November 15-től már megvásárolható a 2024-es téli Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

– Kezdjük az elején! Mit jelent az, hogy te egy komplex rehabilitációs specialista vagy?

– Ez egy nagyon holisztikus egészségfejlesztői szakértőt jelent, ami sok különböző tanulmányból állt össze. Alapképzésben Magyarországon, az ELTE-n végeztem a Pedagógiai és Pszichológiai Karon, egészségfejlesztő szakon, és utána elkezdtem Debrecenben az orvosi rehabilitáció és fizikális medicina tanszéken a komplex rehabilitáció szakot, ahol diplomát is szereztem, de a felénél már rögtön megnyertem egy amerikai ösztöndíjat, és így már repültem is az Észak-coloradói Egyetemre, ahol sikeresen befejeztem tanulmányaimat – egy teljesen új
perspektívával és szakmaisággal gazdagodva. Ott kifejezetten a táplálkozás és a táplálékkiegészítés volt a fókuszban, míg Debrecenben a mozgató szervrendszeri rehabilitáción volt a nagyobb hangsúly. Szerettem volna, ha tényleg holisztikusan látom, és később majd kezelhetem az embert. Nem az itthon jellemző módon, hogy csak egyes „részeket” gyógyítunk, a többi lehetséges befolyásoló tényező figyelembevétele nélkül.

– Hogy érted ezt?

– Például, ha én szemész vagyok, engem csak a szemed érdekel. Közben pedig azért vannak elmeszesedve az erek a szemfenekeden, azért romlik a látásod, mert cukorbeteg vagy, vagy inzulinrezisztens, és az étrendedet nem tartod rendesen vagy nem is vagy tudatában, hogy hogyan kéne az életmód eszközeivel tenned ellene, és sajnos ennek a felmérésével nincs kapacitás vagy bevett gyakorlat foglalkozni. Ezt látom nagyon hiánynak, ez fogott meg, hogy nálunk nincs erre alkalmas összekötő szakember. Egyszerűen nincs rákényszerítve egyik szakma sem, hogy kicsit kitekintsenek a saját szakterületük mellől (tisztelet a kivételnek). Nincsenek olyan komplex szakemberek, akik össze tudnak téged fogni a fejed búbjától a lábujjadig. Nekem sincs mindenhez kompetenciám, de el tudom neked mondani, hogy melyik szakorvoshoz menj el, elemezni tudom a laboreredményedet, és meg tudjuk nézni, hogy az az érték, ami amúgy jó határokközött mozog, vajon nálad változott-e? Mert ezeket nem a nagy könyv szerint kellene nézni, hanem teljesen egyénileg, a változásokat is figyelembe véve, nem csak az értékeket.

– Ezzel én is sokat találkozom, hogy csak azzal foglalkozunk, ha ott egy csillag a laboreredményben.

– Igen, és sok orvos nem kérdez az egyéni érzetekről, életmódváltozásokról, amik adott esetben befolyásolhatnak sok mindent, hanem csak aszerint mond véleményt, amit az az egy érték alaphelyzetben indikál. Nem jutunk el egy olyan részletes anamnézisfelvételhez, ahol tényleg meg akarnak ismerni, mert sok szakembernek se ideje, se kapacitása nincs erre. Én itthonra szeretném a holisztikus szemléletet behozni a köztudatba, mert Amerikában már régóta működik, és pont nemrég egy tudományos konferencián adtam elő a Lifestyle Medicina fontosságáról, mibenlétéről és gyakorlatba emeléséről. Edukációs oldalról az a lényege, hogy kiképezzünk olyan szakembereket, akik nem orvosok, nem kell, hogy mindenben a legmélyebb tudásuk legyen, viszont képesek öszszefogni az egészséges életmód teljes spektrumát. Nyilván nagyon sok időt vesz igénybe, mert kb. 18 éves korom óta valamilyen egyetemet végzek, vagy épp tanfolyamot, vagy mindkettőt. Szóval például meg kell tanulni úgy felvenni anamnézist, hogy megismerjelek téged, de az életmódoddal együtt, és onnan felállítsunk személyre szabott prioritásokat. Nem én mondom meg neked, hogy például fogynod kell, vagy hogy neked ez kell vagy az kell. Az a fontos, hogy téged mi zavar leginkább az életmódodban? Mi az, amitől azt gondolod, hogynem tudsz előrejutni az egészséged fejlesztése terén? Ha valaki tíz kiló túlsúllyal azt mondja, hogy én teljesen jól vagyok a testemben, sportolok, jól érzem magam, én ne akarjam már őt mindenképp lefogyasztani, és jók az eredményei, jó a laborja, akkor neki lehet, hogy egészen más területeken vannak gátjai. Persze rajta tartjuk a szemünket, hogy amúgy tényleg rendben van-e minden, átbeszéljük a táplálkozást, sportolási szokásokat, alvásminőséget, folyadékfogyasztást, mentális és szociális jóllétet, de mindent maximálisan személyre szabottan. Például egy futónál nemcsak azt nézzük meg, hogy mennyit fut, hányszor, hanem például, hogy hogyan, milyen cipőben, átnézünk együtt egy mozgáselemzést, hogy úgy mozog-e, hogy közben nem teszi tönkre a térdét vagy a csípőjét. Ez alapján megnézzük, hogy esetleg nincs-e szüksége plusz gyógytornára. Ennek egy részét valószínűleg én tudom korrigálni a megfelelő gyakorlatokkal, mert rehabilitációs szakember vagyok, de lehet, hogy van egy olyan komplex eset, amikor azt mondom, hogy egy gyógytornász kollégához küldöm, és ő fogja megadni a megfelelő segítséget. Szeretném, ha a hozzám forduló azt tanulná meg, hogyan kell a teste jelzéseire válaszolni, és kiket keressen, ha elakadása van. A hosszú távú sikert én ebben az edukációs szemléletben látom. Fontos, hogy az emberek értsék saját magukat, és tanuljanak eszközöket, amelyekkel javíthatnak az egészségükön, s hogy pontosan tudják, milyen szakemberekhez fordulhatnak, ha olyan jellegű a baj, hogy már saját erőből nem tudnak egyről a kettőre jutni.

