Az emberi agyban körülbelül 86 milliárd idegsejt található, amelyek mindegyike akár tízezer másikkal is kapcsolatban állhat. Ez azt jelenti, hogy az agy sejtjei több szálon kapcsolódnak egymással, mint ahány csillag van a Tejútrendszerben. Ezek finoman összehangolt működése az, ami lehetővé teszi a gondolkodást, mozgást, beszédet és emlékezést. Egy-egy apró terület sérülése azonban elegendő ahhoz, hogy teljes készségek vesszenek el.

Az utóbbi időben nagy figyelmet kapott az afázia nevű betegség, amelyben Bruce Willis is szenved. Elnevezésében nagyon hasonlít hozzá az apraxia, így gyakran összekeverik a kettőt, ám fontos különbség, hogy az afázia a beszédértést és -kifejezést érinti. Ezzel szemben az apraxia egy neurológiai eredetű mozgászavar, amely során a beteg képtelen végrehajtani akaratlagos, célzott mozdulatokat, noha izomereje, koordinációja és értelmi képességei egyébként megfelelőek. A probléma nem az izmokban vagy az akaratban rejlik, hanem az agy azon képességében, hogy megtervezze és elindítsa a mozgásokat. Az apraxia tehát nem fizikai gyengeség vagy bénulás, hanem a mozdulatsor „programozásának” zavara.

Mitől alakulhat ki az apraxia?

Az apraxiát leggyakrabban stroke, fejsérülés, agydaganat vagy neurodegeneratív betegségek (például Alzheimer-kór vagy Parkinson-kór) következtében diagnosztizálják. Veleszületett formája jóval ritkább: ilyenkor az agy mozgáskoordinációért felelős részei (elsősorban a frontális lebeny vagy az agykéreg más specifikus területei) sérülnek vagy nem megfelelően fejlődnek. A pontos okok nem minden esetben azonosíthatók, és az is előfordul, hogy az apraxia nem önállóan, hanem más neurológiai állapotok kísérőjeként jelentkezik, ami tovább bonyolítja a felismerését. A rizikófaktorok közé tartozik minden olyan esemény vagy állapot, amely az agyat károsíthatja: a születés körüli oxigénhiányos állapotok, genetikai rendellenességek, agysérülések, stroke, daganatok vagy gyulladásos agyi betegségek. Idősebb korban a demenciával járó betegségek is növelik a kockázatot, míg gyermekeknél (ami igen ritka) a családban felmenőleg előforduló neurológiai vagy beszédfejlődési problémák lehetnek hajlamosító tényezők.

Bár az apraxia nem gyógyítható hagyományos értelemben, és mivel többnyire más betegség vagy sérülés okozza, ezért nem is megelőzhető, viszonylag jól kezelhető állapot. A terápia mindig az adott apraxia típusától és súlyosságától függ, és többnyire logopédiai, mozgásterápiás és ergoterápiás elemeket foglal magában. A cél az, hogy az agy alternatív idegpályákat használjon a mozgások kivitelezésére, valamint hogy a beteg minél önállóbban tudja ellátni magát a mindennapi életben.

Galériánkban mutatjuk, mik az apraxia tünetei!