Képességfejlesztés az előnyökért

Borítókép: Képességfejlesztés az előnyökért
Itthon (ellentétben az angolszász országokkal) egyazon kifejezést használnak a valóságos, gyógypedagógiai célzatú korai fejlesztésre és az inkább divatnak számító kisgyermekkori képességfejlesztésre. Hogy mi a különbség? Szó szerint ég és föld. Szükség és lehetőség. Daniss-Bodó Eszter írása


„Én tudok repülni. Ha felemelsz” – Ezt a mondatot egy négy és fél éves, autizmussal élő kislánytól hallottam. Rendszeres fejlesztést kap, másfél éve képes az emberi hangot kiszűrni a környezetéből, azóta beszél. Ez volt az ő frappáns megoldása arra, hogy ne kelljen papucsba bújnia a hideg konyhakövön – de a két mondat sokkal többet jelent. A korai fejlesztés nem csak mankót: egyenesen szárnyakat adhat a gyermeknek, olyannyira, hogy messze maga mögött hagyhatja átlagos fejlődésmenetű társait.
A születési sérülés, fertőzés, idegrendszeri károsodás, koraszülöttség, genetikai rendellenesség miatt az átlagostól eltérő fejlődésmenetű gyerekek óhatatlanul szükséges fejlesztésével az érintettek tehát részben vagy akár teljes egészében behozhatják lemaradásukat, felzárkózhatnak kortársaikhoz, és felnőtt korukban önálló, teljes, átlagos, normális életet élhetnek. A kifejezésben a „szükséges” szó arra utal, hogy amely gyermek elesik ettől a lehetőségtől, annak veszélybe kerülhet óvodai elhelyezése, nem mehet idejében iskolába, vagy csak speciális osztályban helyezik el, és legfőképpen nem lesz önálló, önellátó felnőtt. Bár elsőre furcsának tűnhet, ha a hároméves gyereket pokrócban lóbálják, hogy végre elkezdjen beszélni, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a sokszor próbált módszer – a hozzá hasonlókkal együtt – beválik, a magyar fejlesztőpedagógusok pedig messze földön híresek.



Majd kinövi?

A kisgyermek agya az első két évben minden későbbi állapotnál képlékenyebb, tanulékonyabb, s ha károsodás éri, egyes területei képesek átvenni a sérült rész szerepét, funkcióját. Ilyen esetekben minden nap veszteség, amely fejlesztés nélkül telik el. Ha tehát a csecsemő vagy totyogó korú kisgyerek fura dolgokat művel, és aggódó szülei nem tudják mire vélni különös szokásait, haladéktalanul szakemberhez kell fordulni, és nem szabad elhinni a bármily tapasztalt nagymamának, hogy „majd kinövi” őket. És ha mégsem? Mi van, ha nem növi ki, csak később megtanul ügyesen kompenzálni, és az a tegyük fel enyhe részképességzavar, amelyet óvodás korában két-három év alatt akár meg is lehetett volna gyógyítani, kamasz éveiben már mindennapos gyötrelemként, a középiskolában tanulási nehézségként nehezedik rá? Nos, a fejlesztés csodája, hogy még akkor sem késő, csak már sokkal több időbe, fáradságba, szenvedésbe kerül.



A gyanútól a terápiáig

A szülők gyanújához már az is elég, ha „nehezen kezelhetőnek” látják a gyereket, ha az a gondolat motoszkál bennük, hogy „rosszul nevelik”. Tartós és halmozott tünetek esetén mindenképpen meg kell keresni a védőnőt, s ha az ő figyelme vagy segítsége nem megnyugtató, egy gyógypedagógust vagy valamelyik gyorsan reagáló alapítványt, ahol útbaigazítást adnak a további vizsgálatokról. Óvodás kortól 18 éves korig a gyerekeket már a nevelési tanácsadó fogadja ingyenes szolgáltatásával, és szükség esetén továbbküldi a (szintén ingyenes) területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, rehabilitációs és szakértői bizottságokhoz, végül pedig a (csak a fővárosban működő, államilag támogatott, de nem ingyenes) Korai Fejlesztő Központhoz, ahol neurológusból, gyermekpszichológusból, gyógypedagógusból, gyógytornászból, konduktorból álló szakértői csoport fogja megvizsgálni. Az anya jelenlétében zajló vizsgálatok többnyire játékos feladatokból állnak (érdemes őket kellemes időtöltésnek beharangozni a gyerek előtt). A kérdésekre (sok lesz) mindig a teljes, kozmetikázatlan igazságot szabad csak felelni, különben nem tudják pontosan felmérni a gyermek képességeit, állapotát. Aki nem vezetett naplót, az jól teszi, ha előre összeírja a gyerek fejlődésének eseményeit, egybegyűjti az orvosi leleteket, szakvéleményeket (sok helyen előre elküldik a kérdőívet). A diagnózis felállítása után meghatározzák a terápiát, kijelölik formáját, időbeosztását, helyét. A fejlesztésnek nem szab határt a kor, de minél korábban kezdik, annál hatékonyabb. Bizonyos bajok (mint a diszlexia, a diszgráfia és társaik) csak ötödik osztály felé súlyosodnak el, ezért a szülő csak ekkor keres segítséget. A nevelési tanácsadó kapuja természetesen akkor is nyitva áll, ám a szakemberek véleményét sokszor már az iskolai felvétel előtt tanácsos kikérni (ha valamilyen problémára fény derülne, a tanulót számos kedvezmény illetné meg). Fejlesztési módszerekből – Ayres terápia, hidroterápia, Dévény-módszer, Katona-módszer, lovas terápia, rajzterápia, mozgásterápia, zeneterápia, diagnózis-specifikus fejlesztés – szerencsére hatalmas a kínálat. Ám a fejlesztő intézményekbe bejutni sokszor hónapokba, de akár fél évbe is telhet. A várakozás idején, ha mód van rá, érdemes szakmai alapítványokhoz fordulni: itt egy-két hét alatt már fogadják a gyereket, és ugyancsak komplett szakembergárda gondoskodik a fejlesztéséről.