– Magyarországon van bármilyen csírája ennek a szemléletnek?

– Például amikor Debrecenben tanultam, ott egészen előrehaladott volt a rehabilitációs osztály. Ez azt jelenti, hogy egy szakértői team dolgozik egy-egy páciens gyógyulásán. Van dietetikus, gyógytornász, reumatológus, ortopéd sebész, fizikoterapeuta, ergoterapeuta és egyéb szakemberek, esettől függően, és minden pácienst, aki a rehabra jön, csapatban kezelnek. Ezt a teammunkát például egy komplex rehabilitációs szakember foghatja össze. Ezt a fajta szemléletet kellene egyéb területekre is átültetni. Ezzel szemben az új szakmák térhódítására egyelőre nem látok sok esélyt, gondolok itt az életmódkontrollra, ami ezt az egész folyamatot a megfelelő betegedukáció és életmódelemek fejlesztésével foghatná össze, és biztosítaná, hogy a gyógyult betegeknek legyenek eszközeik az egészségük megőrzésére, illetve prevenciós célzattal tehermentesítené az egészségügyet.

– Neked az amerikai ösztöndíj változtatta meg a szemléletedet?

– Igen, rengeteget tanultam ott! Az Észak-coloradói Egyetemen az egészségfejlesztés és az ápoló képzés nagyon-nagyon erős. Ez egy teljes szemléletváltás volt, felnyitotta a szememet mind szakmailag, mind oktatás-módszertanilag. Eleve az oktatás is nagyon más: egy párbeszéd az egész óra, például a kardiológiai rehabot konkrétan egy kardiológiai demó klinikán csináltuk, ahol szimulátor betegek voltak az ágyakon – itthon ez elképzelhetetlen. Olyan elképesztő az oktatástechnológia, és tényleg szinte határtalanok a rendelkezésre álló források, hogy amit szeretnél elsajátítani, azt úgy tanulod meg, hogy a gyakorlati része a kisujjadban lesz, mire lediplomázol. Egészen lenyűgözött a tanárok hozzáállása is. Egy olyan biztonságos teret teremtettek, amiben a kérdésfeltevés, az ötletmegosztás a legvisszahúzódóbb hallgatónak is könnyen ment.

– És itt tanultál a táplálkozásról és a táplálékkiegészítésről is?

– Igen, ráadásul főleg sporttáplálkozást. Emellett persze itthon is elvégeztem a táplálkozás-tanácsadói képzést. Az Egyesült Államokban nagyon izgalmas volt ez is. Az egyetem amerikaifutball-csapatánál találkoztam először a Lifestyle Medicina sportvonatkozásával, azaz
a módszerrel, amellyel úgy építik fel a sportolók teljesítményét, hogy a mindennapi edzésmunka előtt a sportolók konzultálnak olyan szakértőkkel, mint például amilyen én is vagyok, azaz életmód-specialistákkal. Mondjuk aznap a sportoló konzultál velem, ahol ő elmondja nyíltan, hogy előző nap hajnali kettőig bulizott, és alkoholt is fogyasztott. Ezért én megmondom az edzőnek, hogy ezt a sportolót a mai edzésre egy hidratációs protokollra tesszük, megfelelően kialakított izotóniás italokkal, és csak bizonyos kardiómunkát javaslok az erőnléti edzővel egyeztetve, hogy elkerüljük a sérülést, és aszerint építjük fel az egész életmódját, hogy teljesen személyre szabottan maximalizálni lehessen a teljesítményét.

– Illetve, hogy ne kelljen lemondani az életről.

– Igen, hiszen az életmódban egyensúlyra kell törekedni, hogy az hosszú távon tartható legyen. Semmilyen aszkéta életmódváltás nem lesz hosszú távon sikeres soha, de soha. Coloradóban pont ezt a szemléletet tudtam elsajátítani fantasztikus professzoroktól, szakemberektől, és kézzelfogható gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettem.

– Ezután merre vitt az utad?

– Amikor végeztem kint Amerikában, már meg is keresett az ELTE, hogy oktassak náluk, és átadjam a kint tanult szemléletet a hallgatóknak. Közben már a Budai Egészségközpontban dolgoztam a konzervatív terápiás osztályon. Ezt már az alapképzés után elkezdtem, és minden amerikai továbbképzésemet ők támogatták. Úgy, hogy azt mondták, hogy menjek, csak mindig hozzam vissza a tudást. Ilyenkor fizetés nélküli szabira mentem, tanultam, tapasztaltam, majd visszajöttem folytatni a munkát. Debreceni tanulmányaimat is úgy végeztem, hogy állományban voltam főállásban, és elengedtek tanulni. Ezért nem lehetek elég hálás. Amikor hazajöttem Coloradóból, az akkori főigazgató, dr. Varga Péter Pál azt mondta: fantasztikus, hogy ezt elvégezted, megtapasztaltad, de mit szeretnél csinálni ezzel? Mondtam, hogy jó lenne ezt a szemléletet itthon is meghonosítani. Erre létrehozta számomra a komplex rehabilitációs szakértő pozíciót, hogy ezt megtehessem. Fantasztikus ember ő is, és az akkori mentorom, dr. Ferenc Mária is, akitől rengeteget tanultam. Ezen az osztályon egy hétre befeküdtek a páciensek a kórházba, kaptak gyógytornát, gyógymasszázst, infúziós terápiát, és részt vettek nálam egy edukációs programon, ahol azt tanulhatták meg, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre, hogy az életmódjukon változtassanak, amivel az itt elért pozitív eredményeket fenntarthatják és tovább javíthatják. Megtanítottunk nekik mindent, amit egy hét alatt lehet, és azután ők úgy mentek már haza, hogy ha betartják az elmondottakat, akkor akár szükség sem lesz a jövőben műtétre, sebészeti beavatkozásra.

– Te valójában nem vagy orvos, ugye?

– Igen, ez nehéz kérdés, hogy minek minősülök, mert a komplex rehabilitáció egy orvosszakmai képzés, amiben a diplomámat szereztem, de nem, én nem végeztem orvosi képzést, tehát nem orvos vagyok. A félreértés abból szokott lenni, hogy elvégeztem a doktori képzést az ELTE-n. De ez tudományos doktori cím, amit a védéssel lehet megszerezni a végén. Ez egy négyéves képzés, ami mesterképzésre épül, és kötelező tanítani, publikációkat megjelentetni, kutatni. Van egy nagy vizsga a közepén (komplex vizsga), amin én már túl vagyok szerencsére sikeresen, hiszen én már végeztem, amin a doktoranduszok az adott szakterületen szerzett tudásukról és kutatásmódszertani jártasságukról tesznek tanúbizonyságot, hogy megfelelnek-e a doktori szint megszerzésére a szakterületükön. Ezután persze még jön pár év kutatás és publikáció a disszertáció megírásáig. Itt tartok én most.

– És hogy az előző kérdéshez visszatérjünk, ezek után mi következett?

– Még két évet dolgoztam a Budai Egészségközpontban úgy, hogy közben oktattam az ELTE-n és csináltam a doktori képzést, de aztán egy nagy átalakulás ment végbe, és nyugdíjba ment dr. Varga Péter Pál, aki a főigazgató is volt, és egyébként legendás alakja a magyar orvoslásnak, és új szemléletben folytatódott a munka, amiben a konzervatív terápiás osztály, ahol én is dolgoztam, már nem kapott akkora hangsúlyt, így én is továbbléptem. Ekkor már voltam annyira magabiztos szakmailag, hogy átmentem a vállalkozói létbe, ami nem volt persze egyszerű, 19-re lapot húztam, és azt mondtam, hogy én ezt megpróbálom. Persze ehhez volt egy nagyon támogató, vállalkozói szemléletű partnerem. Elkezdtem felépíteni az oktatást, a kutatási projekteket, és felvettem a kapcsolatot az egykori amerikai tanáraimmal, akik kifejezetten táplálékkiegészítéssel foglalkoztak. Ők voltak azok, akik a Nutrilite-ot nagyon régóta kutatták, és összekötöttek emberekkel, akikkel fantasztikus kollaborációk keretében elkezdhettem különböző projekteken dolgozni. Dolgoztunk holisztikus egészségfejlesztő programon, táplálékkiegészítő termékeken, új formulákon, technológiákon, koncepciókon. Nagyon élveztem és élvezem a mai napig velük a munkát.

Folytatás az Éva Magazin téli lapszámában! Már kapható!

Petneházy Nóra a Testkép podcastben is nagyon fontos témákról beszélt! Ez az alábbiakban hallgathatod meg!

YouTube-on pedig itt tekintheted meg!