Hajhullás: mi számít normálisnak?

A hajhullás mértéke természetes módon ingadozhat, egyénenként és időszakonként is eltérő lehet, de általánosságban – és a szakértők állásfoglalása szerint – a napi 50–100 hajszál elvesztése tekinthető még fiziológiásnak. A mintázat, a mennyiség és az időtartam azonban fontos támpontokat adhat annak eldöntéséhez, hogy normális élettani jelenségről vagy kóros folyamatról van-e szó. Bizonyos állapotokban – például évszakváltáskor, szülést követően, gyermekágyi időszakban vagy fertőző betegségek után – a hajhullás átmenetileg fokozódhat. Ezekben az esetekben a kiváltó tényező megszűnésével a folyamat rendszerint magától rendeződik, a haj újra növekedési fázisba lép. Kóros hajhullásra akkor kell gyanakodni, ha az elváltozás tartósan fennáll, súlyosbodik, vagy egyéb tünetek is társulnak hozzá.

A kiváltó ok azonosítása célzott, lépésről lépésre történő kivizsgálást igényel. Érdemes odafigyelni a fejbőr egészségére is, hiszen annak állapota szorosan összefügg a hajminőséggel és elhanyagolása hajhullást is okozhat. Ha problémára gyanakszunk, egy szakképzett hajgyógyász segíthet végére járni a kiváltó okoknak, illetve visszaállítani a felborult egyensúlyt.

„A változókori hajhullás esetében gyakori tévhit, hogy a premenopauza, menopauza időszakában a hajritkulás elkerülhetetlen és egyértelműen a hormonális változások következménye. Ez azonban több okból is félrevezető: egyrészt nem kizárólag az ösztrogén- és progeszteronszint csökkenése felelős a tünetekért, másrészt gyakran például pajzsmirigy-alulműködés vagy egyéb, rejtve maradó zavar is állhat a hátterében. Fontos tehát, hogy ne tekintsük a hajhullást a kor természetes velejárójának, mert sok esetben hatékonyan kezelhető, feltéve, hogy időben felismerjük és kivizsgáljuk az okokat” – javasolja MacPherson Éva.

8 ok, ami a hajhullás hátterében állhat

Inzulinrezisztencia

„Az egyik leggyakoribb háttértényező az inzulinrezisztencia, amely gyakran diagnózis nélküli állapotként van jelen, miközben a tartósan magas inzulinszint – jellemzően finomított szénhidrátokban gazdag étrend hatására – bizonyítottan rontja a haj növekedését, gyengíti a hajszálakat, és felborítja azok természetes ciklusát” – nevezi meg a hajhullás egyik fő okát a szakember, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a hajhullás értékelésekor nem elegendő a kihullott hajszálak számát figyelni, mert a haj minőségi változása legalább ilyen fontos jelző: az elvékonyodás, a fénytelenség, a töredezés, a zsíros vagy túlzottan száraz fejbőr, illetve a hajszálak szerkezetének megváltozása mind olyan tünet, amelyek hátterében anyagcsere- vagy hormonális zavar is állhat.

Krónikus gyulladások

Egy másik gyakori, de sokszor rejtve maradó ok a krónikus gyulladás vagy rejtett góc jelenléte a szervezetben. Ide tartozhat például egy tünetmentes nőgyógyászati gyulladás, egy kezeletlen fogászati probléma, vagy akár egy elhúzódó bélgyulladás is. Ezek sokszor nem okoznak látványos tüneteket, de folyamatos gyulladásos terhelést jelentenek a test számára.

„A bélrendszeri problémák különösen alattomosak lehetnek. A puffadás, a hasmenés és székrekedés váltakozása, vagy az állandó diszkomfort érzés ugyanis sokaknál már annyira hétköznapi panasszá vált, hogy nem is tekintenek rájuk betegségként. Pedig ezek krónikus bélgyulladás jelei is lehetnek, ami szintén okozhat hajhullást. Ilyen esetekben pedig fontos, hogy az érintett ne halogassa az orvosi kivizsgálást, ami segít feltárni az esetleges rejtett gyulladásos gócokat a szervezetben” – javasolja a szakember.

