Egy laikus a fotóid láttán nehezen értené meg, miért is hagytad abba a modellkedést.
Több okból is. Az egyik, hogy ugyan nekem semmi gondom a korommal, de azzal már igen, hogy tinédzserekkel kellene versenyeznem egy olyan szakmában, ahol húszéves kor után bárkire könnyedén rásütik a „túl öreg” bélyeget. Egyszerűen nem érezném jól magam ilyen helyzetben. A másik pedig, hogy ha egy kis időre kiesel a körforgásból, eltűnsz szem elől, nagyon nehéz lesz már visszatérni. Ha egy pillanatra is félreállsz, tízen, húszan, százan ugranak a helyedbe, hatalmas a verseny és nagyon gyorsan cserélődnek a szereplők. A várandósságom alatt nem akartam dolgozni és a kislányom születése után is szerettem volna minél több időt vele tölteni, „csak” anya lenni, nem pedig sietni vissza a castingokra, fotózásokra. Amikor végre úgy éreztem, most már talán lenne kedvem újra dolgozni, nem olyan megbízások jöttek, amiket szívesen elvállaltam volna.

Több mint tíz évet voltál a modellszakmában. Szerinted mennyit változott, vagy változott-e egyáltalán a divat- és szépségipar által diktált ideális testkép?
Mindenképpen nagy előrelépésnek tartom, hogy a divathetek alatt bevezették a modellek számára kötelező testtömegindex-minimumot, sajnos csak azután, hogy többen is áldozatául estek a kóros soványságnak. A szülők megijedtek és rengeteg támadás érte az ügynökségeket – lépniük kellett. Az is pozitívum, hogy ma már a plus size modellek között is van olyan, aki világszerte ismert és topmodell státusba került. Korábban ők a periférián mozogtak. Szépen lassan a kaliforniai életérzés és szépségideál is átszivárgott a divatvilágba, a sportos, formásabb alak, az egészséges, nőies külső. Ez elsősorban a sztároknak köszönhető, annak, hogy egyre gyakrabban látni egy-egy híres színésznőt, énekesnőt olyan kampányokban vagy címlapokon, amikben korábban modellek szerepeltek. Modell ismerőseimmel puffogtunk is eleget, hogy na nézd már, megint kitúrtak minket a celebek, pedig nekik ezekre a munkákra igazán nincs szükségük. Mindezekkel együtt most is vékonynak kell lenni, de talán ma már nem akkora hátrány, ha valakinek például nagyobb a melle, mint anno az én esetemben...
Hogyhogy? Ez nálad hátránynak számított?
Küldtek el azért bemutatókról, mert a mellem miatt nem fértem bele a ruhákba. Ez szerencse kérdése is, hogy ki épp melyik korszakot fogja ki – én sajnos pont akkor modellkedtem, amikor a fiús alkatú, extrém vékony, androgün külső volt az etalon. Így aztán a New York-i ügynökségem végül lebeszélt arról, hogy a kifutókon próbáljam megalapozni a karrierem.
Nem próbáltak meg lefogyasztani?
Nem, mert az volt a „gondom”, hogy túl nőies az alakom, s ez megváltoztatta a karrierem akkori alakulását. A nőies forma a kifutón hátrányt, más téren viszont előnyt jelentett – például a kozmetikai iparban kifejezetten erre volt kereslet. Persze ettől még folyton foglalkoztatott a karcsúsodás gondolata, illetve a diéta, néha összevissza, meggondolatlanul: hol napokig csak salátán éltem, hol pedig átestem a másik végletbe, képtelen voltam megtalálni az egyensúlyt. Voltak napok, amikor eltökéltem, hogy márpedig ma csak egy almát fogok enni, persze ezt sosem sikerült betartani. Így aztán a súlyom is folyton jojózott. De azért hadd hangsúlyozzam, hogy itt milliméterekről van szó, átlagszemnek ezek nem észrevehető változások.

