Beszéljünk őszintén a gyászról: a felemésztő düh és a tagadás teljesen normális
Nem lehet arról eleget értekezni, hogy mennyire fontos az egészséges gyászfeldolgozás. Ugyanis amennyiben nem éljük meg ezt az időszakot, nem megyünk át a gyász szakaszain, akkor hosszú távon mérgezni fog bennünket, rendkívül toxikus hatással lesz az életünkre. Nem véletlen, hogy rengeteg vallás, kultúra ad meghatározott időt a gyászra, amikor a gyászolóknak kötelessége megélni ezt a folyamatot. Ugyanis ezzel biztosítják azt, hogy ne elnyomják magukban a fájdalmat, hanem megéljék azt teljes egészében.
Fontos megérteni, hogy az egészséges gyászfeldolgozás nem azt jelenti, hogy már soha többet nem is gondolunk az elhunyt személyre, azt jelenti, hogy megtanulunk együtt élni a hiányával, elfogadni azt, hogy bármennyire is fáj, nem tudunk változtatni ezen a folyamaton, el kell fogadnunk a veszteséget. A gyász maga egy hosszú és összetett folyamat, amelynek során számos érzelmet átélhetünk. A düh, a szomorúság, a bűntudat és a tehetetlenség érzése mind természetes részei ennek a hosszú és fájdalmas folyamatnak. Fontos, hogy ne próbáljuk elnyomni ezeket az érzéseket, hanem engedjük meg magunknak, hogy átéljük őket, kizárólag így tudjuk egészségesen feldolgozni a veszteséget.
Érdemesnek tartom kiemelni, hogy a gyászfeldolgozás során a társas kapcsolatok kulcsfontosságú szerepet játszanak. A család, a barátok és a támogató közösségek jelenléte segíthet abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül, illetve ne essünk mély depresszióba, ne zárkózzunk el teljesen a külvilágtól. Fontos, hogy ne tartsuk magunkba a fájdalmat, hanem beszéljünk a veszteségről, osszuk meg érzéseinket másokkal, és engedjük meg, hogy vigasztaljanak minket, ám húzzuk meg a határainkat, ilyenkor semmi szükségünk nincsen kéretlen tanácsokra. Azonban a nyílt kommunikáció segíthet abban, hogy jobban megértsük saját magunkat, és feldolgozzuk a veszteséget.
Az önismeret is fontos szerepet játszik a gyászfeldolgozásban. Próbáljuk meg megérteni, hogy miért érezzük azt, amit érzünk, és milyen hatással van ránk a veszteség. Az önismeret segíthet abban, hogy hatékonyabb stratégiákat alakítsunk ki a gyász feldolgozására. Az önreflexió és a naplóírás is hasznos eszköz lehet ebben a folyamatban. Fontos, hogy semmi esetre se kezdjük el önmagunkat vádolni a történtekért, esetleg a felmerülő érzéseinkért. Ebben az állapotban sokszor jelentkezhetnek olyan gondolataink, amelyek általánosságban nem mondhatóak normálisnak, azonban ebben az időszakban része annak, hogy egy hosszú folyamaton keresztül eljussunk az elhunyt elvesztésének elfogadásáig.
A gyászfeldolgozás során fontos, hogy figyeljünk a testi egészségünkre is. A rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás és a megfelelő alvás segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat, eltereljük a figyelmünket a fájdalomról. Ezentúl a relaxációs technikák, például a meditáció vagy a jóga is hozzájárulhatnak a stressz csökkentéséhez és a belső egyensúly megteremtéséhez.
Fontos megérteni, hogy az egészséges gyászfeldolgozás soha sem szorítható sémák közé, nincsenek meghatározott szabályai. Az egyetlen, ami elengedhetetlen, hogy figyeljünk önmagunkra és találjuk meg azokat a módszereket, amelyek a legjobban működnek az esetünkben. Ha úgy érezzük, hogy egyedül nem boldogulunk, ne habozzunk szakemberhez fordulni. Egy terapeuta segíthet nekünk abban, hogy feldolgozzuk a veszteséget és újra felépítsük az életünket. Ez azért is lehet különösen fontos, hiszen ebben az időszakban jellemző, hogy a gyászoló egészen más síkon kezd gondolkodni, mint a körülötte élők, mintha egy másik univerzumban létezne, fontos, hogy ilyenkor is találjon valakit, akivel szót ért, ezért is érdemes szakemberhez fordulni.
Összeségében a gyász egy fájdalmas folyamat, azonban azzal, hogy szembenézünk a fájdalommal és aktívan dolgozunk a gyógyuláson, képesek vagyunk újra megtalálni az élet apró örömeit, és megtanulhatjuk, hogy bizony az élet mulandóságának is van egyfajta szépsége, hiszen pontosan ezért lesz annyira fontos minden egyes pillanatot megélni, értelmet adva ezzel az életünk hátralévő részének.