Már egy alap laborvizsgálat is sokat elárulhat: a vérkép, a gyulladásos markerek (mint például a CRP vagy a süllyedés) jelezhetik az eltérést. Ezt ki lehet egészíteni néhány szakorvosi vizsgálattal: gasztroenterológiai (emésztőrendszeri) kivizsgálással, nőgyógyászati szűréssel, fogászati státuszfelméréssel, esetenként fül-orr-gégészeti vizsgálattal. Ha a kivizsgálások nem mutatnak ki eltérést, de a panaszok továbbra is fennállnak, akkor a vizsgálatokat folytatni kell mélyebbre ásva, például autoimmun, endokrin vagy ritkább gyulladásos kórképek irányába.

Ételintoleranciák

Az ételintoleranciák – különösen a glutén-, a laktóz- vagy a tejfehérje (kazein) érzékenység – szintén krónikus gyulladást idézhetnek elő a szervezetben, főleg akkor, ha nem is tudunk róluk. Az immunrendszer folyamatosan reagál ezekre az anyagokra, és ez a lappangó gyulladás bizony a fokozódó hajhulláshoz is hozzájárulhat.

„Sokan otthon, saját maguk próbálkoznak ilyenkor: például elhagyják a tejtermékeket vagy a glutént. Ez önmagában nem baj, viszont érdemes tudni, hogy az ilyen étrendi változások hatása nem egyik napról a másikra jelentkezik. A glutén esetében például legalább 2–3 hónap szükséges ahhoz, hogy a szervezetből kiürüljön, és a gyulladásos folyamatok csökkenni kezdjenek. De ha valaki komolyabb, tartós hajminőségromlást tapasztal – vagy a hajhullás mellett más tünetei is vannak – akkor nem érdemes csak próbálgatásokra hagyatkozni. Ilyenkor mindenképpen ajánlott az alapos orvosi kivizsgálás, mégpedig célzottan” – tanácsolja Éva.

Pajzsmirigy alulműködés

A pajzsmirigy alulműködés egy rendkívül gyakori, ám gyakran aluldiagnosztizált probléma, különösen nőknél. A gond az, hogy sokszor egyáltalán nem feltűnő tünetekkel jár, vagy csak enyhén van jelen, főleg a korai, szubklinikai szakaszban. Ez azt jelenti, hogy a laborértékek még a "normál" tartományban mozognak, de a szervezet már érzékeli a hormonhiányt.

„A változókori életszakaszban gyakran halmozódnak ezek a hormonális eltolódások, és előfordul, hogy a pajzsmirigy működése az évek során fokozatosan romlik, míg végül már valóban elégtelen lesz. Ez nem feltétlenül jár klasszikus tünetekkel, sokszor a hajhullás, a haj minőségének romlása az első figyelmeztető jel. Sajnos a diagnosztika jelenlegi gyakorlata gyakran nem elég alapos. A közfinanszírozott rendszerben legtöbbször csak a TSH szintet nézik meg, ami önmagában nem ad teljes képet a pajzsmirigy működéséről. Pedig a háttér sokkal összetettebb lehet, különösen akkor, ha autoimmun eredetű problémáról van szó” – figyelmeztet a szakember.