Most viszont észrevehetően jól nézel ki.
Egy örökmozgó négyéves mellett könnyű formában maradni! Meg aztán ez mindig így van, nem? Amióta az ételmegvonás ötlete nincs napirenden, semmi gondom a súlyommal. Vékonyabb vagyok most, mint amikor allandóan ott zavarogtak a fejemben a kalóriaszámok. És igen, vékonynak lenni jó érzés, mert az ember egyrészt energikusabb, másrészt minden ruhába belefér. Azt viszont megtanultam, hogy minél nagyobb problémának tartjuk ezt, annál nagyobb probléma lesz belőle. Az evéshez való viszonyom megváltozott: nem kapkodva eszem, igyekszem rituálészerűen leülni egy-egy tál étellel, főleg most, hogy családom van. Persze odafigyelek, miket teszek a tányérra: főleg csak egészséges, természetes dolgokat.
A terhesség, a szülés mennyire volt megerőltető?
Én a várandósság minden pillanatát imádtam. Sosem éreztem magam annyira nőiesnek, mint akkor, rengeteg energiám volt, megállás nélkül rohangásztam, nagyon jó formában voltam. Hátulról nem is látszott rajtam semmilyen változás, én tipikusan az a kismama voltam, aki úgy néz ki, mintha lenyelt volna egy görögdinnyét. Érdekes, hogy a kislányom, Mara is ilyen kis energiabomba, izgő-mozgó lett, amilyen én voltam terhesen.
A külsőd volt a munkaeszközöd – nem aggódtál, hogy a szoptatásra rámegy az alakod?
Meg sem fordult a fejemben, hogy ne szoptassak, dehogyis! Nem olyan fontos az a test, nem lehet fontosabb a gyerekemnél. Munkával és odafigyeléssel úgyis vissza lehet nyerni a megszokott formádat. Sőt, szerintem most jobb formában vagyok, mint Mara születése előtt, okosabban sportolok, jobban vigyázok magamra.
Mit és hogyan sportolsz?
Korábban csak kardióztam, ez hiba volt, most már arra is figyelek, hogy izmosítsak. Hetente 3-4 alkalommal járok edzőterembe, súlyzózás közben a profiktól „lesek”. Figyelem a srácokat, hogy mit hogyan emelnek, aztán én is megpróbálom utánuk csinálni, tizedakkora súllyal persze. Emellett rendszeresen futok, márciusban lefutottam az első félmaratonomat – egyfajta személyes próbatétel volt, boldoggá tett, hogy sikerült.
Emlékszel, mikor néztél először úgy a tükörbe, hogy szépnek láttad magad?
Kiskoromban a szüleim rövidre vágták a hajamat, hogy „erősödjön”, ezért aztán mindenki fiúnak nézett. Akkoriban inkább a nagy számmal tűntem ki. Ez középiskolás koromban kezdett megváltozni, amikor – eléggé meglepődve – tapasztaltam, hogy a fiúk felfigyelnek rám.

Ma hogy látod? A modellkedés hozzáadott vagy inkább elvett az önbizalmadból?
Hű, ez elég összetett dolog, eleinte ámulva álltam a sikerek előtt, hitetlenkedve, hogy én kellek? Biztos, hogy én? Aztán volt egy rövid időszak, amikor elszaladt velem a ló, azt hittem, enyém a világ, de ez nem tartott sokáig. Azt hiszem, időben felismertem, hogy ez ideiglenes, hogy ez az egész csak látszat, nem alapszik igazi értékeken, jobban mondva nem olyan értékeken alapszik, amelyek az élet további részében, az élet más területein is jól hasznosíthatók lennének. A legjobbat, a legtöbbet kisajtoltam belőle, amit csak tudtam. Eközben az önbizalmam csorbult is egy keveset, de úgy érzem, sokat tanultam is belőle.
Ha a lányod egyszer kitalálja, hogy ő is modellkedni szeretne, engednéd neki?
Igen, nem fosztanám meg a lehetőségtől. Sok mindentől félteni fogom, nagyon kegyetlen is lehet ez a világ. Ennek ellenére valószínűleg őt is magával fogja ragadni. Már most nagyon csajos és látszik rajta, hogy modellalkata van. Ha dicsérjük, igyekszünk nemcsak azt mondani neki, hogy szép, hogy okos, hanem azt is, hogy értékes. Mi mindent megteszünk azért, hogy jó közegben nőjön fel, normális értékrendet követhessen.

Más celebek viszont bármire képesek, hogy ideálisra formáltassák a hátsójukat: