– Csak én érzékelem úgy, mintha a testi-lelki „nem-jóllét” napjainkra tömegessé vált volna és már nemcsak az idősebbeket érintenék a különféle panaszok, de az egészen fiatalokat is?

– Azt látom a saját praxisomban és a környezetemben is, hogy nemcsak hogy több beteg van, de a betegségek életkorilag is előretolódtak. Azok a kórképek, amelyek régen jellemzően a 60-70 felettieket érintették, most már a 30-40 évesek generációjában is megjelentek és sajnos a gyerekeknél is egyre több az olyan betegség – például a pajzsmirigyproblémák, az inzulinrezisztencia vagy az emésztőrendszeri panaszok –, amelyek korábban nem fordultak elő vagy csak nagyon ritkán az ő korosztályukban.

Napjaink ijesztő tendenciája az is, hogy robbanásszerűen megnőtt az autoimmun- és daganatos betegségek száma. Gyerekeknél pedig nagyon gyakoriak az idegrendszeri eltérések, az autizmus-spektrumzavar, a figyelemzavar és az ADHD. Emellett nagyon sok páciensnél találkozok azzal a jelenséggel, hogy bár az életminőségüket negatívan befolyásoló panaszaik vannak, a tünetegyüttesüknek még sincs diagnózisuk és hiába keresik a megoldást.

– Milyen okokat látsz ezeknek a jelenségeknek a hátterében?

– Az egyik fő ok a táplálkozási kultúránk megváltozásában keresendő. Rengeteg feldolgozott élelmiszert, adalékanyagot, tartósítószert, növényvédő szert fogyasztunk akaratunkon kívül is, ami hatalmas terhet ró a szervezetünkre. Másrészt viszont azok a jótékony vitaminok, ásványi anyagok és értékes enzimek, amelyeknek a táplálékból kellene felszívódniuk, sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen, vagy még rosszabb esetben, teljesen hiányoznak. Gyakorlatilag nemcsak Magyarország, de egész Európa hiányt szenved olyan fontos ásványi anyagokban, mint például a szelén vagy a magnézium.

A táplálkozási hiányosságok, a tápanyaghiány illetve a születés körülményei – a természetes szülés helyett a császármetszések magas száma – és az antibiotikus kezelések miatt az emberek bélflórája nagyon rossz állapotban van, ami egy felborult, rossz irányba eltolódott baktériumközösséget jelent. Ezek a baktériumok nem tudják azokat az anyagokat megtermelni, amire szükségünk lenne, sőt, akár még el is vonnak olyan jótékony összetevőket a táplálékból, amelyeknek pedig fel kellene szívódnia. Ez a magyarázata a tömeges vas- és/vagy B12-vitaminhiánynak és a sokféle gyulladásnak a szervezetben.

A másik ok a nehézfém túlterheltség, ami nagyrészt a halmozott ásványianyag-hiányból, másrészt a hatalmas környezeti terhelésből adódik. A szervezetben felhalmozódott nehézfém mennyiséget a testünk már nem képes kompenzálni, erre utalnak a különféle tünetek és betegségek is, melyek főként a hormonháztartásunkat és az idegrendszerünket támadják: a pajzsmirigy-alul- vagy éppen túlműködés, az autoimmun eredetű Hashimoto-kór, az inzulinrezisztencia, a diabétesz, nőknél a meddőség, a korai petefészek-kimerülés vagy az idegrendszer állapotának romlásával összefüggő kórképek (például az Alzheimer-kór), gyerekeknél pedig az autizmus-spektrumzavar. És akkor még nem is beszéltünk a krónikus fertőzésekről, a perzisztens vírusokról, melyeket a Covid aktivált, erősen megdobva a daganatos- és autoimmun betegségek számát.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett sem, hogy a világjárvány a lelkünket is erősen megtépázta. A karantén alatt az életünk túlzottan áttevődött az online térbe, emiatt a személyes kapcsolódások, interakciók száma drasztikusan lecsökkent, ami szerintem alapvetően mond ellent az emberi természetnek. Merthogy mégiscsak társas lények vagyunk.

Az emberek gyakorlatilag Faraday kalitkában élnek. Elképesztő, mekkora elektromos sugárzásnak vagyunk kitéve folyamatosan, nem csoda, hogy mindenki küzd valamilyen egészségügyi problémával. Elég, ha csak az alvászavart említem, amely képes a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyt is kibillenteni az egyensúlyából, de hosszasan sorolhatnám még, hogy milyen egyéb következménye lehet annak, hogy ez az elektroszmog tulajdonképpen a nap 24 órájában körbevesz bennünket és szinte lehetetlen kiküszöbölni.