Egy teljesebb kivizsgálás során az alábbi paramétereket érdemes megnézetni:

• TSH (pajzsmirigyserkentő hormon)
• Free T3 és Free T4 (a pajzsmirigy által termelt aktív hormonformák)
• Reverz T3 (inaktív hormonforma, amely mértéke bizonyos kórképekben informatív lehet)
• Anti-TPO (thyreoid peroxidáz elleni antitest)
• Anti-TG (thyreoglobulin elleni antitest)
• TRAK (TSH-receptor elleni antitest, főként autoimmun eredetű működészavaroknál, pl. Basedow-kórnál lehet magas)

Ezeken túl egy pajzsmirigy ultrahang is fontos kiegészítő vizsgálat, amely segít megítélni a szerv szerkezetét, méretét, esetleges gyulladásos vagy göbös elváltozásait. A laborleleteket érdemes megmutatni a háziorvosnak vagy endokrinológusnak, aki segíthet eldönteni, merre érdemes továbbmenni. Még ha a háziorvos nem is tud minden vizsgálatot beutalóval kérni, segíthet az összefüggések felismerésében, és adott esetben szakorvoshoz irányít.

Autoimmun betegségek

Az autoimmunitás napjainkban egyre gyakoribb. Míg néhány évtizeddel ezelőtt ritkán találkoztunk ilyen betegségekkel, ma már szinte mindenki ismer olyat, akit érint valamilyen autoimmun kórkép. Ezek lehetnek szervspecifikus (pl. Hashimoto-thyreoiditis a pajzsmirigy esetében), de akár szisztémás autoimmun betegségek is, mint például a lupus vagy a sclerosis multiplex.

„A növekvő esetszámok hátterében többnyire nem genetikai okok állnak, hiszen akkor ezek korábban is gyakoriak lettek volna. Kialakulásukban sokkal inkább a modern életmód, a megváltozott táplálkozási szokások, a krónikus stressz, a mikrobiom egyensúlyának borulása és a környezeti szennyeződések játszanak szerepet” – mutat rá az összefüggésekre a szakember.

Mikrotápanyag-hiány

És ha már a táplálkozásnál tartunk: egy másik kulcsfontosságú háttértényező a mikrotápanyag-hiány, amit gyakran „minőségi éhezésnek” is nevezünk. Hiába eszünk elegendő mennyiséget, ha abban nincsenek meg azok a vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak és növényi hatóanyagok, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet normál működéséhez, így a haj egészségéhez is.

MacPherson Éva szerint a mai élelmiszerek – még a természetesek is – sokkal szegényebbek mikrotápanyagokban, mint akár 50–60 évvel ezelőtt. A talaj kimerülése, a túltermelés, a feldolgozottság foka mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb hasznos anyaghoz jutunk hozzá, mint elődeink. A nagyszüleink nem szedtek táplálékkiegészítőket, viszont helyi, idényjellegű, friss, vegyszermentes ételeket fogyasztottak. Ma viszont más körülmények között élünk, ezért ma már valós szükséglet a célzott vitamin- és ásványianyag-pótlás – különösen akkor, ha valaki hajhullással, fáradékonysággal vagy egyéb hiánytünetekkel küzd.

Életmódbeli tényezők

A túlzottan korlátozó fogyókúrák, amelyek során valaki radikálisan kiiktat alapvető élelmiszercsoportokat, vagy tartósan energiadeficitben tartja magát, komoly hiányállapotokat okozhatnak. Ezek különösen a fiatal nőket érintik, akiket a média és a közösségi oldalak gyakran torz testképpel bombáznak, míg a középkorú nők inkább „tudatos életmódváltás” címszó alatt eshetnek ugyanebbe a hibába. Az ilyen étrendek következménye lehet makro- és mikrotápanyag-hiány – például fehérje-, vas-, cink-, szelén-, biotin-, D-vitamin-, vagy omega-3 hiány –, ami a számtalan negatív, egészségi állapotra gyakorolt hatás mellett egyértelműen rontja a haj minőségét, és hajhullást okozhat.