Csecsmőangol

Közben mind több szülő próbálja megadni teljesen egészséges gyerekének a korai fejlesztéshez csak nevében hasonlító kora gyermekkori képességfejlesztés előnyeit. Az e körbe tartozó foglalkozások hozzásegítenek bizonyos ügyességekhez, a későbbi ismeretek könnyebb elsajátításához, a társakkal való flottabb érintkezéshez, de a gyerek nélkülük is boldogulni tud az oviban, az iskolában, az életben. A szülői társadalmat megosztja a kérdés, hogy a zenebölcsi, babaúszás vagy csecsmőangol pár éve bejött divatja használ-e vagy sem. Egyik gyerek örömmel veti magát a programokba, a másik gyomorgörcsre panaszkodva köszöni szépen, inkább nem menne sehova. Gyakorló kétgyerekes anyaként úgy gondolom: akkor jó egy ilyen plusz foglalkozás, ha a gyerek élvezi, és mellette marad ideje „csak” játszani, simán gyereknek lenni, a legnagyobb kreativitás ugyanis a szabad játékban bontakozik ki. Bármilyen hasznosak ezek az órák, a tudatos szülői viselkedést, az otthoni foglalkozást semmilyen trendi vagy tudományosan megalapozott képességfejlesztő teória nem fogja pótolni.

Iskolaérettség a 21. században

Sok szülőben keltett megrökönyödést az iskolaérettséget vizsgáló (főleg óvodai nagycsoportokban használt) DIFER teszt (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer 4–8 évesek számára), mely a beszédhallgatás és a relációszókincs fejlettségét, az elemi számolási készséget, a tapasztalati következtetést és összefüggés-kezelést, valamint az elemi szociális készségek szintjét méri. Hangos az internetes sajtó a meglepett szülők hozzászólásaitól, hiszen sokan nem értik, miért is kellene egy ötévesnek hibátlanul számolni kettesével visszafelé. A különböző szocio-kulturális környezetből érkező gyerekek között vannak, akik nem értik teljesen a feladatokat, instrukciókat, ezért nem tudják megoldani a teszteket. De egyáltalán reális-e ez az elvárás? Valóban ezen múlik, hogy megállja a gyerek a helyét az elsőben? Mindenesetre érdemes visszaemlékezni, hogy anyáink korában mitől is számított egy gyerek iskolaérettnek: 20–22 kiló és 110–130 centi, „jobb kezével a feje fölött meg tudja fogni a bal fülét, és ugyanezt fordítva. Be tudja kötni a cipőfűzőt, s miközben köt, beszél is. Kiválóan biciklizik, tehát jó az egyensúlyérzéke.” Vagy egy még korábbi teóriára, amely Rudolf Steinertől, a Waldorf-módszer megalkotójától származik: „Iskolaérett az, aki születése óta 7 tavaszi holdtöltét élt meg.” Mindjárt megnyugtatóbb. Ez még bárkinek összejöhet.

Köszönjük Árnics Katalin gyógypedagógus, pszichopedagógusnak a cikkhez nyújtott szakmai segítségét.


Hasznos linkek

Nevelési tanácsadók listája és elérhetőségei:
http://www.csaladinet.hu/kisokos/tag/nevelesi_tanacsadok/

Tanulási képességet vizsgáló és szakértői, rehabilitációs bizottságok:
http://www.beszed.hu/intezmeny/kategoria/18

Diagnózist adó intézmények (többek között!):
http://www.beszed.hu/intezmeny/kategoria/3

Korai fejlesztő központok:
http://www.beszed.hu/intezmeny/kategoria/11

Fejlesztő módszerek listája és leírása:
http://fejlesztomodszerek.blog.hu/

Gézengúz Alapítvány:
http://www.gezenguz.hu/

Budapesti Korai Fejlesztő Központ (sajnos már csak a fővárosból tudnak gyerekeket fogadni)
http://www.koraifejleszto.hu

A cikk az Éva 2010. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.