– Megdöbbentett egy veled készült interjúban elhangzott mondatod, miszerint az édesanya szervezetének a rossz állapota, bélflórájának a csökkent diverzitása már magzati korban predesztinál bizonyos betegségeket, vagyis a magzat eleve „mínuszból” indul.

– Ez sajnos valóban így van és nehezítő körülmény az is, hogy míg régebben 20 éves koruk előtt szültek a nők, addig napjainkra ez kitolódott 40 felé. Pedig minél később szül valaki, annál nagyobb az ásványianyag-hiány és annál jelentősebb a méreganyag- és nehézfém terheltség a nők szervezetében, ezen kívül minden egyes antibiotikum kezelés, feldolgozott élelmiszerfogyasztás, adalékanyag – például a maltodextrin vagy a cukoralkoholok – is károsítják a bélflórát. Minél idősebben szül valaki, annál nagyobb hátrányból indul a baba, és ha ehhez hozzájön még az is, hogy császármetszéssel születik, akkor még azzal a jótékony flórával sem találkozik, amit a hüvelyi úton születés során természetszerűleg megkap. Természetesen tudatos életmóddal, megfelelő táplálkozással, vitamin- és ásványianyag- bevitellel, rendszeres méregtelenítéssel ezt a hátrányt jelentősen csökkenthetjük.

Az ember bélrendszerében egy olyan baktérium közösség él, ami rengeteg jótékony, egyben létfontosságú anyagot termel és szerepet játszik számtalan betegség, például a szív- és érrendszeri elváltozások, a cukorbetegség megelőzésében, ezen kívül az idegrendszeri átvivő anyaghoz nagyon hasonló molekulákat, neurotranszmittereket is előállít. Ezzel magyarázható, hogy ha a bélrendszerben felborul a flóra, annak idegrendszeri tünetei – például depresszió és szorongás – is lehetnek, de már az Alzheimer-kór kialakulásával is kimutatható a kapcsolat.

A bélflóra egészsége szempontjából jó lenne visszatérni oda, hogy természetes, friss alapanyagokból mi termeljük meg az alapanyagokat és készítjük el saját kezűleg az ételeinket, ezen kívül fontos lenne a változatos és rendszeres gyümölcs- és zöldségfogyasztás.

– Szerintem manapság nem túl életszerű, főként nagyvárosi környezetben, hogy az alapanyagokat mi magunk termeljük meg, legjobb esetben is a piacon, de inkább a szupermarketben jutunk hozzájuk. Te melyiket tartod jobb megoldásnak az egészségünk szempontjából: vegyük meg a boltban a zöldséget, gyümölcsöt vagy egyáltalán ne fogyasszunk, ha csak ebből a forrásból tudjuk beszerezni?

– Mindenképpen meg kell próbálni a vegyszermentes és megbízható, azaz ellenőrzött forrásokat felkutatni és azokat előnyben részesíteni. A nagyon sok vegyszert használó területeket pedig érdemes kerülni. Ezeknek utána tudunk járni például a Biokontroll Hungária ellenőrző és tanúsító szervezet adatbázisában, de úgy tudom, hogy bizonyos áruházláncok is végeznek ilyen méréseket. Összességében azt mondanám, hogy az egészségünk szempontjából a minél inkább természetes, lokális és szezonális zöldségek és gyümölcsök fogyasztása a legelőnyösebb, amit érdemes különböző zöldfűszerek, fűszerkeverékek, gyógynövények rendszeres használatával is kiegészíteni, mert azok is az emésztőrendszerünket támogatják. Törekedjünk arra, hogy a vásárolt primőrök ne mesterséges körülmények között teremjenek – például vízkultúrában –, hanem természetes közegükben, azaz a földben. A földbaktériumoknak ugyanis hatalmas szerepük van a bélflóra egészségének és sokszínűségének támogatásában. Ha van egy kicsi kertünk, amiben mi magunk termelünk különböző növényeket vegyszermentesen, akkor szinte elegendő csak leöblíteni őket fogyasztás előtt (kivétel, ha szennyezett helyen lakunk), mert jó, ha rajtuk marad a természetes biofilm.

– A károsító tényezők közül egyre még mindenképpen térjünk ki részletesebben: a stresszre.