Ugyanilyen fontos tényező a stressz, amely nemcsak pszichés, hanem hormonális szinten is megterheli a szervezetet. Ilyenkor gyakran érintett a HPA-tengely (hipotalamusz–hipofízis–mellékvese szabályozási kör), és a tartós stressz hosszú távon hormonális egyensúlyzavarhoz is vezethet. Enyhébb esetekben életmódváltással, pihenéssel, stresszkezeléssel is javulhat az állapot, de súlyosabb esetekben endokrinológiai kivizsgálásra és kezelésre van szükség.

Egy másik gyakran figyelmen kívül hagyott tényező a vasháztartás zavara. A rutinvizsgálatok sokszor csak a szérum vasszintet nézik, ami a szervezet vastartalmának mindössze 1%-át mutatja. A valós állapot felméréséhez egy teljes vérkép és egy komplett vasprofil szükséges, amely tartalmazza a szérum vas, a transzferrin, a transzferrin szaturáció, a ferritin (ez mutatja a vasraktárak telítettségét) értékét – ezekből már pontosabban megállapítható, hogy van-e valódi vashiány, vagy funkcionális vashiány, így célzottan kezdhető meg a terápia.

Változókori hormonális átalakulások

A változókori hormonális átalakulások is gyakori, sőt gyakran félreértett okai a hajhullásnak.

„A változókor során csökken az ösztrogén és a progeszteron szintje. Mindkét hormon fontos szerepet játszik a haj egészségének fenntartásában, de a progeszteron csökkenése gyakran még jelentősebb hatású.

A DHT a tesztoszteron egy aktívabb formája, amely a hajhagymák érzékeny területein – például a halántékon és fejtetőn – hajritkulást okozhat. A női szervezetben is termelődik tesztoszteron, de amíg az ösztrogén és a progeszteron jelen van, azok ellensúlyozzák a DHT hatását. Változókorban ez az egyensúly felborulhat, és a DHT relatív dominanciája hajhullást idézhet elő, ezen kívül a haj szárazabbá, töredezetté válását is okozhatja, valamint a hajszálak növekedési ciklusát is lerövidíti. Az, hogy ez kinél milyen mértékben jelentkezik, nagyban függ az egyéni hormonális állapottól, de életmóddal, étrenddel és célzott kiegészítő kezelésekkel sokat lehet tenni a folyamat lassításáért vagy visszafordításáért” – világít rá a hormonok és a haj állapota közötti összefüggésekre a szakember.

A változókori hajhullás kezelésében MacPherson Éva kiemelten fontosnak tartja a hormonális egyensúly támogatását, különösen a progeszteronhiány kiegyensúlyozását – fitoösztrogénekkel, amelyek természetes formában előfordulnak például a szójában, a lenmagban vagy a vöröshere kivonatban, ezen kívül olyan gyógynövényekkel, mint a yam gyökér kivonat vagy az adaptogén hatású maca gyökér. A cél: csökkenteni a DHT hatását – például fűrészpálma kivonattal vagy tökmagolaj rendszeres fogyasztásával–, és támogatni az ösztrogén- és progeszteronszintet természetes módon, táplálkozással, gyógynövényekkel, és adott esetben étrend-kiegészítőkkel.

A változókori hajhullás kezelésében MacPherson Éva kiemelten fontosnak tartja a hormonális egyensúly támogatását például fitoösztrogénekkel, amelyek természetes formában vannak jelen többek között a szójában, a lenmagban, a fürtős poloskavészben, vörösherében, komlóban, szibériai rebarbarában. Ezen kívül további gyógynövények is segíthetnek, mint a yam gyökér kivonata vagy az adaptogén hatású maca gyökér. A cél: ellensúlyozni a DHT hatását, és támogatni az ösztrogén- és progeszteronszintet természetes módon, táplálkozással, gyógynövényekkel, és adott esetben étrend-kiegészítőkkel.

„Ha sikerül megtalálni a hajhullás hátterében megbújó, egyéni okot, akkor annak megfelelően lehet beavatkozni – legyen szó táplálkozásról, életmódról vagy célzott kiegészítésről” – tanácsolja a szakember.