatalok, mégis gyönyörűnek látjuk őket, mert önazonosak, magabiztosak, eleganciát, öntudatot, mélyről jövő női energiát sugároznak. Női magazinokban egyre nagyobb teret adnak ezeknek a híres nőknek, elindultak body positivity, Ageism Is Never In Style mozgalmak, vagy az „ezüst az új fekete”, a „látható kor” social media csoportok, de ezek mind külföldi oldalak. Ezen a területen mi, magyarok sajnos nagyon le vagyunk maradva. Bár van már kifejezetten középkorúaknak modellügynökség Magyarországon is, külföldön ez már régóta működő dolog. Nálunk azok a nők, akik most 50, 60 évesek, nem szívesen mutatják meg magukat, illetve ha erre nyitottak is lennének, nincs rá lehetőségük. Nagyon jó lenne hiteles magyar nőket megmutatni magazinokban és azért mondom, hogy hiteles, mert Magyarországon is jócskán látok túlkapásokat, a túlzott esztétikai beavatkozások, a nem harmonikus öltözködés terén.

Nevetséges, hogy sok helyen még szemránckrémet is huszonévesekkel reklámoznak a nagy cégek.

– Mennyit számít az, ha valakinek jó a stílusérzéke és biztos kézzel választ olyan ruhadarabokat, amelyek kiemelik az előnyös adottságait?

– Hiszek a kifinomult stílusban, a jó stílusérzék erejében. Mára pedig már tudományosan is bizonyított tény, hogy az öltözködésünk kihat a gondolkodásunkra is. A pszichológiában enclothed cognition-nek (az öltözet által befolyásolt gondolkodásnak) nevezik azt a jelenséget, mely szerint a ruháink nemcsak viselkedésünkre és érzéseinkre, de világlátásunkra is hatással lehetnek, a ruházatunkhoz társított jelentések befolyásolják a gondolkodásunkat, értékítéletünket. Például a márkás ruhákat gyakran a státusszal és a gazdagsággal kapcsoljuk össze, ezért ezek viselése különleges önbizalmat adhat. Hasonlóképpen, a sportos öltözet motiválhat az edzésre, az élénk színek pedig javíthatják a hangulatunkat, míg a formális ruhák magabiztosabbá tehetnek. Mindig az a legjobb, ha olyan darabokat választunk, amelyek hitelesen tükrözik az egyéniségünket és ugyanez igaz a sminkre is. Gyönyörűen lehet sminkelni egy idősebb arcot is, csak tudni kell, hogy hogyan. Egy finom, decens makeup minden nőnek jól áll. Persze a belső munkát nem lehet megspórolni. A külsőnk ápolása, a személyiségünk, önismeretünk fejlesztése, a lelkünkre való odafigyelés együtt vezet el a pozitív önértékeléshez és az egészséges önbizalomhoz, ami aztán a külsőnkön is láthatóvá válik, mert aki egészséges önbizalommal rendelkezik, az sugározza a harmóniát, azt, hogy ő rendben van, a ráncaival, megváltozott kontúrjaival együtt. Hiszem, hogy minden nőben ott rejlik a királynő, az elegancia és a kifinomultság, és hogy ez a szépség nem kiváltság, hanem egy természetes adottság, amit egy kis tudatossággal és odafigyeléssel bárki kihozhat magából, bármely életkorban. Vallom, hogy a „jónőség” nem életkor függvénye, de tanulni kell, hogyan válhatunk azzá, és hogy el is higgyük magunkról, hogy azok vagyunk, még akkor is, ha már nem vagyunk fiatalok és ránctalanok.

– Honnan, kiktől inspirálódhatunk az idősebb korban is magabiztossá válásban? Honnan szerezhetünk egészséges mintákat a szépen öregedésre?

– Jómagam utazások során, külföldről vett mintákból inspirálódok. Olaszországot, ahol kultúrája van a szépségnek, korra, nemre való tekintet nélkül, ezért is nagyon szeretem. Mindig csodálattal tölt el, hogy egy olasz nő semmilyen körülmények között nem lép ki az utcára anélkül, hogy ne lenne tökéletes a megjelenése, mindegy, hogy 30 vagy 60 éves. Annyira szenzációsan tudnak öltözködni még 70, 80 évesen is! Persze mindehhez hozzátartozik az is, hogy Olaszországban „mamakultusz” van és egy erősen matriarchális társadalomról beszélünk, ahol a nőknek valódi, fontos státusza, értéke és megbecsült helye van. Úgy látom, hogy a magyar nők a társadalmi, magánéleti elvárások kereszttüzében kicsit el vannak veszve és szélsőségesen le vannak terhelve. Itthon nagyon nehéz megfelelni annak az ideálnak, hogy a nő legyen egyszerre tökéletes anya, feleség, ugyanakkor építsen karriert, anyagilag legyen önálló. Szerepvesztettek vagyunk, keressük a helyünket ebben a rendszerben. Ráadásul nekünk, magyar nőknek még nincsenek az olasz nőkhöz hasonló, több generációra visszanyúló mintáink. A mostani ötveneseknek, hatvanasoknak a szüleik, amikor ennyi idősek voltak, teljesen más életfázisban voltak, öregebbnek látszottak. Akik most 50-60 évesek, számukra nagy feladat ennek a korszaknak az újraértelmezése, a felmenőiktől nem kaptak erre vonatkozó útmutatót, miközben az új minta pedig még nem alakult ki. A nyugati, jóléti társadalmakban ilyen szempontból előrébb járnak. A folyamat ugyan már nálunk is elindult, de úgy gondolom, még sok időre van szükség, hogy eljussunk oda, ahová el kell jutnunk. Egy azonban biztos, rajtunk múlik, mit örökítünk át az utánunk következő generációknak.

Testkép podcastunkban Lustalánnyal beszélgettünk a body positivityről!