– A stressznek két típusa van: az akut és a krónikus, ám ami a kettő közül igazán veszélyes az egészségünkre nézve, az az utóbbi. A krónikus stresszhelyzetek azok, amelyekben folyamatosan benne vagyunk, vagy amelyek rendszeresen ismétlődnek. Az állandó szorongás, a megfelelési kényszer, az aggódás felőrli az egészséget, de a szervezetre ugyanilyen negatív hatása van annak is, ha mókuskerékben élünk és az életünkből hiányoznak az örömöt adó tevékenységek.

– A stressznek mi a működési mechanizmusa, hogyan betegíti meg az embert?

– A mellékvese kulcsszerepet játszik a szervezet stresszre adott válaszreakcióiban. Akut stresszhelyzetben a mellékvesevelő adrenalin és noradrenalin termelésével segíti a szervezet azonnali alkalmazkodását a fenyegető helyzethez – ezt nevezzük „üss vagy fuss” reakciónak. Tartós stressz esetén azonban a mellékvesekéreg kortizolt bocsát ki, amely hosszabb távon biztosítja az energiatermelést és a szervezet stresszhez való adaptációját. A hormonrendszer hierarchikus felépítésű, amelyben a hipotalamusz tölti be az irányító központ szerepét, míg az agyalapi mirigy (hipofízis) ennek „közvetítője”, amely szabályozza a hormontermelő mirigyek – köztük a pajzsmirigy, a nemi mirigyek és a mellékvesekéreg – működését. Amikor a szervezet stresszt él át, a hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvesekéreg tengely (HPA-tengely) aktiválódik, amelynek hatására megemelkedik az adrenalin- és kortizolszint. Ez a mechanizmus több fiziológiai változást idéz elő: megemeli a vércukorszintet, melynek hatására beindul az inzulintermelődés is. Ha a stressz tartósan fennáll, a folyamatosan magas vércukorszint miatt az inzulintermelés sem áll le, ez pedig hosszú távon kimeríti a hasnyálmirigyet és inzulinrezisztenciához, majd 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.

A stressz nemcsak az anyagcserére, hanem a pajzsmirigy és a női hormonrendszer működésére is negatívan hat. A progeszteron – amely kulcsfontosságú a terhesség fenntartásában, hiszen elősegíti a méhnyálkahártya megfelelő előkészítését az embrió beágyazódásához és a terhesség megtartásához – stresszes állapotban háttérbe szorul. A mellékvesekéreg túlterhelődése miatt ugyanis a szervezet előnyben részesíti a kortizoltermelést, amelyhez progeszteronból is nyerhet alapanyagot, vagyis „ellopja” azt. Ennek következtében csökkenhet a progeszteronszint, ami vetéléshez vagy hosszú távon meddőséghez vezethet.

A folyamatosan magas kortizolszintnek azonban további negatív hatásai is vannak a szervezetre: egyrészt emeli a vérnyomást és fokozza a szívfrekvenciát, ezáltal növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, másrészt hatással van az emésztőrendszerre, hozzájárulva a gyomor nyálkahártyájának károsodásához, fekélyképződéshez és gyomorsav-problémákhoz (túlzott vagy csökkent savtermelést kiváltva). Összességében a tartós stressz olyan összetett élettani változásokat indít el, amelyek nemcsak az anyagcserére és hormonháztartásra, hanem az érrendszerre és az emésztőrendszerre is negatív hatással vannak. A stresszkezelés ezért alapvető szerepet játszik az egészség megőrzésében és számos krónikus betegség megelőzésében.

Ez a két hormon ellentétes ritmusban működik: míg a kortizol – amely a szervezet fő stresszhormonja – nappal van jelen nagyobb mennyiségben, hogy éberré és energikussá tegyen minket, addig a melatonin – az úgynevezett alváshormon – éjszaka termelődik, és a pihentető alvást segíti elő. Tartós stressz esetén azonban a magas kortizolszint gátolja a melatonin termelődését, emiatt az érintett nehezen alszik el, gyakran felébred éjszaka, és az alvása nem lesz pihentető. Az alváshiány másnap fáradtsághoz vezet, amit sokan kávéval próbálnak ellensúlyozni. A túlzott koffeinbevitel azonban tovább terheli a mellékvesét, amely így még több kortizolt termelhet, tovább mélyítve az alvászavarokat. Ez az ördögi kör – amelyben a stressz, az alvásproblémák és a krónikus fáradtság egymást erősítik – hosszú távon kimerítheti a szervezetet, hozzájárulhat a mellékvese kifáradásához, és számos egyéb egészségügyi problémát okozhat.

– És akkor még nem is beszéltünk arról, amiről az új könyved is szól, hogy bizony a lelki tényezők is megbetegíthetnek, ha nem foglalkozunk velük. Ezek hogyan, milyen hatásmechanizmussal kumulálódnak betegséggé?

– Az egyik legfőbb probléma, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeket az érzelmeik felismerésére és megnevezésére. Pedig az érzelmi intelligencia fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú lenne, hogy a gyerekek képesek legyenek azonosítani, amit éreznek – legyen az düh, harag, szomorúság vagy félelem. Ha ezeket az érzéseket tudatosan kezelni tudnánk, felnőttként is hatékonyabb eszközökkel rendelkeznénk a stresszhelyzetek és krízisek megoldására. Sajnos azonban sokan úgy nőnek fel, hogy nincsenek megfelelő megküzdési stratégiáik, és amikor egy nehéz élethelyzettel szembesülnek, nem tudják, hogyan dolgozzák fel azt. Magyarországon pedig még mindig erősen él az a tévhit, hogy pszichológushoz fordulni szégyen, és csak „gyenge” vagy „problémás” embereknek van rá szükségük. Holott éppen egy krízishelyzetben lehet hatalmas segítség egy szakember, aki támogatást nyújt, segít megérteni és feldolgozni az adott helyzetet, ezáltal pedig átlendít a holtponton.

A könyvem egyik legfontosabb üzenete, hogy nem azok az érzelmek és traumák betegítenek meg bennünket, amelyeket tudatosan feldolgozunk, hanem éppen azok, amelyeket elnyomunk, figyelmen kívül hagyunk vagy „besöprünk a szőnyeg alá”. Ezek a feldolgozatlan érzelmek és múltbéli sérülések tudatalatti szinten raktározódnak el, és amikor életünkben újabb nehézségekkel szembesülünk, mint egy katalizátor, beindíthatják a rejtett belső folyamatokat, amelyek végső soron akár komolyabb testi vagy lelki betegségekhez is vezethetnek.

Úgy vélem, hogy az emberi élet legmélyebb, úgynevezett „gyökértraumái” a fogantatástól körülbelül hároméves korig alakulnak ki, és ezekre épülnek rá a későbbi rétegek. Minden ember hordoz ilyen élményeket, és ha ezeket tudatosan feldolgozzuk, akkor életünk számos területén tapasztalhatunk pozitív változásokat. A stresszkezelés, a különböző megküzdési stratégiák és önismereti módszerek alkalmazása stabilabbá tehet minket a mindennapokban, és segít érzelmileg kiegyensúlyozottabbá válni. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy minél több ember megismerje ezeket az eszközöket, mert hosszú távon nemcsak az egyéni jóllétet, hanem a társadalom mentális egészségét is pozitívan befolyásolják.

– A könyvedben írsz arról is, hogy a különböző szervekhez különböző érzelmek kapcsolódnak és ezeknek az érzelmeknek a sérülése hosszú távon maga után vonhatja a szerv megbetegedését is.

– Amikor a test és az érzelmek kapcsolatát vizsgáljuk, több szempontot is figyelembe lehet venni. Az egyik ilyen megközelítés a hagyományos kínai gyógyászat 5 fázis tana, amely szerint minden szervrendszerhez egy adott érzelmi állapot kapcsolódik.

A máj az indulatok, a harag és a düh szervének tekinthető. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv is visszatükrözi ezt az összefüggést: „Nem látok a dühtől; Haragos a tekintete” – szoktuk mondani. A hagyományos kínai gyógyászat szerint a máj energetikailag összeköttetésben áll a szemmel, ami azt jelenti, hogy a máj működési zavara akár látásproblémákhoz is vezethet. A tüdőhöz a szomorúság, az elmúlás, a gyász és az elengedés érzése kapcsolódik. Azok, akik tartósan szomorúak, sok veszteséget élnek meg, vagy nehezen dolgozzák fel a gyászt, gyakran tapasztalhatnak légzési problémákat, asztmát vagy egyéb tüdővel kapcsolatos betegségeket. A tüdő tehát nemcsak a fizikai légzésért felelős, hanem a lelki elengedés képességéért is. Az emésztőrendszer – a gyomor és a hasnyálmirigy – az érzelmek feldolgozásának egyik legfontosabb területe, a helyzetek, események, érzelmek „megemésztésével” áll kapcsolatban. Ezért mondjuk, hogy: „Rágódom valamin; Nem veszi be a gyomrom.” Akik hajlamosak az emésztési problémákra, gyakran találják magukat olyan helyzetekben, amelyeket nehezen tudnak elfogadni vagy feldolgozni.

A vastagbélhez az elengedés tartozik – testi és lelki értelemben is. A székrekedés például gyakran összefügg azzal, hogy valaki nem tud elengedni egy múltbeli sérelmet, félelmet vagy egy régi mintát. A vastagbélbetegségek esetében érdemes megvizsgálni, hogy az érintett életében milyen elengedési nehézségek állhatnak fenn.

A bőr az, ami fizikailag elhatárol minket a külvilágtól, így nemcsak testi, hanem pszichológiai védelmet is jelent. Nem véletlen, hogy sok bőrbetegség akkor jelenik meg, amikor valaki nem érzi jól magát a bőrében vagy szeretne elzárkózni a külvilágtól. Ha valaki introvertáltabbá válik, nem akar társaságba menni, az gyakran megnyilvánulhat a bőr állapotának romlásában is.

A szemproblémák gyakran szimbolizálják azt, hogy valamit nem akarunk észrevenni vagy tudomásul venni. Ez lehet egy fájdalmas igazság, egy elfojtott trauma vagy egy kellemetlen élethelyzet, amelyet az illető tudat alatt inkább figyelmen kívül hagy. A hallásromlás vagy a fülproblémák esetében ugyancsak felmerülhet a kérdés: Van-e valami az életemben, amit nem akarok meghallani? Ez lehet egy bántó kritika, egy kellemetlen igazság vagy egy konfliktus, amelyet inkább elkerülnénk.

A csontok az önbecsülésünkkel és belső stabilitásunkkal állnak kapcsolatban. A csontritkulás, amely jellemzően idősebb korban, főleg nőknél jelentkezik, gyakran összefügg azzal, hogy az illető elveszíti önértékelését és haszontalannak érzi magát. Ahogyan csökken az önbizalom, úgy csökken a csontok sűrűsége és szilárdsága is.

A test és az érzelmek kapcsolata mélyebb, mint gondolnánk. Minden szervünk nemcsak fizikai funkciót lát el, hanem érzelmi lenyomatokat is hordoz. Ha felismerjük ezeket az összefüggéseket, akkor nemcsak a testi tüneteket kezelhetjük hatékonyabban, hanem az érzelmi elakadások feldolgozásával valódi gyógyulást is elérhetünk.

– Mit tanácsolnál a mai kor emberének, mi az a pár dolog, amire érdemes odafigyelnie, hogy jelentősen csökkenthesse a különféle a krónikus betegségek kialakulásának az esélyét?

– A testi és lelki jóllét szempontjából elengedhetetlen a változatos, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrend, amely lehetőség szerint szezonális és helyi alapanyagokból épül fel. Ugyanilyen fontos a rendszeres mozgás, amelyet fokozatosan, apró lépésekben is be lehet illeszteni a mindennapokba.

A mentális és érzelmi egyensúly szempontjából nélkülözhetetlenek azok az örömforrások, amelyek feltöltenek és energiával látnak el bennünket, legyen szó egy koncertről, utazásról, kirándulásról vagy egy kellemes masszázsról, a lényeg, hogy tudatosan teremtsünk időt ezekre a tevékenységekre, ne csupán a munkának és a kötelezettségeknek éljünk.

A stressz és a nehézségek elkerülhetetlenek, de nem mindegy, hogyan reagálunk rájuk. A feldolgozatlan érzelmek hosszú távon káros hatással lehetnek ránk, ezért fontos megtalálni azokat a módszereket, amelyek segítenek a stresszkezelésben – legyen ez egy beszélgetés egy szakemberrel, Bach virágterápia vagy más bevált technikák. Minden ember egyedi módon dolgozza fel a stresszt, de az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. Egy szorongásra hajlamos ember számára is óriási különbséget jelent, hogy aggodalmának mértéke egy tízes skálán 1 vagy 10. A barátok, hobbik és szabadidős tevékenységek segítenek abban, hogy erősebbek legyünk a kihívásokkal szemben és megőrizzük mentális és érzelmi stabilitásunkat. A lényeg nem az, hogy mi történik velünk, hanem az, hogyan reagálunk rá.